Vidáman léptem be a házba. halkan fütyörésztem közben levettem a kabátom. Be akartam menni a napaliba a laptopomért, de megtorpantam az ajtóban.
-Hát ti?-kérdeztem halkan, de se Nath se Castiel nem hallotta (bár az utóbbi nehezen hiszen aludt).
-Öhh Nat szólj ha esetleg zavarok, de ugye nem az folyik itt amire gondolok?-kérdeztem hangosabban.
-Lys... Azt hittük még soká jössz ha...
-Hát nem... Haza fuvaroztak, de... NA jó úgy teszek mintha nem láttam volna semmit.
Felkaptam a laptopom, majd felsiettem a szobámba.
Mikor azt mondtam, úgy teszek, mintha mi sem történt volna komolyan is gondoltam. Nem volt jogom elítélni őket,főleg úgy hogy én is titkoltam előlük, hogy Lexy és Alu egy és ugyan az a személy.
Valaki kopogott, majd Nath és a még mindig kába Cast lépett be rajta.
-Oké fiúk ki vele mióta tart ez a viszony köztetek?-kérdeztem nyugodtan.
-Nem vagy kiakadva?
Hangosan nevettem, majd válaszoltam:-Miért lennék? Ha ti így vagytok boldogok akkor legyen. Attól még a két legjobb barátom vagytok. Meg aztán amíg egymással vagytok elfoglalva, hagytok írni, és mind a ketten boldogok vagytok. Figyelj eddig nem zavartatok a kapcsolatotokkal ezután se tegyétek rendben?
Mindketten meglepődtek. Nevettem, majd bejelentkeztem a chet felületre. Lexy már fenn volt, és éppen egy szívecskét küldött, mikor Nath újra megszólalt.
-Ugye nem mondod el senkinek se?...Hú...
-Szóval mióta van ez a kapcsolat?-kérdeztem, de nem is igazából figyeltem rájuk.
-Hát... amióta szakítottam Deborahval-mondta Castiel.
Felnéztem rájuk, és csak akkor tűnt fel, hogy Castiel kicsit elbújva ül Nath mögött, miközben az védelmezően kihúzza magát. Fura volt ez a testtartás mind kettőjüknek, de elfogadtam.
-Az nem most volt. Hát sok boldogságot-mondtam, majd vissza merültem a Lexyvel folytatott beszélgetésemhez.
-Amúgy kivel beszélgetsz ennyire?-kérdezte Nath egy kis idő múlva.
Most rajtam volt a pirulás sora, de nem válaszoltam. A fiúk kíváncsian fel álltak, de én gyorsan kiléptem. Azonban elfelejtettem, hogy a hátterem egy közös fotó amin Aluval együtt vagyunk. Persze a borítóra készült, de nekem akkor is nagyon tetszett, ahogy az ölemben ül, és ábrándozva nézz rám.
-Szóval Alu? Oké sokksikert hozzá-mondták, majd egymásra kacsintva kivonultak a szobámból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése