20.fejezet Édes nyugalom

Lexy
Egész nap rohangáltam. Hol a próbákkal voltam elfoglalva, hogy zeneelméletre kellett rohannom. Ha ezek nem lettek volna elegek apa kitalálta, hogy Mikuoval is kezdjek el próbálni egy önálló kettő fős banda miatt. A zene órán már a hegedűt is alig bírtam tartani, de a fekete leves csak ezután jött. Az új hangszer óra.
Apa választotta nekem, így nem tudtam mi az. Nagyon meglepődtem, amikor két dobverőt nyomtak a kezembe, de örültem a változásnak. Szerencsére Nattol már tudtam az alapokat, így gyorsan kezdtem az anyagot.
-Jó a ritmus érzéked. Milyen hangszereken is játszol?
-Hegedű, gitár és szinti-mondtam.
-Volt valaki aki tanított dobra?
-Aha-mondtam, és a táskámba raktam a kottát, és a dobverőket.
A tanár elismerően bólintott, majd elengedett. Az ebédlőbe haladva nagyon sokan kerülgettek. Szinte fel se fogtam az utálkozó pillantásaikat, már annyira megszoktam.
-A szokásost kéred kicsi lány?-kérdezte a szakácsnő.
-Aham. Csak most több feltét legyen mint múltkor.
A tálcámra rakott egy szelet pizzát, majd a következőhöz fordult. Szétnéztem az ebédlőben. Nem láttam a csapatom, se a barátaim, így leültem egy üres asztalhoz. Nem sokkal később Mira ugrott mellém.
-Hogy van még ugrálni kedved?
-Energia ital-mondta, majd bele harapott a szendvicsébe.
-BAKA-mondtam és szíves az arcába is vágtam volna a pizzám.
Ott topogott míg én ebédelni próbáltam. A gyomromba alig tudtam valamicske kaját erőltetni.
-Mit tervezel az estére?-kérdezte izgatottan.
-Titok-mondtam, és Lysra gondoltam.
-Jaj ne már. Nem jössz el velem moziba?
-Nem, de szerintem a bátyám szívesen kísérne el téged.
Ezen elgondolkodott, majd megrázta a fejét.
Még a tanuló szobán is azt hallgattam, hogy nem tartja jő ötletnek, hogy Mikuoval menjen el moziba.
-Hé bátyus volna egy kihívásom a számodra!-fogtam meg a fivérem karját vacsorakor.
-Mi lenne az?-kérdezte a maga bunkózó stílusában.
-Menj el Mirával az esti mozi műsorra és lazíts egy kicsit.
Nem tudom melyikőjük jött zavarba jobban.
-Rendben. Ma este rá érek-mondta a tesóm.
-Ez most komoly?-kérdezte Mira döbbentem
A fivérem megvonta a vállát, én meg cinkosan fordultam barátnőm felé.
-Hű erre nem számítottam... TE hallod honnan ismered a cserediákokat?-váltott témát Mira.
-Alexy és Armin a két fogadott öcsém. Rosa volt osztálytársam. Leight a pasija az én barátomnak a bátyja. Amúgy a három fiú a banda tagom volt. Mondjuk én még mindig a csapatuk tagjaként gondolok magamra Vocaloid ide, Vocaloid oda.
Mira ámulva figyelt. Nem akartam neki mondani, hogy valószínűleg négy hónap múlva a tanév végén megszűnik a tanulmányi viszonyom és vissza térek a Sweet Amorisba. Vacsora közben sem láttam a skacokat, és már kezdtem azt hinni, hogy csak álom volt az előző nap és ma reggel.
-Köszi az estét. Remélem mikor vissza jövök nem lesz okom kiakadni-mondta és egy kis négyzet alakú fóliát nyomott a kezembe.-Használjátok ki az alkalmat, hogy nem vagyok a szobába.
Elvörösödtem, mikor rá jöttem, hogy mit adott a kezembe, és hogy mire utalt. Mikuo nevetve távozott a lépcsőröl én meg gyorsan besiettem a szobába.
-Szia-köszönt Lys vidáman.
-Szia-mondtam szemlesütve.
-Valami baj van kicsim?-lépett mellém.
Megfogta ökölbe szorított kezem-amiben a kis fólia volt-és megpróbálta gyengéden kifeszíteni az ujjaimat, hogy össze fonhassa az ujjait az enyémekkel.
-Csalódtam a bátyámban. Egy akkora perverz, hogy...
-Mit csinált már a sógor?-kérdezte nevetve, és közben finoman megcsókolta a nyakam.
-Ugye elintéztem neki egy mozis estét, és így hálálja meg-mondtam és égő arccal a kezébe adtam a fóliát.
-Célzás értékű, és ha már ilyen nagylelkű volt nem kéne elpocsékolni...
-Lysander! Hogy lehetsz te is ennyire perverz?
-Csak éhes vagyok-mondta és az ajtón megtámaszkodott mellettem.-Rád vagyok éhes.
Lehajolt, hogy megcsókolhasson, én meg hagytam neki. Átkaroltam a nyakát, és ellöktem magam az ajtótól. Kattant a zár, majd Lys felkapott és az ágyamra tett. Hamar lekerültek rólunk a ruháink és már én sem bosszankodtam a bátyám miatt.
Egy ritmusra mozogni Lyssal elfeledett érzelmek áradatát vonta maga után. Vadul csókolt, és időnként beleharapott a nyakamba is, hogy kifejezze, hogy mire gondol. Ahogy meztelen testünk össze simult nem gondoltam semmi rosszra ami a közelmúltban történt.
-Szeretlek-súgta Lys percekkel azután, hogy mindketten a csúcsra jutottunk.
-Én is téged.
Sokáig maradtunk úgy össze bújva, majd kelletlenül felvettük a pizsink. Míg én összeszedtem a ruháinkat Lys kegyeskedett kinyitni az ajtót. Szinte fájdalmat okozott megfékezni az indulataimat, hogy ne essek neki izmos mellkasát látva, de kibírtam.
-Szerinted apád mennyire haragudna rám, ha megtudná, mit csinálunk?
-Nem tudom, de nem is érdekel.
Lys mellkasára borultam, és hagytam, hogy álomba ringasson az egyik új dalával.

19.fejezet Egy őrült napkezdés

Lysander
Lexy átfordult az oldalára, majd ráfeküdt a mellkasomra. Belekapaszkodott a pizsama pólómba, és a fejét közelebb fúrta a nyakam hajlatához. Átfogtam a derekát, és össze kulcsoltam a kezeimet. Megcsókoltam a feje búbját, majd ráhajtottam az állam a fejére.
-Nagyon szeret téged-hallottam Mikuo halk hangját a szoba másik végéből.
-Én is szeretem őt.
Percekig nem szóltunk közben, én azon gondolkodtam, hogy vajon a félig rajtam fekvő lány mikor pihent rendesen. A szuszogásából arra következtettem, hogy, jó régen.
-Nem hallottam még ennyire nyugodtan szuszogni... Mikor ideköltözött két éjszaka folyamatosan zokogott. Utána már össze szedte magát, de még így is ha felriadtam hallottam, hogy szipog. Hetekig ment ez. Ahogy mászkált az iskolában néha azt vettem észre, hogy azt se tudja hol van. Gyakran kaptam rajta, hogy a két kulcstartóját szorítja magához, mikor azt hitte nem figyelek. A levelet amit küldtél neki minden este elolvasta. Ugye ha vissza mentek viszed magaddal?
-Ezt tervezem...
-Helyes. Nem bírná ki még egyszer ha elkélne válnia tőled. A Vocaloid befogadta ugyan, de nem ide tartozik.
Mikuo szavai elgondolkodtattak. Láttam a délután folyamán is, mikor Lexy a nyakamba ugrott, hogy mennyire örült nekünk. Nem tudom mennyire tört össze lelkileg, de elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy ez még egyszer megtörténjen vele.
Nem tudom mikor aludtam el, de az ébresztő óra hangos csörgésére riadtan ültem fel. Lexy mellettem a párnát a fejére húzta, majd hozzá vágta a ketyeréhez.
-Hé ez az órám marad!-kiáltotta a bátyja.
-Akkor végre változtasd meg az ébresztő hangját!-kiáltotta vissza a lány, majd az ölembe hajtotta a fejét.
-Húgi kelj fel! Apa kinyír ha nem érünk be zene elméletre!
-Szólj, hogy üssem le-motyogta Lexy, majd felült.
Arcon csókolt, majd kikelt az ágyból, és eltűnt a gardróbjában. Álmosan felvettem a kölcsön egyenruhát amit kaptam, majd vissza ültem az ágyra. Mikuo idegesen topogott, és majdnem felborította a húgát aki akkor lépett ki a gardróbból.
-Nyughass már, azért még lemegyek kajálni a menzára-mondta Lexy, majd mellém lépett.
Magamhoz húztam, mit sem törődve a bátyja rosszalló tekintetével, és belecsókoltam a nyakába. Jó volt érezni újra az illatát, és nem érdekelt semmi más.
-Na jó majd délután szánjatok egymásra időt, de tényleg mennünk kell!
-Szeretlek-súgta Lexy-majd hagyta, hogy a bátyja kirángassa a szobából.
Én is kimentem, és rögtön bele is futottam a skacokba.
-Az arcodra van írva, hogy jól aludtál-mondta Cast, majd mi is elindultunk az óráinkra.

18.fejezet Mindenhol jó, de a legjobb...

Lexy
Karba font kézzel ültem a könyvtárba. Mellettem a bátyám ült velem szemben, meg az exbarátom és a húga. Ikuto és Uta. Három hete próbálok megbarátkozni a gondolattal, hogy egy iskolába járok velük, de egyikőjük se könnyíti meg a dolgom.
Uta folyton beszól, Ikuto meg próbálkozik hátha összejövök vele. Persze ő tisztában vele, hogy Alu és Lexy ugyan az a személy volt, de ennek ellenére úgy csinál mint aki nem tudott a másik énemről.
-Cuki a kulcstartód-mondta csendesen Ikuto.
Ökölbe szorítottam a kezem nehogy megint balhét csináljak. Elvileg a házim kellett volna csinálnom, de miután ők beültek velünk szembe a "túlzsúfolt" könyvtárba esélyem se volt ezt a feladatom ellátni.
-Áhh megfogok bukni-mondta Mikuo.
-Mi az a klasszikus nem megy?-szólt be megint Uta.
-Nem erről van szó Szöszi. Az utóbbi időben sok dolgom volt így nem tudtam tanulni.
Uta nem mondott semmit, csak hallgatott-szerencséjére. Éppen azon voltam, hogy megint a tanulásra koncentrálok, mikor megéreztem Ikuto lábfejét a combomon.
-Ezt most fejezd be!-mondtam, és rá néztem.
-Nem tudom miről beszélsz...
Rávágtam a lábára, majd mit sem törődve a káromkodásával felálltam, és kimentem a könyvtárból. Végig rohantam a folyosón, majd az udvarra rohantam. Ott egy kisebb tömeg volt így jó nagy ívben kerültem meg őket.
Már majdnem elértem a kolesz bejárati ajtaját, mikor hangos kutya ugatásra lettem figyelmes. Az egész iskolában két diáknak van kutyája, de mind a kettő tacskó, így a mély hangra megfordultam.
A következő pillanatban egy nagy test zuhant rám, én meg a földre kerültem. Érdes nyelv nyalogatta az arcom, és hiába próbáltam elhúzódni tőle.
-Elég már-mondtam nevetve, majd a nyakörvénél fogva hátra toltam a nagykutyát.-Démon?-kérdeztem Döbbentem, mire a belga juhász ráült a hasamra, és boldog ugatásba kezdett.
-Démon szállj le róla össze nyomod-hallottam az ismerős hangot.
A következő pillanatban a kutyát lerángatták rólam, mire felugrottam és megtöröltem egyenruhám szélébe a arcom. Alig tértem magamhoz két oldalról a nyakamba ugrott két fiú, név szerint Armin és Alexi.
-Nővérke-mondta Al közben azon volt, hogy megfojtson a szeretetével.
-Nem kapok levegőt-mondtam összeszorított fogakkal, mire elengedtek.-Mit kerestek itt?
-Cserediákok vagyunk néhány hónapig itt. Meg aztán volt egy tervünk, hogy ide jöttünk-mondta Castiel egy kacsintás keretén belül.
-Mint pl?
-Elmondani neked, hogy az akit a menedzserünknek hittünk igazából egy nagy hamisító volt, aki jogtalanul tiltott el tőlünk...
-Mi van?!-kérdeztem Nathol.
-Jól hallottad kicsi lány. Soha nem volt semmilyen bírósági papír ami eltiltott volna a fiúktól. Szia én vagyok az új menedzserük-nyújtotta felém a kezét a nő.
Megráztam, de ő nem engedte el. Hallottam, hogy a többi akadémista kezd sugdolózni mögöttünk, de ettől eltekintve átnéztem a válla felett. Cast és Nath mögött Leight és Rosa állt, amit még annyira se értettem, mint a fogadott testvéreim jelenlétét. Azonban őt nem láttam sehol. Megint a nőre néztem, mire ő mosolygott és az állával a hátam mögé mutatott. Elengedte a kezem, én meg megfordultam.
A lábam a földbe gyökerezett, és a könnyek marták a szemem. Másodpercekig csak álltam ott mint egy hülye, majd a nyakába ugrottam.
Lysander
-Lysander!-kiáltotta boldogan, miközben elkaptam.
Nevetve körbepördültem vele, majd le tettem a földre.A két kezem közé fogtam az arcom, és a homlokához nyomtam az ajkam.
-Szia Életem-súgtam.-Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem...
Oldalra kapta a fejét, majd elhúzódott. Jelentőségteljesen a bámuló diák társai felé mutatott, majd intett, hogy kövessük. Feljött velünk az igazgatói irodába, majd míg mi bent voltunk megvárt minket az ajtóban.
-Na gyertek felkísérlek titeket a koleszbe. Remélem nem bánod kicsi lány ha te is a fiú szinten fogsz aludni.
Rosa mosolygott, és még közelebb húzódott a bátyámhoz. Naná hogy nem bánta, hiszen akkor is vele lehet.
-Oh szia Lex... Látom már tudod kik a csere diákjaink. Pedig azt hittem tudok meglepetést szerezni neked úgy, hogy látom a reakciód-mondta Lexy apja.
Ő csak a szemét forgatta, majd megfogta a kezem. Megszorítottam finoman a kézfejét, majd megcsókoltam a kezét. Lexy elpirult, de nem mondott semmit. Néhány perc múlva már a fiú szinten sétáltunk.
-Na cica hoztál magaddal társat is?-kérdezte az egyik fiú ahogy elhaladtunk mellette.
-Ha egy ujjal is hozzá érsz a barátja fogja ellátni a bajod...Ja és ha Mikou megtudja, hogy megint lecicáztál...
-Nem mondtam semmit-szabadkozott a fiú.
Lexy apja megmutatta ki melyik szobába kerül. A lány még akkor is a kezem fogta, mikor beléptem a nekem kijelöltbe.
-Mia?-kérdeztem meglepődve.
-Ez csak a bátyám és az én szobám. Ugye nem bánod, de szoba társak leszünk.
-Nem amíg itt vagy mellettem.
Minden további nélkül átkaroltam, majd beszívtam az illatát, ami annyira hiányzott már.
-Mindenhol jó, de a legjobb a karjaidban-mondtam.

17.fejezet Öt helyett egy

Lysander
Na jó ha azt mondom csalódtam akkor nem mondok nagyot. Az első akadémián ültem már vagy két hete, de semmi jelentős nem történt. Az órák nagyon unalmasak voltak ráadásul a diákok többsége züllött és semmit nem ért a zenéhez. A kórusok nagyon rosszak voltak és szinte senki nem tudott egy dal részletet sem kotta nélkül. A kolesz borzalmas állapotban volt. Hatan voltunk egy kis szobába össze zsúfolva. Még szerencse, hogy Rosa és a főnökasszony külön szobát kaptak.
-Senkinek nincs érzéke a divathoz-panaszkodott a lány az ebédszünetben.
-Még a lányok között sincs senki? Hogy fogjuk mi ezt kibírni még másfél hónapig?-kontrázz rá a bátyám.
-Nekem mondod?-Castiel nyúzott arccal nyújtózkodik ki.
-Nem erre számítottam. Oké, hogy az öt közül ez a leggyengébb, de ez nagyon gáz. Még az Ambernek is jobb hangja van, mint az itteni legjobb lánynak.
-Hú Nath azt mondtad a húgod jobb valakinél?-kérdezte Armin, közben beleharapott a szendvicsébe, majd elfintorodott.
Egy méretes hajszálat húzott ki ami nem lehetett Rosa haja, hiszen vörös színű volt.
-Oké itt se veszek több kaját-mondtuk egyszerre.
Elment az étvágyam, és inkább elővettem a jegyzetfüzetem. Egy lap csúszott ki belőle, amit még éppen időben fordítottam meg, hogy rá jöjjek az egy fénykép. Lexy és én voltam rajta. Castiel készítette az egyik próbánk során. A technikusunk elrontott valamit ugyan is a reflektorok folyton ki be kapcsoltak, holott csak egy suli tetőt kellett volna érzékelnünk a hátunk mögött. Lexyvel azonos színű csukló melegítőt viseltünk. Ő csak azért vette fel, hogy eltakarja a heget a kézfején, én meg csak azért, hogy teljesen össze legyünk öltözve.

-Hiányzik igaz?-kérdezte váratlanul a menedzserünk.

-Borzasztóan-válaszoltam csendesen.
-Na kis csapat volna egy kis megbeszélni valónk-kihúzott egy széket mellőlem, majd leült rá.-Első holnap csomagolunk és az első géppel elutazunk.
-Hurrá hova megyünk?-kérdezte Alexy.
-Gondolom a következő akadémiára...
-Nem egészen. Nemrég beszéltem vezetőséggel, és azt tanácsolták, hogy hagyjuk a következő hármat. Igaz egy év volt nektek ígérve, de az öt akadémia közül csak egy éri el azt a szintet amire nektek szükségetek van. Igaz így nem két hónapot hanem négyet töltünk ott, de még így is hamarabb érünk haza majd. Azonban ha minden jól megy nem nyolcan hanem legalább tízen leszünk.
-Ezt, hogy érti?-kérdezte Castiel és kihúzta magát.
-Így.
A nő elénk rakott egy kis füzetet, mely egy nagy kastélyszerű épületet ábrázolt.
-Ez a fő épület. A koleszről és az iskola parkjáról többet olvashattok a füzetben. Ideje megmérkőzni a legjobbakkal! Irány a ... HATSUNE akadémia!
Mind felkaptuk fejünk. Castékra néztem, majd összepacsiztam a mellettem ülő Arminnal ás Alexyval.
A Hatsune akadémia egyet jelentett azzal, hogy végre Lexy közelébe lehettem.
(Vélemény)

16.fejezet Segítség!!!!!

Lexy
A tavasz elsöprő erővel robbant be apám akadémiájára. Hamar beilleszkedtem, és már csapatot is kaptam amiben énekelhetek. Igaz vannak akik nehezen viselték a csapatba érkezésem.
Ott van például Luka. Magas, nagyon jó alkatú bomba nő. Rózsaszín haját mindig kiengedve hordja, így az a bokáját súrolja. Mindig ideges volt ha azt látta, hogy a pasijával beszélgetek. Szerencsére  úgy két hét után sikerült tisztáznom vele, hogy nekem senki nem foglalhatja el a szívem, mert már másnak adtam.
Meiko már nehezebb esett. A rövid barna hajú és barna szemű lány féltékenységei nehezebbek voltak. Ahogy elnéztem örültül szerette Kaitot, de ahányszor csak hozzá szolt a fiú elfordította a fejét. Ezek után rosszul esett, ha elkezdett velem beszélni, mivel úgy jött ki, hogy én nem engedem meg neki, hogy beszéljen a lánnyal.
Lin és Rin az ikrek vidáman fogadtak. Nekik mindegy volt mit csinálok amíg nem bántom meg valamelyiküket. Gakupuval és Kaitoval folyton azon voltak, hogy eltereljék a figyelmem a fájdalmaimról. Igaz én már régen megtanultam, hogy hogyan kell színészkedni. Elrejteni a rajongóid elől, hogy fájdalmaid vannak, hogy a padlón vagy lelkileg kimerítő volt, főleg ha a családod miatt is titkoltad, mennyire rosszul érzed magad.
Egy plüss maci. Mindig csak ennyi jutott akinek elmondhattam a gondjaimat. Az a kis figura mindig meghallgatott, ha sírtam, vagy nevettem. Nekem egy plüss jutott, hogy elmondjam kibe vagyok szerelmes.
-Hé Lex!-szólongatott valaki mire vissza tértem a valóságba.
Mira volt az, az egyik frissen szerzett barátom. Neki is rózsaszín haja volt, de a szeme rikító arany fényű. Vidám lány volt, és volt egy báránya aki mindig mindenhova kísérte.
-Mond-mondtam vidáman.
-Csak azt akartam kérdezni, hogy ki ez a pasi?-kérdezte.

-Ja, hogy ő. Castiel. Egy jó barát egy fellépésen. Elszedte az énekesünktől a mikrofont és benyomott egy nagyon hülye poént, de a közönség imádta.

-Neked már volt fellépésed?

-Persze. Blue Sea-ként rengeteg koncertet lenyomtam egy évben, a Black Star tagjaként meg néhányat. Miért?

-Azért...

Mira behúzott egy üres terembe, és ott folytatta:-Azért, mert az akadémián a városon kívül nem énekelhetünk. Ez csak egyet jelent. Te vagy az első aki már megmérette magát igazi közönség előtt. Igaz nekünk is vannak fellépéseink, mikor megmérettetjük magunkat más iskolák előtt, de az nem ugyan az.

-Senki nem énekelt még tomboló közönség előtt? Azt hiszem beszélnem kell az igazgatóval...

-Nem hallgat senkire sem. Fél, hogy a fejünkbe szállna a dicsőség.

A szemem forgattam. Apámra valt ez az óvatosság, de valahol megértetem. Nehéz, úgy fegyelmezni, a diákokat, hogy közben nagyobb rangúnak képzelik magukat.

-Na és milyen ez a Castiel? Van barátnője?

Majd nem kitört belőlem a nevetés, amikor ezt feltette. Hogy mondjam el neki, hogy Castielnek nincs barátnője, de a szíve foglalt már?

-Nincs barátnője, de másnak adta a szívét-mondtam égül és kiléptem a folyosóra.

Mira csalódott volt az már biztos. Szerencsére a folyóson csendben volt és nem kérdezett semmit. Tudtam, hogy nem akarja nagy dobra verni, hogy nekem márt volt koncertem, mert akkor biztos, mindenki nyaggatna, és ezért hálás voltam neki.

A kolesznál elváltak útjaink. Ő ment a lány szintre, én meg a fiú szinten haladtam tovább. Mint most is lefelé néztem,és csak a bátyám alig észrevehető nyilainak köszönhetően tudtam, hogy merre megyek.

A szobánk a legfelső emeleten volt,és ott is az utolsó. Már kezdtem hozzá szokni, hogy én vagyok az egyedüli lány itt. Ha azt láttam Mikuot mennyire boldoggá tette, hogy velem volt egy szobába akkor én is boldog voltam, és vállaltam a fiúk füttyölését és hurrogását.

Mindenki úgy tudta, hogy beilleszkedési problémáim vannak, és néha kiverem a hisztit, így nem ragaszkodtak hozzá, hogy a lány szinten tartózkodjak. A lányok persze rögtön  kiközösítettek, kivéve a csapattársaim és Mirát.

Ők is kivetettek voltak, mint Mikuo és én. Ahogy beléptem a szobába, és becsuktam magam mögött az ajtót, az emlegetett testvérem a nyakamba ugrott.

-Már azt hittem, megint rád szálltak a fiúk... Gyere apa be akar minket mutatni két új diáknak.

Kelletlenül követtem a folyóson vissza felé. Ilyenkor mindig bunkó volt és rideg, de megértettem miért csinálja.

-Már azt hittem volt egy kis gondotok-nézett rám apa a székéből, mikor beértünk az igazgatóiba.

-Kivételesen nem-mondtam zavartan,és megvakartam a tarkóm.

-Akkor jó had mutassam be a két új diákunk.

Apa a könyvespolca felé mutatott és azt hittem rosszul leszek.

-Jaj-nyögtem, majd be is fogtam a számat, mivel mind ketten rögtön felém néztek.

15.fejezet Feltámad a remény

Lyander
A stúdió üvegén jégvirág díszelgett. Az ablakban ültem és nézem ahogy a város autói elsuhannak az épület előtt, miközben egy bögre teát ittam.

Armin és Alxey össze kuporodva ültek alattam a a radiátor előtt. Amióta Lexy elment minden próbára eljöttek. Az ö elmondásuk szerint nem bírják elviselni a Lexy nélküli csendes házat, én meg úgy voltam vele, hogy legalább hallok felőle valamit.
-Sziasztok fiúk, hogy vagytok?-lépett be az ideiglenes menedzserünk.
A nőt a vezetőség küldte, miután megtudták, hogy az előző mit tett a bandával. Nem lepődtem, meg rajta, hogy nem tudtak róla. Mint kiderült a bírósági papírok is csak jól sikerült hamisítványok voltak. Az ügyünk arra legalább jó volt, hogy letartóztatták a férfit, aki mint kiderült több országban köröztek már.
A tudat, hogy Lexy nevelő anyja mindent megtesz azért, hogy a lány vissza jöjjön, nem töltött el boldogsággal, mint ahogy kellett volna. A lány nem válaszolt a leveleinkre, és a telefon hívásainkra. A levelek többsége vissza került, amit neki címeztünk.
-Ma milyen programot talált ki?-kérdezte Castiel.
Hangja nem volt már ideges, de még érezhető volt a visszafojtott indulat a hangjában. A menedzser egy pillanatra meglepődött, de végül elénk tett egy csomó lapot. Városok nevei voltak rajta.
-Válasszatok!
-Mik ezek?-kérdeztem, közben letettem a lábam a földre.
-A legjobb zenei akadémiák. A vezetőség úgy gondolja, hogy jó lenne ha egy évig a legjobb akadémiákat bejárnátok. Persze négy embert magatokkal vihetek, csak úgy.
-Vihetem Démont?-kérdezte Castiel.
-Persze.
Megnéztem az előttem lévő kupacokat. Jól tudtam kiket vinnék magammal, bárhová is mennék. Lenéztem Alexyre. Szeme felcsillant ahogy tudatosult benne, hogy mit akarok kérdezni.
-Ugye veletek mehetünk?-kérdezte végül.
Nathra néztem aki megvonta a vállát, és tovább passzolta a labdát a párjának.
-Csak ha nem nyafogtok folyton. Főleg te ne bánts virág-mondta kicsit gúnyosan, de mosolygott.
-Akkor ezt megbeszéltük. Még kettő ember kell.
-Hívom Leightet és Rosát ha nem baj.
-Két divat majom minek nekünk?
-Jól jöhetnek még-mondtam, majd mit sem törődve velük felhívtam a bátyám.
Tudtam, ha szerelmeigent mond akkor ő is jön. Szerencsére nem nagyon kellett győzködnöm őket, mivel mind ketten elakartak szabadulni egy kicsit a városból.
-Jönnek-mondtam, majd újra kinéztem az ablakon.
Február végéhez képest nagyon hideg volt. Az utcán látszólag nagy erővel fújt a szél. Akarva-akaratlanul arra gondoltam, hogy az idő a hangulatom tükrözi. Kívül szép ,és sértetlen, belül pusztító fagy és szenvedés. A szívem helyén jégszilánkok voltak, és ez a hangulatom a dalainkra is rányomta a bélyegét. Még is a népszerűségünk folyton nőtt.
Látszólag a rajongóknak tetszett ez a hangulatom. Az is lehet, hogy nem a dalainkat szerették hanem csak minket "istenítettek". Nem igazán értettem, miért olyan nagy szám a depis dal, de ez van.
Míg én tűnődtem a fiúk megegyeztek, hogy az öt legerősebb zenei akadémiát válasszuk ki. Szinte már hallottam ahogy össze vesznek, hogy ha koliba kerülünk akkor ki kivel alszik egy szobába.
-Na és milyen akadémiák is vannak?-kérdezte Armin kicsit unottan.
Nathalien elkezdte sorolni, de én csak utolsóra emeltem fel a fejem.
-Hatsune? Azt mondtad?
-Igen...
-Lexy!-kiáltottuk mind az öten egyszerre, ahogy bevillant, hogy a lány oda ment.
-Az az a legerősebb akadémia. Oda megyünk utoljára-mondta a menedzserünk.
-Akkor találkozhatunk Leyvel-mondtam, ki halkan.
A nő rám kacsintott, majd elkezdtük az aznapi próbát.

14.fejezet L.S

Lexy
A fejem zsongott ahogy az ajtón kívül eső zajok beszűrődtek. Valaki nagyon mérgesen beszélt közben mások meg röhögtek rajta. Néhány perc múlva nyílt az ajtó, majd hangosan kattant a zár.
-Ne haragudj fel ébresztettelek?-kérdezte bátyám.
-Kicsit. Minden rendben?
Arca nyúzott volt, és sápadt, ajkai remegtek. Nem nézett a szemembe és nagyon szomorúnak tűnt.
-Jól érzed magad itt?-kérdezte.
-Igen, már amennyire a helyzet engedi-mondtam.
Mikuo zavartan nézett rám. Idegesen topogott előttem, és akarva akaratlanul Alexy jutott eszembe, ahogy idegesen áll előttem. Valahogy ösztönösen keltem ki az ágyból, és átkaroltam, mire meglepődött, de viszonozta az ölelésem. Nem is tudom kinek volt nagyobb szüksége az érintésre. Nekem vagy neki.
A sajátomat tudtam, hiszen így próbáltam Lys érintésének hiányát leküzdeni, de az övét csak annak tudtam, be, hogy rég várt már erre a pillanatra. Keze köröket rajzolt a vállamra, majd elhúzódott.
-Oké, ezt azért ne csináljuk az iskolában, és a kolesz falain kívül jó?-kérdezte zavartan.
-Oké, de miért?
 Mikuo zavartan túrt bele a hajába, majd kifújta a levegőt.
-Mindenki azt hiszi, hogy a fiúkat szeretem, és hogy a lányok felé nem tudok érzelmet kimutatni. Kaito tudja, hogy ez nem így van, de nem tudok megszabadulni a rossz pletykáktól, így elkezdtem fenntartani a látszatot. Ha észreveszik azonban, hogy a húgommal kedves vagyok akkor a lányok megint elkezdenek üldözni, hogy bizonyítsák a szerelmüket, ami csak apa vagyonának szólna. Ugye nem bánod?-kérdezte csendesen.
-Apa tudja ezt?-kérdeztem.
-Csak annyit, hogy a "fiúkat" szeretem. Azt nem tudja felfogni, hogy a lányokkal miért vagyok olyan bunkó. Mondhatom nagyon boldog volt amikor minden nap felhívtalak, hogy kicsit jobban megismerjelek-mondta.
Akaratom ellenére is elmosolyodtam, majd vissza ültem az ágyam szélére.
-Amúgy csomagod jött-mondta, majd a kezembe adott egy dobozt.
-Honnan veszed, hogy az enyém? Nincs rajta a nevem-mondtam.
-Csak ez is rajta volt.
A kezembe adott egy kártya lapot aminek az elején egy szépen díszített gravírozás volt a nevemmel. Óvatosan kinyitottam, és elolvastam ami benne van.
"Bár szabályt szegek, de nem érdekel. Nagyon hiányzol, és remélem nem egy nap megint itt leszel. L. S" 
A torkomba felgyülemlett a gombóc. Szinte feltéptem a doboz csomagolását, amiben egy szívecskét tartó kis nyuszi formájú kulcstartó volt. A karikáján egy apró tábla volt a Love felirattal. Magamhoz húztam, és éreztem, hogy a könnyek ellepik a szemem.
-Minden rendben?-kérdezte bátyám, mire megráztam a fejem.
Semmi nem volt rendben. Miután megérkeztem két hétig lázasan feküdtem az ágyamban. Nem bírtam felkelni, és a folyadékot se voltam lenyelni, nem hogy az ételt. Egyedül Mikuo volt az aki néhány kortyot belém tudott tukmálni, de még neki sem sikerült teljesen pótolnia a fogadott testvéreim, és szerelmem hiányát.
Hanyatt dőltem, majd a szívemre tettem a kulcstartót. Nem engedtem szabad folyást a könnyeimnek. Besüppedt mellettem az ágy, és a bátyám feküdt be mellé. Kezét összefonta a mellkasán, majd velem nézte a plafont.
-Az a fiú ugye?-kérdezte halkan, mire óvatosan bólintottam.- Tényleg nagyon szeretheted. Hogy lehet valaki ilyen arrogáns?-kérdezte mérgesen.
-Csak a fejébe szállt a dicsőség. Szerinte a fiúk nélkülem is boldogulnak. Nevetséges.
Mondtam, majd lehunytam a szemem, és a Tokyoban maradt szeretteimre gondoltam. Magamban jellemeztem őket, de minden harmadik Jellemzés visszatért Lyshoz. Mindig találtam valami újat amit annak idején meg se figyeltem igazán. Többek között ott volt az aláírása. L.S soha nem kérdeztem miért így ír alá.