2014. október 1., szerda

2.fejezet Kellemetlen

-Nos a következő pároknak kell megcsinálniuk az ének házit. Castiel Nathalien...-a két barátom össze paciztak.-Rosa és Melody. Lysander te meg...
A tanárnő körbe nézett a teremben. Azok a lányok akik nem kaptak házit, mind reménykedve néztek rám hátha ők lesznek a szerencsések.
-Bocsának mi is a neved?-kérdezte Lexytől.-Rendben Lexy te leszel Lysander párja. Jövőhétre kérem a dolgozataitokat.
A szívem ezerrel zakatolt, még akkor is amikor a lány egy cetlit nyújtott felém. Apró betűs írása volt, de ennek ellenére ki bírtam olvasni a kérdést.
"Nálad vagy nálam csináljuk meg a dogát"
"Inkább nálad, mert nálunk négy pasi lakik ráadásul ebből egy divattervező, aki jelen pillanapban az égész lakást felforgatva tartja, a különböző ruha anyagokkal. Nem baj?"
Lexy megrázta a fejét, bár láttam, hogy a szájába harap. Leírta a címét, majd oda adta a lapot. Azon gondolkodtam, hogy hova rakjam, hogy ne felejtsem el, mikor azt vettem észre, hogy a lány valamit ír a kezemre. A címe volt, hogy nehogy elfelejtsem.
"Annyit kérek, hogy három után gyere"-Írta.
 Biccentettem, majd akartam még kérdezni tőle, de ekkor megláttam, hogy kiről kell írnunk.
Merry Srarfire Alu anyukája volt a témánk. Köztudott, hogy nagyon híre, de nagyon nagy gondba leszek, hogy ezt kell írnom, főleg, hogy a lány kért minket, hogy mindenkinek azt mondjuk, hogy az anyja meghalt. Elakartam rakni, de ekkor megláttam, hogy Lexy menyire elfehéredett a név hallatán.
-Rokonom volt-mondta, mikor meglátta, hogy figyelem.
Hamar össze szedte magát, majd az ő lapját is elrakta. A nap további rézében nem sokat láttam, ha igen akkor éppen valakivel beszélt telefonon keresztül.
Mikor vége lett az óráinknak haza mentünk a srácokkal. Leight holmijait kerülgetve mentünk fel az emeltre. Hát igen, mivel nagyon siet soha nem rak rendet. Előkerestem a selyem és szatén halom alól a laptopomat, majd, felkaptam a sulis táskám és elindultam megkeresni a megadott címet.
Menet közben vettem egy kis nasit, majd mikor megérkeztem kicsit lesokkolva álltam. Lexyék háza hatalmas volt. Kétszintes, és nagyon gazdag pazar ház. A kocsi feljárón a már megszokott fekete kocsijuk fogadott (ezzel jártak iskolába). Mikor csöngettem, egy eléggé francia akcentussal beszélő szoba lány nyitott ajtót.
A lány csinos volt, de nagyon butus. Kétszer mondtam el neki, hogy kit keresek, mire felment az emeletre Lexiért.
A lány hamar lejött, majd eb invitált a nappaliba.
-Bocs a kupiért. Még nem volt időm elrakni azokat a ruhákat amiket még nagynéném vart nekem-mondta.
A nappali szekrényébe éppen akkor tett be egy VIKTORIÁNUS stílusú hófehér ruhát.
-TE is szereted?-kérdeztem a ruha felé mutatva.
-Aham. Figyi mennyire tudsz gyorsan gépelni? Ha gondolod diktálhatom ami fontos Starfireről.
-Felőlem. Ja hoztam egy kis nasit ha nem baj.
Elfogadta a zacskót, majd kérte, a cselédlányt FRANCIÁUL, hogy hozza be nekünk a chipszet és a fantát. A csoki biztos az ikreknek ment fel, mert az nem került ki egy tálba se, amit behozott a cselédlány.
A délután gyorsan telt. Lexy elég sokat tudott a nőről, de nem csodálkoztam, mivel a rokona volt. Miután végeztünk a fogalmazással átellenőriztük, majd elküldtük a tanárnőnek.
-Látom érdekelnek a tárok világa. Nem jönnél el velem holnap megnézni, hogy hogyan dolgozunk a fiúkkal?-kérdeztem.
Pillanatra zavarba jött, de nem tudott felelni, mivel csengettek. Az órájára nézett, majd felcsillant a szeme. A cseléd egy velem egymaga fiút kísért be, de láttam rajta, hogy jóval idősebb.
-NA már megint annyira tanulsz, hogy nem te nyitsz ajtót, mikor eljön őt órakkor a lovagod?-kérdezte nevetve.
-Ikuto!-kiáltotta a lány, majd a fiú nyakába ugrott.
A kékes hajú srác nevetve magához húzta, majd mit sem törődve azzal, hogy ott vagyok megcsókolta a lányt. Ez kellemetlenül ért, de mikor megláttam, hogy kis valójában még rosszabb volt az egész.
Tsukiyomi Ikuto volt a Black Diamond hegedűse. Mindenki tudta róla, hogy perverz, és néha elég beképzelten beszél az emberekkel. Volt benne valami ami visszataszított, és undort keltett bennem.
-Hali Ikuto vagyok, de szerintem ismerjük egymást-mondta a szokásos stílusától eltérően szelíden.
-Lysander. Igen a ti bandátok nyerte az országos vetélkedőt tavaly.
-Ja igaz is.
Fentről kiabálás szűrődött le, majd Lexy felment pár percre.
A fiú viselkedése rögtön megváltozott velem szembe. Ellenséges és figyelmeztető lett.
-Nehogy azt hidd, hogy mert az osztály társa vagy hagyom, hogy megszerezd magadnak. Lexy az én párom, és még az anyja se tudott közénk állni. Remélem érted, hogy mire gondolok-mondta a fogai között.
Nem bírtam válaszolni, csak néztem rá.
-Bocsi én most megyek. Holnap találkozunk a suliban. Szia Lexy-mondtam és már indultam is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése