Na jó ha azt mondom csalódtam akkor nem mondok nagyot. Az első akadémián ültem már vagy két hete, de semmi jelentős nem történt. Az órák nagyon unalmasak voltak ráadásul a diákok többsége züllött és semmit nem ért a zenéhez. A kórusok nagyon rosszak voltak és szinte senki nem tudott egy dal részletet sem kotta nélkül. A kolesz borzalmas állapotban volt. Hatan voltunk egy kis szobába össze zsúfolva. Még szerencse, hogy Rosa és a főnökasszony külön szobát kaptak.
-Senkinek nincs érzéke a divathoz-panaszkodott a lány az ebédszünetben.
-Még a lányok között sincs senki? Hogy fogjuk mi ezt kibírni még másfél hónapig?-kontrázz rá a bátyám.
-Nekem mondod?-Castiel nyúzott arccal nyújtózkodik ki.
-Nem erre számítottam. Oké, hogy az öt közül ez a leggyengébb, de ez nagyon gáz. Még az Ambernek is jobb hangja van, mint az itteni legjobb lánynak.
-Hú Nath azt mondtad a húgod jobb valakinél?-kérdezte Armin, közben beleharapott a szendvicsébe, majd elfintorodott.
Egy méretes hajszálat húzott ki ami nem lehetett Rosa haja, hiszen vörös színű volt.
-Oké itt se veszek több kaját-mondtuk egyszerre.
Elment az étvágyam, és inkább elővettem a jegyzetfüzetem. Egy lap csúszott ki belőle, amit még éppen időben fordítottam meg, hogy rá jöjjek az egy fénykép. Lexy és én voltam rajta. Castiel készítette az egyik próbánk során. A technikusunk elrontott valamit ugyan is a reflektorok folyton ki be kapcsoltak, holott csak egy suli tetőt kellett volna érzékelnünk a hátunk mögött. Lexyvel azonos színű csukló melegítőt viseltünk. Ő csak azért vette fel, hogy eltakarja a heget a kézfején, én meg csak azért, hogy teljesen össze legyünk öltözve.
-Hiányzik igaz?-kérdezte váratlanul a menedzserünk.
-Borzasztóan-válaszoltam csendesen.-Na kis csapat volna egy kis megbeszélni valónk-kihúzott egy széket mellőlem, majd leült rá.-Első holnap csomagolunk és az első géppel elutazunk.
-Hurrá hova megyünk?-kérdezte Alexy.
-Gondolom a következő akadémiára...
-Nem egészen. Nemrég beszéltem vezetőséggel, és azt tanácsolták, hogy hagyjuk a következő hármat. Igaz egy év volt nektek ígérve, de az öt akadémia közül csak egy éri el azt a szintet amire nektek szükségetek van. Igaz így nem két hónapot hanem négyet töltünk ott, de még így is hamarabb érünk haza majd. Azonban ha minden jól megy nem nyolcan hanem legalább tízen leszünk.
-Ezt, hogy érti?-kérdezte Castiel és kihúzta magát.
-Így.
A nő elénk rakott egy kis füzetet, mely egy nagy kastélyszerű épületet ábrázolt.
-Ez a fő épület. A koleszről és az iskola parkjáról többet olvashattok a füzetben. Ideje megmérkőzni a legjobbakkal! Irány a ... HATSUNE akadémia!
Mind felkaptuk fejünk. Castékra néztem, majd összepacsiztam a mellettem ülő Arminnal ás Alexyval.
A Hatsune akadémia egyet jelentett azzal, hogy végre Lexy közelébe lehettem.
(Vélemény)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése