Lysander
Lexy átfordult az oldalára, majd ráfeküdt a mellkasomra. Belekapaszkodott a pizsama pólómba, és a fejét közelebb fúrta a nyakam hajlatához. Átfogtam a derekát, és össze kulcsoltam a kezeimet. Megcsókoltam a feje búbját, majd ráhajtottam az állam a fejére.
-Nagyon szeret téged-hallottam Mikuo halk hangját a szoba másik végéből.
-Én is szeretem őt.
Percekig nem szóltunk közben, én azon gondolkodtam, hogy vajon a félig rajtam fekvő lány mikor pihent rendesen. A szuszogásából arra következtettem, hogy, jó régen.
-Nem hallottam még ennyire nyugodtan szuszogni... Mikor ideköltözött két éjszaka folyamatosan zokogott. Utána már össze szedte magát, de még így is ha felriadtam hallottam, hogy szipog. Hetekig ment ez. Ahogy mászkált az iskolában néha azt vettem észre, hogy azt se tudja hol van. Gyakran kaptam rajta, hogy a két kulcstartóját szorítja magához, mikor azt hitte nem figyelek. A levelet amit küldtél neki minden este elolvasta. Ugye ha vissza mentek viszed magaddal?
-Ezt tervezem...
-Helyes. Nem bírná ki még egyszer ha elkélne válnia tőled. A Vocaloid befogadta ugyan, de nem ide tartozik.
Mikuo szavai elgondolkodtattak. Láttam a délután folyamán is, mikor Lexy a nyakamba ugrott, hogy mennyire örült nekünk. Nem tudom mennyire tört össze lelkileg, de elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy ez még egyszer megtörténjen vele.
Nem tudom mikor aludtam el, de az ébresztő óra hangos csörgésére riadtan ültem fel. Lexy mellettem a párnát a fejére húzta, majd hozzá vágta a ketyeréhez.
-Hé ez az órám marad!-kiáltotta a bátyja.
-Akkor végre változtasd meg az ébresztő hangját!-kiáltotta vissza a lány, majd az ölembe hajtotta a fejét.
-Húgi kelj fel! Apa kinyír ha nem érünk be zene elméletre!
-Szólj, hogy üssem le-motyogta Lexy, majd felült.
Arcon csókolt, majd kikelt az ágyból, és eltűnt a gardróbjában. Álmosan felvettem a kölcsön egyenruhát amit kaptam, majd vissza ültem az ágyra. Mikuo idegesen topogott, és majdnem felborította a húgát aki akkor lépett ki a gardróbból.
-Nyughass már, azért még lemegyek kajálni a menzára-mondta Lexy, majd mellém lépett.
Magamhoz húztam, mit sem törődve a bátyja rosszalló tekintetével, és belecsókoltam a nyakába. Jó volt érezni újra az illatát, és nem érdekelt semmi más.
-Na jó majd délután szánjatok egymásra időt, de tényleg mennünk kell!
-Szeretlek-súgta Lexy-majd hagyta, hogy a bátyja kirángassa a szobából.
Én is kimentem, és rögtön bele is futottam a skacokba.
-Az arcodra van írva, hogy jól aludtál-mondta Cast, majd mi is elindultunk az óráinkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése