"Ma a próba után rá érsz egy kicsit vagy nagyon rohansz haza?"
"Mennyi volna az a kicsi?"
"Csak míg haza nem kísérlek. Persze gyalog nem a motoron."
"Attól függ anya milyen állapotban lesz :-("
Lys bólintott, majd a padjában kezdett el kotorászni. A matek tanár semmit nem vett észre, de persze Alexy igen. Tekintetünk találkozott, majd rám kacsintott. A szemem forgattam, és a tábla felé mutattam, hogy figyeljen, mert megint le fog maradni. Ő csak megvonta a vállát.
Apró nyomást éreztem a combomon. Egy papírba csomagolt valami volt rajta. Lysra néztem, de ő csak mosolygott. Kíváncsi voltam, hogy mit rakott az ölembe, de mikor kiakartam bontani Lys meleg keze ráfonódott az ujjaimra. Nem nézett rám (még jó), de a kezem nem engedte el. Csak kicsöngőkor engedte, hogy kibontsam a kis csomagot.
Ő látványosan elvonult a fiúkkal beszélni, de láttam, hogy azért fél szemmel engem figyel. Egy apró kulcstartó volt amin egy L betű volt az egyik oldalán, a másikra meg egy idézet volt gravírozva.
"Mindig mosolyog, ha erre nézel"
Éreztem hogy elmosolyodom, és kicsit el is pirultam talán. Mindenesetre Lys elérte amit akart. Egész nap nem szolt semmit, de mikor rá néztem önkéntelenül is elmosolyogtam.
-Te szerelmes vagy-jegyezte meg Armin halkan, mikor haza felé vezettem.
-Mi a szerelem? Még mindig nem tudom.
-Mit érzel, mikor vele vagy?-kérdezte Alexy.
-Megnyugszom-mondtam őszintén.
-Akkor nagy a valószínűleg, hogy szereted. Jaj nővérkém! Olyan jó volt látni, hogy egész nap mosolyogtál. Milyen érzés volt mikor megfogta a kezed?
Elpirultam, mire ő és Armin is felnevetett. Szóval mind ketten rajtam tartották a tekintetüket, egész nap. Na szépen vagyunk. Otthon az fogadott minket, hogy anya a nappaliban ül és néz egy mesét, közben az én takarómba bugyolálta magát, és az én plüss macimat szorongatja. Mikor meglátott minket rögtön hozzánk rohant ahogy szokott. Lelkesen ugrált körülöttünk, miközben én próbáltam levedleni magamról az iskolai álcámat. Már láttam, hogy az este nagyon hosszú lesz, mivel teljesen fel volt pörögve.
Munkába menet teljesen elgondolkodva vezettem a motort, és alig vettem észre, hogy valaki vár a parkolóban.
-Na milyen hangulatban volt anyud?-kérdezte Lys ahogy levettem a bukósisakot.
-Totálisan fel van pörögve. Lee szerint egész nap forrócsokit volt csak hajlandó inni. Azért egy kis nyugtató teát sikerült bele tukmálni, remélem öcsiék bírnak, majd vele.
Megálltam vele szembe, és csak néztem fele más színű szemébe. Nem tudtam eldönteni, hogy mit érzek iránta. Volt már pasim, de valahogy csak úgy voltam mellette. Ikutot soha nem szerettem igazán, így nem is tudtam, mit jelent a szerelem.
-Na jó mára ennyi elég. Alu ügyes voltál-mondta órákkal később a főnök.
Fáradtan mosolyogtam, és szedtem fel a kabátomat. Castiel és Nathalien elköszönt, de Lysandert nem láttam sehol. Hát akkor marad a motor gondoltam, és elindultam kifelé a nagy épületből. Míg a kulcsomat kerestem megakadt a tekintetem a kulcstartón, amit a fiú adott. Mosolyognom kellett, hiszen olyan aranyos, volt míg piszkált, hogy figyeljek rá.
-Nagyon aranyos vagy mikor mosolyogsz-szólalt meg valaki előttem.
Lys a motornak támaszkodva várt rám, én meg már azt hittem haza ment.
-Köszi.
Örültem, hogy sötét van és nem látja az arcom. Rá néztem, ő meg arrább állt, hogy a motort tolhassam. Nem szóltunk semmit, csak sétáltunk egymás mellett. Éreztem, hogy végig rajtam tartja a tekintetét.
Otthon csendesen betoltam a motort a garázsba, majd mikor vissza mentem a bejárathoz kipirulva álltam meg Lys előtt. Az álcáját biztosító szemüvege megcsillant a hold fényében, nekem meg a szívem nagyot dobbant.
-Hát én azt hiszem ideje haza mennem-mondta Lys hosszú hallgatás után.
-Nem akarsz maradni?-kérdeztem halkan, de nem tudom miért.
-Maradnék, de nem lehet. Viszont...
Megfogta a kezem és össze kulcsolta az ujjainkat. Másikkal átkarolta a derekam, mire én ösztönösen a karja után nyúltam, hogy bele kapaszkodjak. Elpirultam, de csak mosolygott, és teljesen higgadtan megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése