Furcsa egy fiú. Ez volt az első gondolatom az új padtársamról. Ahogy elhallgattam nem volt túl bőbeszédű, de az nagyon zavart, hogy amint rám néz elpirul, és elkapja a fejét. Maga a stílusa nem zavart hiszen viktoriánus stílusban öltözködött, ahogy én is szoktam, és nem volt az se zavaró, hogy fele más színű a szeme, és a haja fehéres szürke, de a viselkedése velem szemben zavart.
Nem tudom, miért jött zavarba, valahányszor felém fordult, de a hét végére nagyon meguntam. Pénteken sietve hagytam el a termet, hogy ne kelljen tovább ott lenni mellette, aminek láttam, hogy nem igazán örül, de ez van. Engem idegesít ez a viselkedése.
Lysander
A lány sebesen távozott a teremből. Egész héten próbáltam vele beszélni, de mikor a csillogó rózsaszín szemébe néztem zavarba jöttem, és akarva akaratlanul eszembe jutott az álmom, amiben mi egy pár voltunk. Igaz fehér haja volt,és nem kék, de attól eltekintve, ugyan az a lány volt mint az álmaimban.
Castiel megkocogtatta a vállam, majd miután sikerült magára vonnia a figyelmem elindultunk megkeresni Nathalient. A sok tanulás mellett meg kellett küzdenünk a rengeteg próbával is amit az ügynökség vart a nyakunkba. Hát igen. Nathnak (az iskola szőke DÖK elnökének) és nekem nem okozott a tanulás, de a haveromnak Castielnek már igen. A vörös soha nem volt hajlandó tanulni inkább gitározott.
Mikor felkerültünk a gimibe, nagyon nem bírtuk egymást, és ez érthető volt.
A rockker Castiel a stréber Nathalien és a viktoriánus srác ( vagyis én) nem igazán jött ki. Csak az igazgató nő büntetése volt, hogy álljunk össze egy bandába az iskolai kimit-tudon, amit nagy siker követett. Egy menedzser a lánya szereplését jött megnézni, de mi is felkerültünk a kis listájára.
Azóta eltelt három év és legalább négy CD-t adtunk, és jó barátok lettünk.
-Csak én hallom ezt a zenét?-kérdezte Nath a stúdió szobánk előtt megállva.
-Nem. Valakinek oda adták a szobánkat?-kérdezte Castiel is.
Bentről lassú zene szólt, és gyönyörű női hang.
-Lehet most hallgatják meg az új tagunk-mondtam, majd halkan benyitottam.
Bent egy csodaszép hang fogadott minket, bár kicsit szívszorító volt ahogy énekelt az ismeretlen nő. Csendesen hallgattuk végig. (zene ez )
-Hű hát, te kicsi lány most se hazudtoltad meg magad. Biztos, hogy a fiúk mellett megállod majd a helyed, és az eladási lista élén maradtok, sőt akár elsők is lesztek majd... Áh már itt is vannak a mi fiúink is-mondta a főnök.
Oda léptünk a főnök mellé, és azt hittem ott leszek rosszul. Mellette egy fiatal lány állt nekünk háttal. Hosszú kék hajáról felismertem az álmaimban szereplő Lexyt, de mikor megfordult, és rezzenéstelen fehér arcában megláttam az eltérő színű szempárt már tudtam, hogy nem az akinek hittem.
-Skacok hadd mutassam be nektek Alu Starfire-t. A női topplisták vezető éneknőjét. Ha ti is benne vagytok akkor a szintlépésbe, akkor ezentúl kilépnénk a a megye határon kívülre, és az eladási listáinkat kiterjesztjük az országra.
A főnök nagyon felpörgött, mi meg csak álltunk és néztünk a lányra. Az mereven állt, és semmit nem olvastunk le az arcáról.
-Nos mivel a hallgatás beleegyezés, akkor megmutatom az új borítóképet. Ez a rajongók kedvenc képei amit küldtek a legtöbben. Ez még csak egy vázlat.
-Miért fekete óceán az album neve?-kérdezte Castiel.
-Ha te ezen agyalsz akkor a rajongóitok is, és akkor megveszik. Nos akkor mikor kezdhetjük a közös melótokat?
-Ma nem. Késő van és a két tesóm aggódni fog értem, ha nem megyek hamarosan haza. A kisebbik ráadásul fél otthon-mondta a lány.
-Ez érthető hiszen mondtad, hogy miattuk dolgozol annyit, amellett, hogy tanulsz.
-A szüleitekkel mi van?-kérdezte Cast.
-Mondanám, hogy semmi közöd, de mivel munkatársak vagyunk elmondom, hogy apám halott, anyám meg egy ötéves szintjén van agyilag, mivel az agya megtérült. Ha nem haragszotok mennék is mivel hárman várnak rám és ebből kettő nem tudja, hogyan kell egy sérülttel bánni-monda, majd biccentett a főnöknek, és ment is.
-Legközelebb szóljatok, hogy fogjam be a számat-mondta Cast mi meg csendben voltunk, mert minket i sokkolt, hogy mit nem mond el a lány a sajtónak.
