18.fejezet Mindenhol jó, de a legjobb...

Lexy
Karba font kézzel ültem a könyvtárba. Mellettem a bátyám ült velem szemben, meg az exbarátom és a húga. Ikuto és Uta. Három hete próbálok megbarátkozni a gondolattal, hogy egy iskolába járok velük, de egyikőjük se könnyíti meg a dolgom.
Uta folyton beszól, Ikuto meg próbálkozik hátha összejövök vele. Persze ő tisztában vele, hogy Alu és Lexy ugyan az a személy volt, de ennek ellenére úgy csinál mint aki nem tudott a másik énemről.
-Cuki a kulcstartód-mondta csendesen Ikuto.
Ökölbe szorítottam a kezem nehogy megint balhét csináljak. Elvileg a házim kellett volna csinálnom, de miután ők beültek velünk szembe a "túlzsúfolt" könyvtárba esélyem se volt ezt a feladatom ellátni.
-Áhh megfogok bukni-mondta Mikuo.
-Mi az a klasszikus nem megy?-szólt be megint Uta.
-Nem erről van szó Szöszi. Az utóbbi időben sok dolgom volt így nem tudtam tanulni.
Uta nem mondott semmit, csak hallgatott-szerencséjére. Éppen azon voltam, hogy megint a tanulásra koncentrálok, mikor megéreztem Ikuto lábfejét a combomon.
-Ezt most fejezd be!-mondtam, és rá néztem.
-Nem tudom miről beszélsz...
Rávágtam a lábára, majd mit sem törődve a káromkodásával felálltam, és kimentem a könyvtárból. Végig rohantam a folyosón, majd az udvarra rohantam. Ott egy kisebb tömeg volt így jó nagy ívben kerültem meg őket.
Már majdnem elértem a kolesz bejárati ajtaját, mikor hangos kutya ugatásra lettem figyelmes. Az egész iskolában két diáknak van kutyája, de mind a kettő tacskó, így a mély hangra megfordultam.
A következő pillanatban egy nagy test zuhant rám, én meg a földre kerültem. Érdes nyelv nyalogatta az arcom, és hiába próbáltam elhúzódni tőle.
-Elég már-mondtam nevetve, majd a nyakörvénél fogva hátra toltam a nagykutyát.-Démon?-kérdeztem Döbbentem, mire a belga juhász ráült a hasamra, és boldog ugatásba kezdett.
-Démon szállj le róla össze nyomod-hallottam az ismerős hangot.
A következő pillanatban a kutyát lerángatták rólam, mire felugrottam és megtöröltem egyenruhám szélébe a arcom. Alig tértem magamhoz két oldalról a nyakamba ugrott két fiú, név szerint Armin és Alexi.
-Nővérke-mondta Al közben azon volt, hogy megfojtson a szeretetével.
-Nem kapok levegőt-mondtam összeszorított fogakkal, mire elengedtek.-Mit kerestek itt?
-Cserediákok vagyunk néhány hónapig itt. Meg aztán volt egy tervünk, hogy ide jöttünk-mondta Castiel egy kacsintás keretén belül.
-Mint pl?
-Elmondani neked, hogy az akit a menedzserünknek hittünk igazából egy nagy hamisító volt, aki jogtalanul tiltott el tőlünk...
-Mi van?!-kérdeztem Nathol.
-Jól hallottad kicsi lány. Soha nem volt semmilyen bírósági papír ami eltiltott volna a fiúktól. Szia én vagyok az új menedzserük-nyújtotta felém a kezét a nő.
Megráztam, de ő nem engedte el. Hallottam, hogy a többi akadémista kezd sugdolózni mögöttünk, de ettől eltekintve átnéztem a válla felett. Cast és Nath mögött Leight és Rosa állt, amit még annyira se értettem, mint a fogadott testvéreim jelenlétét. Azonban őt nem láttam sehol. Megint a nőre néztem, mire ő mosolygott és az állával a hátam mögé mutatott. Elengedte a kezem, én meg megfordultam.
A lábam a földbe gyökerezett, és a könnyek marták a szemem. Másodpercekig csak álltam ott mint egy hülye, majd a nyakába ugrottam.
Lysander
-Lysander!-kiáltotta boldogan, miközben elkaptam.
Nevetve körbepördültem vele, majd le tettem a földre.A két kezem közé fogtam az arcom, és a homlokához nyomtam az ajkam.
-Szia Életem-súgtam.-Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem...
Oldalra kapta a fejét, majd elhúzódott. Jelentőségteljesen a bámuló diák társai felé mutatott, majd intett, hogy kövessük. Feljött velünk az igazgatói irodába, majd míg mi bent voltunk megvárt minket az ajtóban.
-Na gyertek felkísérlek titeket a koleszbe. Remélem nem bánod kicsi lány ha te is a fiú szinten fogsz aludni.
Rosa mosolygott, és még közelebb húzódott a bátyámhoz. Naná hogy nem bánta, hiszen akkor is vele lehet.
-Oh szia Lex... Látom már tudod kik a csere diákjaink. Pedig azt hittem tudok meglepetést szerezni neked úgy, hogy látom a reakciód-mondta Lexy apja.
Ő csak a szemét forgatta, majd megfogta a kezem. Megszorítottam finoman a kézfejét, majd megcsókoltam a kezét. Lexy elpirult, de nem mondott semmit. Néhány perc múlva már a fiú szinten sétáltunk.
-Na cica hoztál magaddal társat is?-kérdezte az egyik fiú ahogy elhaladtunk mellette.
-Ha egy ujjal is hozzá érsz a barátja fogja ellátni a bajod...Ja és ha Mikou megtudja, hogy megint lecicáztál...
-Nem mondtam semmit-szabadkozott a fiú.
Lexy apja megmutatta ki melyik szobába kerül. A lány még akkor is a kezem fogta, mikor beléptem a nekem kijelöltbe.
-Mia?-kérdeztem meglepődve.
-Ez csak a bátyám és az én szobám. Ugye nem bánod, de szoba társak leszünk.
-Nem amíg itt vagy mellettem.
Minden további nélkül átkaroltam, majd beszívtam az illatát, ami annyira hiányzott már.
-Mindenhol jó, de a legjobb a karjaidban-mondtam.