5.fejezet Csendesen ketten

Lysander finoman megbökött a könyékével. Egész első órán ezt csinálta, de próbáltam inkább a matekra figyelni. Végül meg adtam magam, és kicsit felé fordultam. Lys kicsit elégedetten mosolygott, majd egy lapot csúsztatott az ölembe.
"Ma a próba után rá érsz egy kicsit vagy nagyon rohansz haza?"
"Mennyi volna az a kicsi?"
"Csak míg haza nem kísérlek. Persze gyalog nem a motoron."
"Attól függ anya milyen állapotban lesz :-("
Lys bólintott, majd a padjában kezdett el kotorászni. A matek tanár semmit nem vett észre, de persze Alexy igen. Tekintetünk találkozott, majd rám kacsintott. A szemem forgattam, és a tábla felé mutattam, hogy figyeljen, mert megint le fog maradni. Ő csak megvonta a vállát.
Apró nyomást éreztem a combomon. Egy papírba csomagolt valami volt rajta. Lysra néztem, de ő csak mosolygott. Kíváncsi voltam, hogy mit rakott az ölembe, de mikor kiakartam bontani Lys meleg keze ráfonódott az ujjaimra. Nem nézett rám (még jó), de a kezem nem engedte el. Csak kicsöngőkor engedte, hogy kibontsam a kis csomagot.
Ő látványosan elvonult a fiúkkal beszélni, de láttam, hogy azért fél szemmel engem figyel. Egy apró kulcstartó volt amin egy L betű volt az egyik oldalán, a másikra meg egy idézet volt gravírozva.
"Mindig mosolyog, ha erre nézel"
Éreztem hogy elmosolyodom, és kicsit el is pirultam talán. Mindenesetre Lys elérte amit akart. Egész nap nem szolt semmit, de mikor rá néztem önkéntelenül is elmosolyogtam.
-Te szerelmes vagy-jegyezte meg Armin halkan, mikor haza felé vezettem.
-Mi a szerelem? Még mindig nem tudom.
-Mit érzel, mikor vele vagy?-kérdezte Alexy.
-Megnyugszom-mondtam őszintén.
-Akkor nagy a valószínűleg, hogy szereted. Jaj nővérkém! Olyan jó volt látni, hogy egész nap mosolyogtál. Milyen érzés volt mikor megfogta a kezed?
Elpirultam, mire ő és Armin is felnevetett. Szóval mind ketten rajtam tartották a tekintetüket, egész nap. Na szépen vagyunk. Otthon az fogadott minket, hogy anya a nappaliban ül és néz egy mesét, közben az én takarómba bugyolálta magát, és az én plüss macimat szorongatja. Mikor meglátott minket rögtön hozzánk rohant ahogy szokott. Lelkesen ugrált körülöttünk, miközben én próbáltam levedleni magamról az iskolai álcámat. Már láttam, hogy az este nagyon hosszú lesz, mivel teljesen fel volt pörögve.
Munkába menet teljesen elgondolkodva vezettem a motort, és alig vettem észre, hogy valaki vár a parkolóban.
-Na milyen hangulatban volt anyud?-kérdezte Lys ahogy levettem a bukósisakot.
-Totálisan fel van pörögve. Lee szerint egész nap forrócsokit volt csak hajlandó inni. Azért egy kis nyugtató teát sikerült bele tukmálni, remélem öcsiék bírnak, majd vele.
Megálltam vele szembe, és csak néztem fele más színű szemébe. Nem tudtam eldönteni, hogy mit érzek iránta. Volt már pasim, de valahogy csak úgy voltam mellette. Ikutot soha nem szerettem igazán, így nem is tudtam, mit jelent a szerelem.
-Na jó mára ennyi elég. Alu ügyes voltál-mondta órákkal később a főnök.
Fáradtan mosolyogtam, és szedtem fel a kabátomat. Castiel és Nathalien elköszönt, de Lysandert nem láttam sehol. Hát akkor marad a motor gondoltam, és elindultam kifelé a nagy épületből. Míg a kulcsomat kerestem megakadt a tekintetem a kulcstartón, amit a fiú adott. Mosolyognom kellett, hiszen olyan aranyos, volt míg piszkált, hogy figyeljek rá.
-Nagyon aranyos vagy mikor mosolyogsz-szólalt meg valaki előttem.
Lys a motornak támaszkodva várt rám, én meg már azt hittem haza ment.
-Köszi.
Örültem, hogy sötét van és nem látja az arcom. Rá néztem, ő meg arrább állt, hogy a motort tolhassam. Nem szóltunk semmit, csak sétáltunk egymás mellett. Éreztem, hogy végig rajtam tartja a tekintetét.
Otthon csendesen betoltam a motort a garázsba, majd mikor vissza mentem a bejárathoz kipirulva álltam meg Lys előtt. Az álcáját biztosító szemüvege megcsillant a hold fényében, nekem meg a szívem nagyot dobbant.
-Hát én azt hiszem ideje haza mennem-mondta Lys hosszú hallgatás után.

-Nem akarsz maradni?-kérdeztem halkan, de nem tudom miért.

-Maradnék, de nem lehet. Viszont...

Megfogta a kezem és össze kulcsolta az ujjainkat. Másikkal átkarolta a derekam, mire én ösztönösen a karja után nyúltam, hogy bele kapaszkodjak. Elpirultam, de csak mosolygott, és teljesen higgadtan megcsókolt.

4.fejezet Közös titok

Csendesen néztem ahogy Lexy lemondóan nézett maga elé. Féltem,hogyha megölelem csak megbántom,így csak néztem.Hogy is jutottunk el idáig?
Pénteken szokás szerint figyeltem az iskolába. Láttam rajta,hogy nagyon fáradt. Lexy alig beszélt valamit,és látszólag nagyon elgondolkodott.
-Ma délután szabad vagyok. Átmehetek hozzátok?-kérdeztem.
-Aha ma én sem dolgozom.
-Akkor ha négyre megyek az jó?
Lexy bólintott,én meg majd kiugrottam a bőrömből. Láttam,hogy Alexy majd kiugrik a bőréből,bár sejtettem,hogy ez nem annak szól,hogy átmegyek a nővéréhez hanem,hogy ott vagyok. Kicsit tartottam tőle,hogy kijön rajta az az énje,amit szívesen elkerülnék.
-Akkor négy-mondtam köszönés képen.
Lexy sután mosolygott,majd beszállt a kocsijukba,és várta a testvéreit.
-Már megint csajozol? Ha ezt Alu megtudja ki fog akadni-nevetett Castiel.
-Aluval semmi nincs köztünk.
-Azért vannak olyan képek rólatok mintha járnátok?
-Nat ne kezd te is!
A fiúk imádtak ugratni Aluval. Már annyira untam a vicceiket (amit a bátyám is fel vett ),hogy kimenekültem a házból ha elkezdték.
Mikor elindultam Lexyékhez megint be mentem a boltba rágcsáért.
-Szia- köszönt a lány,miután a cseléd lány beengedett.
-Szia. Egy nasit?
Fáradtan nevetett,majd elvette a zacskót. Megint csak a sós maradt nálunk a nappaliba ,a többi meg felment a testvéreinek.
-Ha nem láttam volna,hogy szoktál csokit enni,azt hinném nem szereted az édességet. Nézz csak ide-mondtam,majd a pulóverem zsebéből ki vettem egy kis epres csokit.
-Az epres a kedvencem-csusszant ki a száján,mire elpirult.
-Nekem is az a gyengém.
Kibontottam a csokit,majd eltörtem. Lexy pirongva elvette a felét,majd lassan meg ette. A tévé hallkan szólt. Néha szóltunk egymáshoz,de ennyi volt.
Meglepődtem,mikor a lány feje  vállamra bukott,de nem bántam. Illata pont olyan volt mint az álmomban. Szuszogása nem volt egyenletes és időnként felriadt.
A fejére akarta hajtani a fejem,mikor az emeletről hangos sikítás hallatszott.
Lexy rugóként ugrott fel,és kezdett el rohanni az emeletre,ahol több láb dobogása hallatszott. Kicsit lassabban,de követtem,azonban nagyon fura látvány fogadott.
Alexi és Armin tétovázva állt a lépcső tetején,míg Lexy a lépcső fordulóban éppen egy nőt ölelt magához.
-Megint itt vannak-mondta zavartan.
-Semmi baj nem bánthatnak. Nyugi anyu semmi baj.
Anyu? Alig mondta ki a nő felnézett rám.
-Megint rossz voltam?
-Nem ideje lefeküdni. Finom volt a csoki?
-Igen. Köszönöm.
-Lysander hozta neki köszönd.
A nő felé nézett,majd megköszönte. Lexy felkísérte az emeletre és ott a testvérei gondjaira bízta.  Csendesen néztem ahogy Lexy lemondóan nézett maga elé. Féltem,hogyha megölelem csak megbántom,így csak néztem.
-Tudom,mire gondolsz. Gondolom,most össze zavarodtál. Bemehetnénk a nappaliba?
Lexy
Lys követett a nappaliba,majd leültünk a kanapéra.
-Sajnálom,hogy láttad,de ugye nem mondod el senkinek se?-kérdeztem halkan.
-Nem fogom elmondani,de jól sejtem,hogy nem csak emiatt vagy ilyen szomorú?
Fel sóhajtottam,majd a hajamhoz nyúltam. Kihúztam a fehér hajtűket,majd lehúztam a fehér parókát a fejemről. Hosszú kék hajam a hátamra omlott. Lys jól hallhatóan levegő után kapott.
-Alu?
-Nem még mindig Lexy vagyok. Az igazi Alu az ikertestvérem volt. Ugye nem bánod ha a contact lencsét nem veszem ki?
Megrázta a fejét,de válaszolt.
-Ugye nem mondod el senkinek se?
-Nem megnyugodhatsz. Ez a mi kis titkunk.
-Köszi.
A vállára tettem a kezem,majd arcon pusziltam,mire nagyon meglepődött.

3.fejezet Fótok az albumhoz

Finoman megbököm Lexy oldalát, mire felriad. Nem is néz körbe, csak kihúzza magát, mintha mindig is ébren lett volna. Ennek ellenére nem voltam elég gyors.
A tanár felszólítja. A lány kimegy és felel, de amint vissza ül már alszik is vissza. Tisztára olyan mint Castiel. Nagyon kimerültnek tűnik. Ahogy a két testvérére nézek rajtuk nem látok ilyet. Egész nap figyelem, majd mikor végre ébren találom halkan megkérdezem.
-Ikutoval gondok voltak?-kérdezem.
Össze rázkódik a gondolatra, majd bólint.
-Mit csinált, ha gondolod megverhetem. Nem vagyunk túl jóba-mondom.
-Nem kell köszi. Az az igazság, hogy szakítottam vele, mert rá jöttem, hogy mindenkivel megcsal akivel csak tud.
-Értem...-nem tudok mit mondani, de ekkor eszembe jut valami.-Nincs kedved ma eljönni velem, megnézni, hogy dolgozom?
-Ne haragudj, de nem megy. A tesóimra és egy rokonomra vigyázok. Ráadásul nekem is dolgozni kell előtte mennem.
-Oh azért is vagy ennyire kimerülve?
-Aham-próbál mosolyogni, de látom rajt, hogy nem nagyon megy neki.
Mikor becsöngetnek a tanár egy pillanatra kihívja, majd miután vissza jön az arca holt sápadt. Minden szó nélkül felkapja a táskáját, majd int a testvéreinek, hogy maradjanak. A kék hajún (azt hiszem Alexy) látom, hogy menne vele, de a bátyja megállítja.
Az utolsó két órán próbálok rá jönni, hogy mi lehet az ok, hogy a testvérei nem mennek, de aztán rá jövök, hogy nem is az én dolgom A délután gyors megcsinálom a leckém, majd felveszem a kabátom és elmegyek a stúdióba. Egész hétvégén, az új albumunk bemutatkozó koncertjére gyakoroltunk, így kicsit elcsúsztunk a plakátokhoz készülő fényképekkel. Castielről és Nahról rengeteg kép készült, de Alu és én kimaradtunk, mivel nekünk közösen kell szerepelni a képen, és a lánynak sietnie kellett haza édesanyját ellátni, és a testvéreihez.
Mikor lassan ballagtam az épület felé, egy kék motoros ment el mellettem. Nem tudom, hogy ki volt, de megállt, majd csak nézett rám néhány percig-mint aki fel akar venni, de végül csak a csuklójára mutatott, mintha késésben lennék.
Az órámra néztem, és rá jöttem, hogy egy ideje már megállt. Sietve indultam el, a motoros meg tovább hajtott. Lihegve érkeztem a stúdióba.
Alu éppen énekelgetett, csak úgy magának, közben a hajával vacakoltak. A ruháját nem láttam, mert hosszú köpeny takarta, gondolom attól, hogy az estlegesen le hulló hajszálai ne koszolják össze a ruháját. A lábánál a táskája volt, és egy bőrdzseki.
-Te voltál az a motoros?-kérdezem meglepődve.
Csak biccent, majd hagyja, hogy be fejezzék a haját. Mikor fel áll viktoriánus stílusú ruha van rajta. Meglepődve nézek a főnökre, de ő már is lök a kamerás elé. Alu fel áll mellém, majd bizonytalanul mér végig. Haját  feltűzték, így olyan mintha mindig is rövid lenne. Sok fotót készítettek velünk, végül Alunak át kellett öltöznie. Míg őt fekete lollitta ruhába öltöztették, mesterséges éjszakát, és tengerpartot csináltak nekünk.
A feladat egyszerű volt. A média felkeltése érdekében egy szerelmes párt kellett alkotnunk, akik éppen a tengerparton beszélgetnek. Mivel ez nem jött össze a jó képek részéről, így kicsit szenvedélyesebb képek kellettek.  Persze a hiteleséség érdekében le kellett vennem a felsőm, és csak az ingem maradhatott rajtam, de az is úgy kellett, hogy álljon, mintha éppen csókolóztunk volna.
-Na most csinálj úgy mintha szerelmes szavakat súgnál neki, közben megakarnád csókolni-mondta a főnök.
Miközben a feladatott teljesítettem, arra gondoltam, hogy majd egyszer Lexyit is elhívom egy ilyen estére.
-Tökéletes-mondta a főnök, majd megmutatta az utolsó képet.

-Hú te még el is pirultál?-kérdezem, de Alu addigra már rég a motoros szerelésében van, és éppen akkor megy ki az ajtón. Hangosan köszön, majd becsukja maga után az ajtót.

Utána rohanok, közben felkapom a holmijaim. Mire le érek az épület aljába, már éppen a motorjára ül fel.

-Várj!-kiáltok utána, de nem hallotta meg.

Elment, anélkül, hogy beszéltünk volna.

2.fejezet Kellemetlen

-Nos a következő pároknak kell megcsinálniuk az ének házit. Castiel Nathalien...-a két barátom össze paciztak.-Rosa és Melody. Lysander te meg...
A tanárnő körbe nézett a teremben. Azok a lányok akik nem kaptak házit, mind reménykedve néztek rám hátha ők lesznek a szerencsések.
-Bocsának mi is a neved?-kérdezte Lexytől.-Rendben Lexy te leszel Lysander párja. Jövőhétre kérem a dolgozataitokat.
A szívem ezerrel zakatolt, még akkor is amikor a lány egy cetlit nyújtott felém. Apró betűs írása volt, de ennek ellenére ki bírtam olvasni a kérdést.
"Nálad vagy nálam csináljuk meg a dogát"
"Inkább nálad, mert nálunk négy pasi lakik ráadásul ebből egy divattervező, aki jelen pillanapban az égész lakást felforgatva tartja, a különböző ruha anyagokkal. Nem baj?"
Lexy megrázta a fejét, bár láttam, hogy a szájába harap. Leírta a címét, majd oda adta a lapot. Azon gondolkodtam, hogy hova rakjam, hogy ne felejtsem el, mikor azt vettem észre, hogy a lány valamit ír a kezemre. A címe volt, hogy nehogy elfelejtsem.
"Annyit kérek, hogy három után gyere"-Írta.
 Biccentettem, majd akartam még kérdezni tőle, de ekkor megláttam, hogy kiről kell írnunk.
Merry Srarfire Alu anyukája volt a témánk. Köztudott, hogy nagyon híre, de nagyon nagy gondba leszek, hogy ezt kell írnom, főleg, hogy a lány kért minket, hogy mindenkinek azt mondjuk, hogy az anyja meghalt. Elakartam rakni, de ekkor megláttam, hogy Lexy menyire elfehéredett a név hallatán.
-Rokonom volt-mondta, mikor meglátta, hogy figyelem.
Hamar össze szedte magát, majd az ő lapját is elrakta. A nap további rézében nem sokat láttam, ha igen akkor éppen valakivel beszélt telefonon keresztül.
Mikor vége lett az óráinknak haza mentünk a srácokkal. Leight holmijait kerülgetve mentünk fel az emeltre. Hát igen, mivel nagyon siet soha nem rak rendet. Előkerestem a selyem és szatén halom alól a laptopomat, majd, felkaptam a sulis táskám és elindultam megkeresni a megadott címet.
Menet közben vettem egy kis nasit, majd mikor megérkeztem kicsit lesokkolva álltam. Lexyék háza hatalmas volt. Kétszintes, és nagyon gazdag pazar ház. A kocsi feljárón a már megszokott fekete kocsijuk fogadott (ezzel jártak iskolába). Mikor csöngettem, egy eléggé francia akcentussal beszélő szoba lány nyitott ajtót.
A lány csinos volt, de nagyon butus. Kétszer mondtam el neki, hogy kit keresek, mire felment az emeletre Lexiért.
A lány hamar lejött, majd eb invitált a nappaliba.
-Bocs a kupiért. Még nem volt időm elrakni azokat a ruhákat amiket még nagynéném vart nekem-mondta.
A nappali szekrényébe éppen akkor tett be egy VIKTORIÁNUS stílusú hófehér ruhát.
-TE is szereted?-kérdeztem a ruha felé mutatva.
-Aham. Figyi mennyire tudsz gyorsan gépelni? Ha gondolod diktálhatom ami fontos Starfireről.
-Felőlem. Ja hoztam egy kis nasit ha nem baj.
Elfogadta a zacskót, majd kérte, a cselédlányt FRANCIÁUL, hogy hozza be nekünk a chipszet és a fantát. A csoki biztos az ikreknek ment fel, mert az nem került ki egy tálba se, amit behozott a cselédlány.
A délután gyorsan telt. Lexy elég sokat tudott a nőről, de nem csodálkoztam, mivel a rokona volt. Miután végeztünk a fogalmazással átellenőriztük, majd elküldtük a tanárnőnek.
-Látom érdekelnek a tárok világa. Nem jönnél el velem holnap megnézni, hogy hogyan dolgozunk a fiúkkal?-kérdeztem.
Pillanatra zavarba jött, de nem tudott felelni, mivel csengettek. Az órájára nézett, majd felcsillant a szeme. A cseléd egy velem egymaga fiút kísért be, de láttam rajta, hogy jóval idősebb.
-NA már megint annyira tanulsz, hogy nem te nyitsz ajtót, mikor eljön őt órakkor a lovagod?-kérdezte nevetve.
-Ikuto!-kiáltotta a lány, majd a fiú nyakába ugrott.
A kékes hajú srác nevetve magához húzta, majd mit sem törődve azzal, hogy ott vagyok megcsókolta a lányt. Ez kellemetlenül ért, de mikor megláttam, hogy kis valójában még rosszabb volt az egész.
Tsukiyomi Ikuto volt a Black Diamond hegedűse. Mindenki tudta róla, hogy perverz, és néha elég beképzelten beszél az emberekkel. Volt benne valami ami visszataszított, és undort keltett bennem.
-Hali Ikuto vagyok, de szerintem ismerjük egymást-mondta a szokásos stílusától eltérően szelíden.
-Lysander. Igen a ti bandátok nyerte az országos vetélkedőt tavaly.
-Ja igaz is.
Fentről kiabálás szűrődött le, majd Lexy felment pár percre.
A fiú viselkedése rögtön megváltozott velem szembe. Ellenséges és figyelmeztető lett.
-Nehogy azt hidd, hogy mert az osztály társa vagy hagyom, hogy megszerezd magadnak. Lexy az én párom, és még az anyja se tudott közénk állni. Remélem érted, hogy mire gondolok-mondta a fogai között.
Nem bírtam válaszolni, csak néztem rá.
-Bocsi én most megyek. Holnap találkozunk a suliban. Szia Lexy-mondtam és már indultam is.