A stúdió üvegén jégvirág díszelgett. Az ablakban ültem és nézem ahogy a város autói elsuhannak az épület előtt, miközben egy bögre teát ittam.
-Sziasztok fiúk, hogy vagytok?-lépett be az ideiglenes menedzserünk.
A nőt a vezetőség küldte, miután megtudták, hogy az előző mit tett a bandával. Nem lepődtem, meg rajta, hogy nem tudtak róla. Mint kiderült a bírósági papírok is csak jól sikerült hamisítványok voltak. Az ügyünk arra legalább jó volt, hogy letartóztatták a férfit, aki mint kiderült több országban köröztek már.
A tudat, hogy Lexy nevelő anyja mindent megtesz azért, hogy a lány vissza jöjjön, nem töltött el boldogsággal, mint ahogy kellett volna. A lány nem válaszolt a leveleinkre, és a telefon hívásainkra. A levelek többsége vissza került, amit neki címeztünk.
-Ma milyen programot talált ki?-kérdezte Castiel.
Hangja nem volt már ideges, de még érezhető volt a visszafojtott indulat a hangjában. A menedzser egy pillanatra meglepődött, de végül elénk tett egy csomó lapot. Városok nevei voltak rajta.
-Válasszatok!
-Mik ezek?-kérdeztem, közben letettem a lábam a földre.
-A legjobb zenei akadémiák. A vezetőség úgy gondolja, hogy jó lenne ha egy évig a legjobb akadémiákat bejárnátok. Persze négy embert magatokkal vihetek, csak úgy.
-Vihetem Démont?-kérdezte Castiel.
-Persze.
Megnéztem az előttem lévő kupacokat. Jól tudtam kiket vinnék magammal, bárhová is mennék. Lenéztem Alexyre. Szeme felcsillant ahogy tudatosult benne, hogy mit akarok kérdezni.
-Ugye veletek mehetünk?-kérdezte végül.
Nathra néztem aki megvonta a vállát, és tovább passzolta a labdát a párjának.
-Csak ha nem nyafogtok folyton. Főleg te ne bánts virág-mondta kicsit gúnyosan, de mosolygott.
-Akkor ezt megbeszéltük. Még kettő ember kell.
-Hívom Leightet és Rosát ha nem baj.
-Két divat majom minek nekünk?
-Jól jöhetnek még-mondtam, majd mit sem törődve velük felhívtam a bátyám.
Tudtam, ha szerelmeigent mond akkor ő is jön. Szerencsére nem nagyon kellett győzködnöm őket, mivel mind ketten elakartak szabadulni egy kicsit a városból.
-Jönnek-mondtam, majd újra kinéztem az ablakon.
Február végéhez képest nagyon hideg volt. Az utcán látszólag nagy erővel fújt a szél. Akarva-akaratlanul arra gondoltam, hogy az idő a hangulatom tükrözi. Kívül szép ,és sértetlen, belül pusztító fagy és szenvedés. A szívem helyén jégszilánkok voltak, és ez a hangulatom a dalainkra is rányomta a bélyegét. Még is a népszerűségünk folyton nőtt.
Látszólag a rajongóknak tetszett ez a hangulatom. Az is lehet, hogy nem a dalainkat szerették hanem csak minket "istenítettek". Nem igazán értettem, miért olyan nagy szám a depis dal, de ez van.
Míg én tűnődtem a fiúk megegyeztek, hogy az öt legerősebb zenei akadémiát válasszuk ki. Szinte már hallottam ahogy össze vesznek, hogy ha koliba kerülünk akkor ki kivel alszik egy szobába.
-Na és milyen akadémiák is vannak?-kérdezte Armin kicsit unottan.
Nathalien elkezdte sorolni, de én csak utolsóra emeltem fel a fejem.
-Hatsune? Azt mondtad?
-Igen...
-Lexy!-kiáltottuk mind az öten egyszerre, ahogy bevillant, hogy a lány oda ment.
-Az az a legerősebb akadémia. Oda megyünk utoljára-mondta a menedzserünk.
-Akkor találkozhatunk Leyvel-mondtam, ki halkan.
A nő rám kacsintott, majd elkezdtük az aznapi próbát.
folytasd
VálaszTörlés