Egy úgy blog régi történetem alapán

"-Hé Lysander! Ébresztő! Az óra már elkezdődött!-ébresztett Castiel hangja.

Kábán szétnéztem a teremben. Nem értettem, hogy mi folyik itt hiszen éppen arról álmodoztam, hogy nemsokára meghalok. Ekkor tudatsult bennem azonban, hogy én még nem vagyok öreg, és hogy megálmodtam a lehetséges jövőm.

-LE maradtam valamiről?-kérdeztem a haveromat.

-Nem. Az ofő csak azt jelenti be, hogy a három új diák jött a suliba, és mind a mi osztályunkba fog járni..

-Gyerekek fogadjátok nagy szeretettel a három új osztálytársatok.

Mikor az említett személyek bejöttek nem akartam hinni a szememnek. Az álmom valósult meg bár másképp ahogy azt megálmodtam.

-Had mutassam be nektek Lexyt, Armint és Alexit. Remélem hamar be fognak illeszkedni, és nem okoztok csalódást-mondta a tanárnő, majd leültette őket az osztály három padsorába.

-Szia Lexy vagyok, de a barátaimnak csak Alu-köszönt a lány aki mellém került.

Kezet ráztam vele, de azt nem akartam mondani neki, hogy álmomban ő volt az a lány aki mellett megöregedtem. Kitudja lehet az álom végül valóssággá válik? Csak akkor tudhatom meg, ha élem az életem, és nem úgy teszek ahogy az álomban volt. Talán abba kéne hagynom a kettős életet, és végre normálisnak lennem? Nem tudom, de azt igen, hogy Lexybe már most beleszerettem, pedig csak álmomból ismerem."

Ismerősek ezek a sorok? Tudod miről szolt ez a történet? Igen? Akkor gyere velem a folytatásába. Ha szeretted Lexy és Lyander szerelmi történetét, remélem tetszeni fog, az is amit most írok. Ha más mint az előző akkor is velem tartasz.

Remélem végig olvasod (végig írom) a szerelmes pár történetét. Kérlek biztassatok, és jelezzétek, hogy elkezdjem e vagy ha már elkezdtem akkor folytassam e.

Köszönöm, hogy itt vagy velem,és bírod a hibáimat! Jó olvasást!

Köszönöm Vi-chan, hogy ennyire szeretted a blogom. Remélem ez megfelel az elvárásaidnak. a te nővéred :-) Nira-chan.