Lexy
A fejem zsongott ahogy az ajtón kívül eső zajok beszűrődtek. Valaki nagyon mérgesen beszélt közben mások meg röhögtek rajta. Néhány perc múlva nyílt az ajtó, majd hangosan kattant a zár.
-Ne haragudj fel ébresztettelek?-kérdezte bátyám.
-Kicsit. Minden rendben?
Arca nyúzott volt, és sápadt, ajkai remegtek. Nem nézett a szemembe és nagyon szomorúnak tűnt.
-Jól érzed magad itt?-kérdezte.
-Igen, már amennyire a helyzet engedi-mondtam.
Mikuo zavartan nézett rám. Idegesen topogott előttem, és akarva akaratlanul Alexy jutott eszembe, ahogy idegesen áll előttem. Valahogy ösztönösen keltem ki az ágyból, és átkaroltam, mire meglepődött, de viszonozta az ölelésem. Nem is tudom kinek volt nagyobb szüksége az érintésre. Nekem vagy neki.
A sajátomat tudtam, hiszen így próbáltam Lys érintésének hiányát leküzdeni, de az övét csak annak tudtam, be, hogy rég várt már erre a pillanatra. Keze köröket rajzolt a vállamra, majd elhúzódott.
-Oké, ezt azért ne csináljuk az iskolában, és a kolesz falain kívül jó?-kérdezte zavartan.
-Oké, de miért?
Mikuo zavartan túrt bele a hajába, majd kifújta a levegőt.
-Mindenki azt hiszi, hogy a fiúkat szeretem, és hogy a lányok felé nem tudok érzelmet kimutatni. Kaito tudja, hogy ez nem így van, de nem tudok megszabadulni a rossz pletykáktól, így elkezdtem fenntartani a látszatot. Ha észreveszik azonban, hogy a húgommal kedves vagyok akkor a lányok megint elkezdenek üldözni, hogy bizonyítsák a szerelmüket, ami csak apa vagyonának szólna. Ugye nem bánod?-kérdezte csendesen.
-Apa tudja ezt?-kérdeztem.
-Csak annyit, hogy a "fiúkat" szeretem. Azt nem tudja felfogni, hogy a lányokkal miért vagyok olyan bunkó. Mondhatom nagyon boldog volt amikor minden nap felhívtalak, hogy kicsit jobban megismerjelek-mondta.
Akaratom ellenére is elmosolyodtam, majd vissza ültem az ágyam szélére.
-Amúgy csomagod jött-mondta, majd a kezembe adott egy dobozt.
-Honnan veszed, hogy az enyém? Nincs rajta a nevem-mondtam.
-Csak ez is rajta volt.
A kezembe adott egy kártya lapot aminek az elején egy szépen díszített gravírozás volt a nevemmel. Óvatosan kinyitottam, és elolvastam ami benne van.
"Bár szabályt szegek, de nem érdekel. Nagyon hiányzol, és remélem nem egy nap megint itt leszel. L. S"
A torkomba felgyülemlett a gombóc. Szinte feltéptem a doboz csomagolását, amiben egy szívecskét tartó kis nyuszi formájú kulcstartó volt. A karikáján egy apró tábla volt a Love felirattal. Magamhoz húztam, és éreztem, hogy a könnyek ellepik a szemem.
-Minden rendben?-kérdezte bátyám, mire megráztam a fejem.
Semmi nem volt rendben. Miután megérkeztem két hétig lázasan feküdtem az ágyamban. Nem bírtam felkelni, és a folyadékot se voltam lenyelni, nem hogy az ételt. Egyedül Mikuo volt az aki néhány kortyot belém tudott tukmálni, de még neki sem sikerült teljesen pótolnia a fogadott testvéreim, és szerelmem hiányát.
Hanyatt dőltem, majd a szívemre tettem a kulcstartót. Nem engedtem szabad folyást a könnyeimnek. Besüppedt mellettem az ágy, és a bátyám feküdt be mellé. Kezét összefonta a mellkasán, majd velem nézte a plafont.
-Az a fiú ugye?-kérdezte halkan, mire óvatosan bólintottam.- Tényleg nagyon szeretheted. Hogy lehet valaki ilyen arrogáns?-kérdezte mérgesen.
-Csak a fejébe szállt a dicsőség. Szerinte a fiúk nélkülem is boldogulnak. Nevetséges.
Mondtam, majd lehunytam a szemem, és a Tokyoban maradt szeretteimre gondoltam. Magamban jellemeztem őket, de minden harmadik Jellemzés visszatért Lyshoz. Mindig találtam valami újat amit annak idején meg se figyeltem igazán. Többek között ott volt az aláírása. L.S soha nem kérdeztem miért így ír alá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése