12.fejezet Ugye csak vicc?

Lexy
A koncert nagy sikert aratott. A közönség vissza tapsolt minket, mi meg kézen fogva mentünk vissza a színpadra. Lys fogta a bal kezem Na meg a jobbat. A szöszi másik kezét Cast fogta, miközben meghajoltunk, és vidáman lementünk a színpadról.
-Szép volt. Remélem a következő koncert is ilyen sikeres lesz-fogadott minket a főnök.
-Csapatmunka lényege.
Lys átvetette a vállamon a kezét, és hagyta, hogy az a mellkasomra lógjon. Nem zavart, hogy a tenyere súrolja a mellem, inkább még közelebb bújtam hozzá. Mindkettőnkről szakadt a víz, de ez nem akadályozott meg abban, hogy vágyjak a közelségére.
Alig értünk be az öltözőbe, már is átkaroltam a nyakát, és felhúztam magam a szájához. Belenevetett a csókba, de azért átkarolt, és felemelt.
-Várjatok a szobátokig-mondta Castiel vigyorogva.
-Fogd be-mondtam, mikor elvált az ajkam Lysétól.
Vöröske nevetett, én meg jól vállon ütöttem.
-Hé... Hú nem néztem volna ki belőled ekkora erőt-mondta a karját dörzsölve.
-Valakinek meg kell védenie a családját-mondtam, és Lys mellkasának dőltem.
-Most már itt vagyok, hogy megvédjelek-súgta a fülembe.
A szállodába vezető út nem volt éppen hosszú, de arra bőven elég volt, hogy kicsit elbóbiskoljak. A kérésünkre a személyzeti kapu nyitva volt, így a buszunk észrevétlenül mehetett be a hátsó udvarra. Udvarias hotel dolgozók segítettek felmennünk a lakosztályunkra, ahova az újságírók nem mehettek be. Igaz cserébe csak annyit kért, hogy a lánya kedvéjért adjunk neki egy a négyünk keze nyomát viselő plakátot.A főnök tovább ment egy szinttel, mi meg végre bemehettünk a szobánkba.
Castiel szinte azonnal maga felé rántotta Nathot amint becsukódott mögöttünk az ajtó. Egyikőjük se akart ellen állni vad állatias ösztönének, így hamarosan jó nagy csókcsata alakult ki köztük. Lys a szemét forgatta,majd behúzott a mi részünkre, és elhúzta a válasz falat, a két szoba között.
-Csodás voltál-mondta, majd gyors felém lépett. Összesimulva léptem hátra, és együtt zuhantunk az ágyra, mikor a lában neki ütközött annak szélének.
-Hm tudod,ez az ágy kicsit nagyobb, mint az enyém...
-Sajnos a válasz fal meg vékonyabb, mint a házatoké tehát nem lehet róla szó.
Lys morgott valamit, de végül csak a mellkasomra feküdt, és átkarolva tartott. Így aludtunk el.
Másnap a haza úton végig nevettünk. Steav a busz sofőr folyton ugratott. A régi bakijaimat hozta fel, mire a fejére borítottam egy fél flakon ásványvizet. Mindenki jót nevetett, kivéve a főnököt. Ő elgondolkodva nézte a szervezési adataimat, és a koncert sikerét tanulmányozta. Az arcára néha kiülő vigyor nem tetszett nekem, de nem említettem Lysnak.
A fiú keze végig a derekamon volt, és a hüvelykujja apró köröket rajólt  a testemre. Időnként megborzongtam, mikor illetlen helyre vándorolt a keze, ő meg csak kuncogott. Igaz nem cseréltem volna el ezt a pillanatot semmiért sem.
-Haza kísérhetlek?-kérdezte Lys, mikor megálltunk a stúdió előtt.
-Hm.... Had gondolkozzam.-húztam az időt közben átkaroltam a nyakát.-Ha kapok egy apró csókot akkor igen.
-Kaphatsz nagyobbat is.
Miután megcsókolt felhúzta a kapucnimat, majd napszemüveget vett fel, hogy eltakarja az arcát. Vidáman sétáltunk haza. Míg én az ajtóban vacakoltam a kulcsommal Lys folyton a nyakam csókolgatta.
Hangosan kacagtam és magam után húztam. Ahogy levettem a kabátom észre vettem, hogy anya a nappali ajtajában áll.
-Szia-köszöntem vidáman.
-Sziasztok. Lexy beszélnünk kell!
Hangja megrémített. Túl komoly volt az én mindig pörgős anyukámhoz képest. Lys megszorította a kezem és együtt léptünk be a nappaliba. Ott volt Armin ÉS Alexy és, valamint egy ugyan olyan kékes zöldes hajú fiú is mint amilyen én vagyok. Mellette egy barna hajú és rózsaszín szemű férfi állt, és engem figyelt.
Tüzetesen végig mért, majd elmosolyodott.
-Szia Lexy-mondta kedvesen.
-Jó napot-mondtam zavartan.
-Lexy az úr itt Brans Hatsune. Ő pedig itt Mikuo a fia. Lexy már régen el akartam mondani neked, de a baleset után nem voltam magamnál, így elmaradt. Nem én vagyok az édes anyád, és Arminék nem a testvéreid.
-Mi?-kérdeztem és hátrább léptem.
Hátam neki ütközött Lys hátak, ő meg bizonytalanul átkarolt.
-Régen örökbe fogadtunk téged. Brans egy jó barátunk volt már akkor is ránk bízott téged.
-Miért nem mondtad el?
-Lexy. Én kértem őket, hogy ne mondjanak neked semmit. Régen a családom nem fogadta el, hogy egy szegény családból származó nőt vettem el feleségül, ezért megfogadták, hogy ha lányom születik akkor megölik. El kellett rejtenem téged, de most már nincs senki aki megölhetne.
-ÉS azt várja, hogy adjam fel az itteni életem, és menjek magával?
-Nem természetesen nem, csak szeretném ha ezentúl tartanánk a kapcsolatot.Még ha nem is velem, de legalább a bátyáddal. Mikuo nagyon vágyott mindig arra, hogy megismerhessen téged.
A fiúra néztem aki reménykedve nézett vissza rám, de nem szólt semmit. Szóval ő tudta. A fejem, majd szét robban, de csak biccentettem.
-Rendben, majd megadom az elérhetőségem, de ha nem baj, most felmennék aludni. Hosszú volt a hétvége, és kicsit kifáradtunk-mondtam.
-Jó...
Ránéztem Lysra, mire ő megfogta a kezem és elindult ki a nappaliból. Azért még vissza néztem és láttam, hogy Mikuo engem figyel.

11.fejezet Első koncert előtti randi 2/2 (18+)

Lysander
Lexy vidáman kacagott, ahogy kijöttünk a moziból. Szívet melengető volt látni, hogy mennyire jó kedve lett egy egyszerű filmtől, de az is lehet, hogy csak tényleg jól érzi magát. A szeme csillogása elbűvölt, és teljesen bele merültem, így nem vettem észre, hogy állnak előttem.
-Bocsánat nem figyeltem-mondtam.
A lány akinek véletlenül neki mentem, csak hebegett habogott. Lexy hamarabb kapcsolt mint én, és megragadta a kezem, hogy elhúzzon. Néhány lépést tettünk meg, mikor a lány elkezdett sikítani, és a nevem kiáltani. Futásnak eredtem, magam után húzva Lexyt is, bár jött ő magától.
Fangirl-ök csoportja vett minket üldözőbe. A belvárosban szalonozni, úgy, hogy ne menjek neki senkinek, de Lexy kezét se engedjem el nehéz volt. Egy lámpánál éppen átszaladtunk, mielőtt az pirosra váltott volna, de még ott se lassítottam le.
-Lys ide-mondta Lexy, majd berántott egy sikátorba.
Beljebb húzódtunk a félhomályba, és lihegve vártuk, hogy az üldözőink elfussanak mellettünk.
-Ez meleg volt-mondta Lexy, mikor már eltűntek, még a kiabálásaik is.
-Az...
Kitört belőlünk a nevetés. Én átkaroltam a vállát, ő meg a mellkasomnak dőlt úgy nevetett. Lassan csillapodtunk csak. Mikor Lexy felnézett rám, még mindig egy kicsit gyorsan emelkedett mindkettőnk mellkasa. Egy kosza tincset félrehajtottam, a lány szeméből, majd lassan lehajoltam hozzá,és apró puszit nyomtam a szájára. Csak annyira húzódtam vissza, hogy a szemébe nézzek, de a következő pillanatban megint megcsókoltam, ezúttal tényleg.
Lehelete íze kellemes volt, és ismerős. Egész lénye átjárt, így nem csoda, ha többet akartam belőle. Átkaroltam a derekát, és a tarkórája csúsztattam a másik kezem, ő meg a nyakam köré fonta a karjait, és kicsit fel pipiskedett. Felemeltem, majd egy téglára tettem, de még így is kisebb volt pár centivel, mint én. A szívem vadul kalapált, közben igyekeztem türtőztetni magam. Végtére is csak az utcán voltunk.
-Várj...-szakította meg drágám a csókot, mikor a felsője alá csúszott a kezem.
-Bocs nem akartam-mondta, mentegetőzve.
-Tudom, csak érzékeny helyre csúszott a kezed... Legalább is nem nagyon akarom, hogy más is lássa, hogy milyen trikó van rajtam.
-Tényleg bocsi...
-Miért kérsz bocsánatot? Azért, mert teljesen kikapcsolsz ha velem vagy? Én nem bánom, ha ellazulsz, csak inkább ne csókolózzunk a nyílt utcán, mert elvesztem a fejem, és ki tudja melyik paparazzo kap le minket.
-Igaz. Akkor menjünk hozzánk. A bátyám nincs otthon, Casték meg úgysem zavarnának.
-Rendben, de akkor hívd fel anyát, hogy nem biztos, hogy haza megyek máma-mondta, majd megfogta a kezem.
Óvatosan léptünk ki a sikátorból. Lexy a fejére húzta a kapucniját, és meg vissza igazítottam a szemüvegem. Menet közben felhívtam az édesanyját, aki nevetett, de elengedte a lányát. Néha elbújtunk egy fa vagy oszlop mögé, mivel volt néhány lány aki furcsán nézett rám. Gyanítottam, hogy azon gondolkodnak, hogy honnan ismernek, de szerencsére nem volt több futás.
Nevetve nyitottam, ki az ajtót, és behúztam magammal Lexyt, aki szintén kacagott.
-Bakker ez Lys-halottam Castiel hangját a nappaliból, mikor megakartam csókolni Lexyt.
-Csak csukjátok be a nappali ajtaját! Nem van más elfoglaltságom-mondtam oda sem figyelve a kiszűrődő hangokra.
Megint közel hajoltam Lexyhez, de hirtelen Démon rontott a lábamnak. Szabályosan eltolt a páromtól, mire az kacagásba tört ki. Imádtam, mikor kacag, de hogy a kutya ki akarja sajátítani az egyetlen nőt a házban az már nem tettszett.
Minek után sikeresen kicsuktam a kutyát az udvarra levettem végre a kabátom. Lexy a lépcső aljában ült és éppen elmélyülten beszélgetett Castiellékkel (akik mind a ketten csak boxxert viseltek). Ha jól sejtettem, éppen tőle kértek valamiben tanácsot.
-Miről maradtam le?-kérdeztem.
-Csak a legújabb film ajánlóról. Na jól van én most felviszem Lyst, nehogy begerjedjetek rá... Amúgy szerintem menjetek el kicsit majd a városon kívülre. Ja majd elfelejtettem, a szállodába külön szobát kaptok majd-kacsintott a fiúkra, majd megragadta a karom, és felráncigált a lépcsőn. Alig értünk fel a tetejére, magam felé fordítottam, és már csókoltam is. Ő megbotlott, de sikeresen elkaptam, és felemelve léptem vele be a szobámba.
-Nem vagy egy kicsit perverz?-kérdezte Lexy, mikor véletlen a bátyám ágyára tettem le.
-Bocs. Könnyű nem odafigyelni, hogy a túlsó ágy az enyém ha velem vagy.
Megint fel emeltem, majd a helyes ágyra fektettem, és megtámaszkodtam a feje mellett két oldalt. Fele más szemei ragyogtak, ahogy felnyúlt az arcomért, és magához húzott.
Ajka édes volt és magával ragadó, ahogy csókolt. Bőre illata elragadott,és arra ösztökélt, hogy haladjak lejjebb a testén, és mindenhol csókoljam. Lexy nem tiltakozott, csak a vállaimra tette a a kezét, majd megfeszítette a testét, ahogy lejjebb haladtam. Igaz még csak éppen elértem a vállgödrét, (hiszen a felsője útban volt) de már perzselt bőre. Ujjaim becsúsztattam a felsője alá, majd elindultam lassan felfelé. Lexy felnyögött, és erősebben markolta a vállam, mire bele nevettem a bőrébe.
Minden gond nélkül hagyta, hogy lehúzzam a felsőjét. Utána telje testével hozzám simult, és még jobban magához húzott. Bőre a póló alatt hideg volt, így nem csoda ha még jobban magamhoz húztam én is.
-Szeretlek-súgta, mikor megint elvált az ajkunk.
-Én is téged... Lexy... Én...
-Tudom. Én is éppen annyira azt szeretném, mint te...
Elpirult, mire kezem lesiklott a testére, és kicsit a nadrágja alá. Ahogy a szemébe néztem megzavarodtam. A felemás sínű szemei most mind a kettő zöld volt.
-Ezt hogy csináltad?-kérdeztem, mire csak megvonta a vállát.
-A támadás óta, ha izgulok akkor van hogy bezöldül a szemem.
Lexy
Lys még egy kicsit nézte a szemem, majd lassan közelebb hajolt. Teste hozzá símúlt az enyémhez, én meg elkezdtem az ingét kigombolni. Éreztem ahogy szíve felgyorsul, vele együtt a lélegzete is. Izmai minden egyes érintésemre reagáltak, ahogy végig simítottam a hátán. Tompán érzékeltem, ahogy kigombolja a nadrágom, majd lehúzza rólam.
-Pillanat-mondta, és gyors lerángatta magáról is a nadrágot.
Már csak néhány fehérnemű választott el minket a teljes meztelenségtől, még sem zavart. Tudtam, hogy ennek így kell lennie. Ahogy Lys megcsókolt, egy majdnem elfeledett kép villant be.
Egy falburkolatú szobában éppen a lehető legszenvedélyesebben fonódom össze egy fehér hajú fiúval. Ez egy álmom volt csak, de most már tudtam, hogy ki volt az a fiú.
Lysander. Tudtam, hogy mi egy pár vagyunk, hiszen az előtt megjelent álmaimba, hogy ismertem volna személyesen.
A melltartóm pántja kicsatolódott, majd éreztem, hogy Lys óvatosan lehúzza rólam. Ez sem érdekelt. Szinte fel se fogtam, hogy a melltartóm volt az utolsó fehérneműm, ami még rajtam volt, egészen addig, míg Lys kemény teste nekem nem feszült. Levegőért kapkodta, mikor ő óvatosan a csípőm alá nyúlt, és felültetett az ölbe, hogy aztán a kulcscsontomon lefelé haladva, a mellemig végig csókoljon.
-Lys-súgtam rekedtem, mire megint a párnák között találtam magam.
Átkaroltam a lábaimmal a derekát, majd megcsókoltam.
-Biztos vagy benne?-kérdezte Lys.
-Benned vagyok biztos-mondtam.
-Akkor lazulj. Nem akarok fájdalmat okozni, és görcsölsz, csak neked fog fájni-mondta, majd finoman megcsikizett.
A nevetés hatására még könnyebbnek éreztem magam, de még így is fel szisszentem. Lys finoman végig simított rajtam, miközben lassan mozogni kezdett. Ahogy felvettem a ritmusát egyre jobban éreztem, hogy az övé vagyok.
A szívünk egy ritmust vert, és mindketten ugyan azt akartuk. Lys ajkai puhán lecsaptak, de nem érdekelt. nagy hévvel fogadtam, és közben észre se vettem, hogy hátába vájom a körmeimet.
Magam sem tudom miért, de kis sikoly hagyta a el a számat, ahogy testem megfeszült, és elértem a határomat. Lys csak felnyögött, de egy pillanatig az ő teste is megfeszült.
Én vissza zuhantam a párnára, Lys meg a mellkasomra fektette a fejét. Szorosan öleltem, közben éreztem, hogy remeg minden tagom.
-Jó vagy?-kérdezte csendesen Lys.
-Soha nem voltam jobban-mondtam.
Lysander feltámaszkodott a könyökére, majd finoman megcsókolt. Felsóhajtottam, mikor mellém feküdt, és ránk húzta a takarót. Hozzá simultam, mert még  mindig vacogtam, ő meg csak szorosan magához húzott.

10.fejezet Első koncert előtti randi1/2

Lexy
Mosott rongy. Ez volt a magamról alkotott kép csütörtök reggel. Nem mentem iskolába egész héten helyette a szállást és az utazást szerveztem. Örültem, hogy anyának vissza tértek az emlékei, így amiben tudott segített. Ő ment a tesómékért, én meg otthon maradtam, és az elmarad koncertre szervezkedtem.
Rengeteg embernek kellett megírnom email, hogy akik korábban megvették a koncertre a jegyeket azok annak felmutatásával ingyen tudnak bejönni. A többség boldog válasza ara utalt, hogy tényleg sajnálták, hogy lemondtuk a koncertet, de volt aki duzzogott.
Éjszakába nyúlóan szerveztem a végső simításokat, mivel a mi drága főnökünk a Pató Pál módszer híve volt, így sokk mindent az utolsó pillanatra tolt ki.
-Már megint nem aludtál valami sokat-jegyezte meg Lys a konyha ajtóban állva.
Hátra fordultam, majd halványan elmosolyodtam.
-Hogy vagy kora reggel ilyen penge?-kérdeztem álmosan.
-Veled ellentétben átalszom az egész estét. Holnap azért pihenj! Vasárnap indulunk, és még előtte szeretnék egy kicsit veled is lenni-mondta.
Mellém lépett, majd leguggolt előttem. Egy magasságba kerül a szemünk.
-Ma is aludhatok itt?-kérdezte.
-Tied az ágyam bal fele-mondtam, és átkaroltam a nyakát.
Lys felegyenesedett, majd húzott magával.Átkarolta a derekam és a nyakamba fúrta az órát, nem zavartatva magát.
-Oké tubicáim. Lex enged el a hős Rómeodat, mert elkésünk a suliból.
Mérgesen néztem anyára, de tudtam, hogy mosolygok. Elköszöntem tőlük, majd vissza ültem a gépemhez, hogy a háttér klipeket készítő program utolsó parancsait is elvégezzem.
Körülbelül dél körül anya rendelt pizzát, de alig ettem valamit belőle. Haragudtam a főnökre, és kezdtem megérteni, hogy a fiúk miért nem jutottak még ki a megyéből. A férfi aki a menedzserünknek mondta magát, egy trehány lusta alak volt aki igazából semmit nem csinált a koncert sikere érdekében. megfeszített erővel igyekeztem felhívni a régi embereimet akik megígérték, hogy majd segítenek.
Kettő körül végre mindent befejeztem, így felmentem a szobámba, és bevetettem magam az ágyba. Magamhoz húztam Lys páráját, majd elnyomott az álom.
Lysander
Órák teltek el, amióta Lexy anyukája haza vitt minket. A lányát nézve fel sem tűnt az idő múlása. Mikor megérkeztünk, én fel mentem a szobájába, és kis híján berontottam. Még jó hogy nem tettem. Lexy békésen aludt, abba a párnába fúrva az arcát  amin én aludtam az este.
Elöntött az öröm, ahogy néztem. Csendesen bebújtam mellé az ágyba, majd miután óvatosan betakartam átkaroltam a derekát, és csak néztem ahogy alszik.
Kék haja a szemébe lógott, és mikor elhúztam onnan egy apró szív alakú anyajegyet vetem észre a szeme sarkában. Eddig mindig azt hittem, hogy az csak egy ügyesen kihúzott smink része, de tévedtem, ahogy közelebb hajoltam és kicsit felemeltem a fejét láttam, hogy ugyan ilyen anyajegy van a másik szeme sarkában is.
Lexy megmoccant, majd kinyitotta a szemét.
-Szia-köszönt nagyokat pislogva.
-Szia. Fel ébresztettelek?
-Aham, de nem baj. Tán fel akartál ébreszteni?-kérdezte huncutul csillogó szemmel, és a tenyerembe fúrta az állát.
-Ja nem, csak most tűnt fel az anya jegyed-mondtam.
-Hát ilyen apró szív alakú anyajegyből három van összesen a testemen. Kettőt felfedeztél, de a harmadik olyan helyen van ahol remélem csak te fogod látni-mondta kacsintva.
-Elmondod hol van?
-Majd ha megtalálod szólj.
Lexy hozzám bújt, fejét a vállamra téve.
-Akkor holnap áll a randi?-kérdezte a nyakamba motyogva.
-Naná.
Másnap nem mentem suliba, hogy ez koncertek előtt szokott lenni. Lexy édes anyja a nappaliban tevékenykedett, mikor elköszöntünk tőle.
-Csak óvatosan ifjak!-szólt utánunk.
-Vigyázok rá. Estére hozom haza!-mondtam, majd kiléptem Lexyvel a borongós őszi napba.

9.fejezet Egy kis csipetnyi elmaradt múlt

Lexy
Leültem az ágy szélére közben, hallgattam a mai felvételünket. Bár még mindig tartott a két hónapig tartó némasági szabályzatom, örültem, hogy a két varrat ellenére tudok gitározni és hegedülni, így legalább azzal haladtunk. Hamar híre ment, hogy miért maradt el a koncert, és a rajongóimtól sorra kaptam a jókívánságokat tartalmazó leveleket a postafiókomra.
A felvétel nagyon jól sikerült. Lys hangja tökéletesen illett a balladához amit írtak a zene szerzőink. A gitár és a dob hangja csendes volt és inkább a hegedűmé volt a fő szerep, de engem az nem érdekelt igazán. Hanyat feküdtem az ágyon, és lehunytam a szemem. Megnyugtató volt a demó felvételt hallgatni, így észre se vettem, hogy Lys mikor jött fel a konyhából. A dal vége felé az ajtó felé fordultam, és csak ekkor tűnt fel az ajtófélfának támaszkodó mosolygós fiú.
-Birtokba veszed az ágyam? Ugye nekem is marad ott hely még?-kérdezte, és közelebb lépett.
A nagy ágyon még bőven volt hely, de tudtam, hogy mit szeretne. Kinyújtottam felé a karjaimat, majd mikor fölém hajolt átkaroltam a nyakát. Szólásra nyitottam a számat, de ő befogta.
-Ma még nem. Holnaptól már beszélhetsz-mondta, majd megcsókolt.
Átgördült felettem, majd magához húzva álomba ringatott.
Lysander
-Lys...Ébresztő-súgta valaki a fülembe.
A párnába fúrtam a fejem, és próbáltam még aludni. Vasárnap reggel van! Akárki is az hagyjon aludni, főleg úgy, hogy az este sokáig dolgoztunk.
-Lys-a hang kicsit sértődött volt és csilingelő.
Valahonnan nagyon is ismerős, de próbáltam kint tartani hiszen megint Lexyvel álmodtam, és nem akartam, hogy vége legyen.
 Mind két vállamon nyomást éreztem, majd valami a hátamra nehezedett. Halk dúdolást hallottam, ami egy ismerős szövegű dallá állt össze. Erre már kénytelen voltam felemelni a fejem. A dal abba maradt, majd valaki megpuszilta az arcom.
-NA végre-mondta a hang tulajdonosa vidáman.
-Lexy?-kérdeztem kábán.
-Ki más ülhet büntetlenül a hátadon?
A nyomás a vállamon enyhült, majd két apró kéz finoman masszírozni kezdte a görcsös vállaimat. Majdnem vissza zuhantam az álomba olyan jól esett a masszírozás, mikor eljutott a tudatomig, mit is hallok.
-Lexy!-mondtam, majd fel ugrottam.
-Aucs... NA!
Megfordultam az ágyban, majd a lány felé fordultam. Döbbenten néztem rá. Tudtam, hogy beszélni akar amint le telik a két hónap, de hogy ne legyen berekedve az meglepett.
Lexy az ágy szélén ült és láthatólag nagyon beütötte a lábát annak szélébe.
-Megszegted a szabályt?-kérdeztem idegesen.
-Csak az elmúlt két hét éjjelein, de csak azért, mert rosszat álmodtál, és nem bírtam elviselni...
Bűnbánóan lesütötte a szemét, mire minden haragom elszállt. Ismertem már annyira, hogy tudjam, ha neki fontos valaki akkor nincs senki aki megtilthatna neki bármit, ha az ellen szegül annak amit a szerette érdeke kíván.
Megragadtam a vállait, majd magamhoz húztam, majd vissza feküdtem az ágyba. Lexy meglepődött, de azért a vállamba fúrta a fejét. Egyik kezével a tarkómnál a hajamba túrt a másikkal, meg a szívem fölött körözött. Kicsit lejjebb csúsztattam a kezem a derekára, mire elakadt a lélegzete. Valamiért még lejjebb csúsztattam a kezem, mire megfeszültek az izmai, és a keze ökölbe szorult.
-Azt hittem szereted ha cirógatlak-súgtam.
-Úgy is volt-mondta, majd elhúzódott tőlem.
Csak néztem ahogy az ágy sarkán egyensúlyoz miközben felhúzza a térdeit és átkarolja azokat. Fejét a térdére hajtotta, és kicsit hintáztatta magát.
-Mi a baj?-kérdeztem és felé nyúltam.
-Ne!-mondta rémülten, és azt hittem mindjárt le esik az ágyról.
Megálltam a mozdulat kellős közepén. Ahogy összébb húzódott a pólója felcsúszott és megláttam a kötszert a derekán.
-Mi történt a derekaddal?
Lehúzta a pólóját, de már ő is tudta, hogy mindegy. Megrázkódott, majd felém emelte a tekintetét.
-Azon a ponton még mindig feketés zúzódásaim vannak...
Elhallgatott, majd megint maga elé nézett.
Mikor azon az éjszakán megtámadtak minket nem csak a hangom sérült meg...Gondolom az orvosoktól és anyától tudod, hogy elég csúnyán össze verekedtem mind kettőjükkel, de még így is gyenge voltam...Egyikőjük lefogott, miután a társa belém rúgott a bakancsával. Annak a nyomát látod itt. Mivel a haverja fogott, és azt hitte, hogy a fájdalom megbénít, nem számított arra, hogy kiszabadítom a bal karom és megkarmolom az arcát... Ezután lépet rá a karomra, és szúrta át a kézfejem...Annak a férfinak elborult az agya és kis híján...kis híján...
Nem bírta befejezni. egész testében megremegett, majd feltört belőle a zokogás.Egy mozdulattal átkaroltam, és szorosan magamhoz húzva. Teste remegett, és láttam rajta, hogy még most is nagyon fél az emlékektől. Halkan suttogtam a fülébe, közben ő szembefordult velem, és átkarolva zokogott. Az állam a fejére tettem, és tovább mormoltam neki. Óvatosan kinyílt a szoba ajtó, és a fiúk kukkantottak be rajta, de egy Lexy számára felismerhetetlen fejrázással jeleztem nekik, hogy most feleslegesek.
Hússzú percek teltek el mire megnyugodott. Ahogy összehúzta magát az ölemben láttam mennyire törékeny és megtört is valójában.
-Jobban vagy életem?-kérdeztem a hosszú csend után halkan.
-Nem teljesen... Lys...Lehetek egy kicsit kisgyerek?-kérdezte.
Lenéztem rá, majd hátra nyúltam, és a vállára tettem a takaróm.
-Ha szeretnél lehetsz egy kicsit gyerek, de közben menjünk le reggelizni. A fiúk biztos aggódnak már érted.
-Oké leviszel?-kérdezte a nyakamba csimpaszkodva.
Nem válaszoltam, csak felálltam, és lementem vele a konyhába. Castiel és Nath éppen lelkesen beszélgettek, hogy hogyan derítsék jobb kedve Lexyt, mikor beléptünk.
Valamit láthattak a lány arcán amit én nem, mert elkerekedett a szemük.
-Mikor lett Lexy ilyen ártatlan kislány?-kérdezte Cast végül.
Megvontam a vállam, majd leültettem az asztalhoz. Boci szemekkel nézett rám, miközben azt taglaltam neki, hogy mi a választék a reggelire. Senki nem szólt egy szót sem, de én magamban jót mosolyogtam. Bár nem kérte tudtam, jól esne neki ha én etetném, és igazam is volt. Lexy pajkosan nevetett, ahogy a falatokat adtam a szájába. Láttam rajta, hogy most tényleg egy olyan korosztálynak megfelelően viselkedik ami kimaradt az életéből. Nem bántam, hogy velem kicsit betudta pótolni ezt a hiányzó részt.

8.fejezet Szem a lélek tükre

Lysander
Szerdán megint mérgesen mentem be az iskolába. A tanárok nem kérdezték mi bajom, hiszen a jól hazudó vöröske sikeresen hárította a problémámat. Armin és Alexy letörten ült a padban, és ez a mellettük levőknek is feltűnt.Szerencsétlen kék hajú annyira nem bírta idegileg, hogy a nővére nem tér magához, hogy szerda délután az utolsó órán hangos zokogásba tört fel. A bátyja kísérte ki a teremből, miközben tő mondatokban elmondta, hogy a nővérük nagyon beteg, és most kórházban van.
Nem mondta el a teljes igazságot, de a tanár így is nagyon megijedt. Inkább haza engedte őket. Részemről mentem volna velük, de nem tehette, mert akkor lebukunk, hogy Lexy és Alu egy és ugyan az. Castielék próbáltak belém némi ételt tuszkolni, amikor gyors haza mentem, de ez csak hiú ábránd voltam. Átöltöztem, majd rohantam a kórházba.
Lee a francia kislány fogadott a folyóson. Tekintete csillogott, és tartása is megváltozott, ahogy rám nézett.
-Fel..ebredt-mondta az egyetlen szót japánul,és bár törte megértettem.
Gyors berohantam a szobába, mire mind rám néztek. Lexy erőlködve az ajtó felé fordult, és láttam rajta, hogy nem lát rendesen. Közelebb léptem, és csendesen a nevén szólítottam.
-Lexy...
-Nem reagál semmire se-mondta az öccse halkan.
-Már állítólag három órája fel ébredt, de semmire nem reagál. Még anya hangjára se-mondta Armin.
Az említett személy felnézett rám. Tekintete vörös volt az álmatlan éjszakáktól, és a friss könnyektől, de még is láttam rajta a kétségbe esést.
Lexyre néztem, és nem akartam elhinni, hogy nem reagál semmire. Álmomból jól ismertem ezt a tekintett. A néma odaadás, mely ha nem szól is kifejező. Hát nem látják?
Míg a szemébe nézetem leültem az ágyszélére, majd megfogtam a kezét. A kötése megint friss volt, de már nem vérzett. Csak egy csillanás, volt a tekintetében, de értettem a célzást. Közelebb hajoltam hozzá, majd gyengéden megcsókoltam. Éreztem ahogy megremeg, de ezt csak jó jelnek vettem.
-Pihenj-mondta, majd kihúztam magam.
Apró és erőtlen nyomást éreztem a kezemen, mire a szeme könnybe lábadt, de még mindig nem szólt semmit.
-Nyugi maradok-mondta, mire bizalmatlanul rám nézett.
Bár a szemébe néztem , még is láttam az anyja furcsálló tekintetét.
-Mintha kommunikálnál vele-mondta.
-Mivel kommunikál is-válaszoltam.
Az anyja értetlenül nézett rám, de én csak Lexyt figyeltem. Pillái lassan leereszkedtek, majd csuka maradtak. Újra elaludt, de ez úttal látszódott rajta, hogy nyugodtabb. Nem sokkal később az egyik orvos leellenőrizte, hogy jól van e, majd miután meg állapította, hogy minden rendben vele levette a kézfejéről a kötést.
Csúnya seb fogadott, ami megrémített. Tudtam, hogy szeret hegedülni, és gitározni, mi lesz ha nem tudja ezt tovább csinálni?
-Nos nem sokára begipszeljük a karját, de ezt a sebet továbbra se tudjuk normálisan összevarrni. Ha ma még legalább egyszer felébred akkor vasárnap haza is mehet-mondta az orvos.
Alig mondta ezt ki Lexy szeme megrebbent, majd fel is pattant. Kétségbe esetten siklott végig a szobában lévőkön, majd meglátott, és kicsit megnyugodott.
-Hogy vagy kicsi lány?-kérdezte az orvos, de nem felet.-Hát nem nagyon reagál.
-Lexy megtudod mozdítani a kezed?-kérdeztem a szemébe nézve.
-Hoppá! -kiáltott fel az orvos, mire a lány össze rezzent.
-Oda mehetek mellé?-kérdeztem, mire az orvos át adta a helyét.
Finoman megfogtam sérült kezét, közben a szemébe néztem. Csak úgy ragyogott a hálától a tekintete. Lemosolyogtam rá, és hirtelen elfogott a megkönnyebbülés fáradt hulláma. Naná észre vette, hogy kitűnt az arcomra a fáradság.
Ajkai megremegtek, és próbált valamit mondani, de csak egy halk nyögés jött ki a torkán, mire megremegett.
-Csak nyugodtan. Ne erőltesd a beszédet kicsi lány. Ha hihetünk édesanyádnak akkor olyan szinten károsodtak a hangszálaid, hogy lehet abba kell hagynod az éneklést-mondta az orvos.
Lexy rémülten nézett rá, majd rám.
-Van valami kilátás arra, hogy a hangja rendbe jöjjön?-kérdeztem halkan, de a tekintetem nem vettem le a lányról.
-Igen van, ha legalább két hónapig nem beszél. HA sikerül be tartania, akkor vissza térhet a hangja, de előre szólok, hogy valószínűleg megint mutálódni fog.
Lexy nyitotta a száját, de befogtam, mielőtt megpróbálta volna a tiltakozását kimutatni. Mindenki ránk nézett, de én csak az ő szemét figyeltem
-Figyelj drágám. Mind kettőnknek nagyon fontos, hogy a hangod vissza jöjjön. Neked lehet, hogy csak egy eszköz, hogy pénzt keress vele, de nekem ennél azért többet is jelent. Nyugodj bele, hogy most két hónapig nem fogsz beszélni. És mielőtt tiltakoznál! Tudom egy hónap múlva lenne a bemutatkozó koncertünk, de ezt el kell halasztanunk. Nem nincs vita! Ha kell beköltözöl hozzánk, és leláncolva leszel két hónapig közben a szád be lesz kötve. Persze az egészben az lesz a legjobb, hogy csak én fogom tudni hogy hol vagy, és csak én adhatok, majd neked enni-mondtam nevetve, de komolyan gondoltam, és ezt Lexy is tudta.
Ahogy elpirult láttam rajta, hogy talán még élvezné is ha megcsinálnám. NA igen ez volt az a kis perverz lány akire emlékeztem az álmomból. Nevetnem kellett, mire még pirosabb lett.
Nem érdekelt, hogy kik vannak a szobában közelebb hajoltam hozzá, úgy hogy a homlokunk össze ért.
-Csak gyere minél hamarabb rendbe oké? Szeretném újra hallani, majd hogy nevetsz. Még az se érdekel ha nem lesz olyan az ének hangod, mint korábban. Nekem csak az fontos, hogy te rendbe legyél-súgtam neki.
A kezem elvettem a szájáról, majd a tarkójára csúsztattam. Bár illatát elnyomta a kórház házi szappan illata, enyhén éreztem azt a kellemes illatot ami fahéj, és vanília keverékére emlékeztetett. Finoman megpusziltam az arcát, majd a jobb vállára hajtottam a fejem. A pulzusa normális maradt, ezt éreztem a bőrömön keresztül, de még is izgatottság futott át rajta.
-Szerintem, jobb ha itt hagyjuk őket. Gyertek menjünk ki- mondta az anyukája.
Hallottam ahogy mindenki ki megy a szobából. Rögtön feltámaszkodtam, majd finoman megcsókoltam Lexyt.
-Szeretlek-súgtam neki-Aludj jól én itt maradok.
Lexy kicsit lehunyta a szemét, majd várakozóan rám nézett.
-NA jó, de utána aludj-mondtam, majd megint megcsókoltam ezúttal hosszabban.

7.fejezet Rémálom

Lysander
Idegesen topogtam a park bejárata előtt. Lexy sehol sem volt. Az órámra néztem és rá kellett jönnöm, hogy túl korán értem ide. Mérgesen kifújtam a levegőt, majd sietős lépteket hallottam közeledni.
A hang irányába fordultam, és megláttam, ahogy Lexy rohan felém. Nagy léptekkel elindultam felé, majd mikor elég közel értem hozzá nevetve felkaptam, és megpörgettem. Lexy átkarolta a nyakam és velem kacagott, majd megcsókolt. Nem akartam megszakítani a csókját, ezért a magasban tartottam.
-Mai fiatalok-mondta egy idős néni mögöttünk.
Szét rebbentünk, majd letettem Lexy a földre. A derekán nyugtattam a kezem,miközben ő beletúrt a hajamba.
-Hiányoztál-mondtam halkan, miközben közelebb hajoltam hozzá, hogy megpusziljam az arcát.
-Csak két órája, hogy elhagytuk a sulit-mondta, és felemelte a fejét, hogy a nyakát is megpuszilhassam.
-Az lehet, de egész nap csak ülünk egymás mellett,és közben próbálunk nem egymáshoz érni, hogy nehogy az legyen, hogy felfedjük a kapcsolatunkat. Az nem ugyan az, ha egész nap látlak, mintha szorosan magamhoz húználak.
Szavaimnak úgy adtam nyomatékot, hogy még közelebb vontam magamhoz. Lexy felpipiskedett, majd megint megcsókolt. Ajkai annyira puhák voltak, és a lehelete, olyan édes volt, hogy ha meglettem volna levegő nélkül akkor soha nem szakítom meg vele a csókot.
-Akkor megyünk... vagy itt maradunk a parkban?-kérdezte levegő után kapkodva.
-Na jó menjünk.
Megfogtam a kezét, és lassú kiszámított léptekkel elindultam hozzánk. Egy hónapja jártunk, és mivel mindkettőnknek veszélyes volt ha az utcán elkapnak minket a rajongók, így általában valamelyikőnk házában találkozgattunk. Szerencsére a fiúk nem vették zokon, hogy elmondtam Lexynek az ő kis kapcsolatukat, a lány meg nem nézett furcsán rájuk hiszen az öccse is olyan volt mint ők.
Míg sétáltunk Lexy folyamatosan lehajtott, hogy senki ne lássa szemét, de éreztem, hogy összekulcsolt ujjainkat nézi. Démon kicsattanó őrömmel fogadta, hogy haza érek, majd mikor meglátta Lexyt vidáman rá ugrott.
-Elég Démon! Hagyd abba!-nevetett a lány, miközben a kutya a mellkasomnak szögezte.
-Castiel! A kutyád zaklatja a csajom! Csinálj valamit mert az este kint alszik!-kiáltottam a Vörösnek.
Dübörgő léptek hangzottak fel, majd Castiel rohant le egy száll farmerben, aminek a gombja ki volt gombolva.
-Bocsesz. Szia Alu.
Castiel elrángatta Démont, majd felrohant az emeletre.
-Ugye most zavartuk meg?-kérdezte Lexy felém fordult.
-Lehet. Hm mit csinálunk ma?
-Pizza és film?
-Talán jó...
Lehajoltam hozzá, majd megpusziltam a homlokát. Édes illata megint magával ragadott volna ha a gyomrom meg nem kordul.
-Romantikus-kacagott Lexy, majd finoman megcsókolt.- Na rendelünk pizzát. Mi jót nézzünk?
Megvontam a vállam, majd behúztam a nappaliba. Míg én rendeltem négy pizzát, addig ő valami vígjátékot választott ki. Csendesen mögé léptem, majd mikor felegyenesedett átkaroltam a derekát.
-Nagyon szeretlek-súgtam a fülébe, és megcsókoltam  a halántékát.
-Én is szeretlek-mondta elpirulva.
Olyan jó ezt hallani, hogy elfelejtkeztem magamról, és azon kaptam magam, hogy felkapom, majd elkezdem csókolni ott ahol érem. Mikor kicsit lehiggadtam, lassítottam a csókjaimon, végül levegőért kapkodva elhúzódtam tőle.
-Na- morogta, és vissza húzott magához.
Kezem besiklott a pólója alá, majd feljebb, ahogy közelebb símúlt hozzám. Csókunknak a csengő vetett végett.
-A pizza-mondtam, majd kimentem a pizzafutárhoz.
A srác aki kihozta meg is jegyezte, hogy nagyon kipirult vagyok, mire csak annyit mondtam, hogy meleg van. Kifizettem a négy pizzát, majd vissza mentem a nappaliba. Lexy kedvesen rám nézett, majd széles mosolyra húzódott a szája. Leültem mellé a földre, majd egy doboz pizzát adtam neki.
-Négysajtos?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Nem szereted?-kérdeztem rémülten.
-Nem... Imádom. Honnan tudtad?-kérdezte.
-Titok-mondtam.
Még mindig nem mondtam el neki, hogy megálmodtam vele egy alternatív jövőt. Én csak sima gombás kukoricás pizzát ettem. Jobb karommal megtámaszkodtam Lexy jobb oldalán, miközben ő nekem dőlt. Lábait felhúzta, és időnként felnézett rám azokkal a gyönyörű fele más szemeivel. A film alig maradt meg bennem, még a címére se emlékszem.
Miután véget ért a film Lexy maradt még egy kicsit. Az a kis idő még amit nálunk töltött azzal telt, hogy én a hátán simogattam, miközben ő a szívemhez hajtotta a fejét, és hallgatta annak verését, közben szívecskéket rajzolt fölé.időnként nyomtam egy puszit a feje búbjára. Sajnos nagyon hamar ért végét ez a meghitt pillanat. Igaz elhúztam, míg haza kísérem, de akkor is nagyon hamar ért véget.
-Holnap mello. Érted jöjjek?-kérdeztem a kapujukban.
-Gyere, de én vezetek-mondta.
Még egyszer átkarolt, majd miután elköszönt bement a házba. Az ajtóból, még vissza nézett, és dobott egy puszit, amit viszonoztam, majd becsukta az ajtót.
-Köszi a pizzát-mondta Nath ahogy beléptem az ajtón.
-Szívesen.
Leültem a kanapéra, és elkezdtem írni a jegyzetfüzetembe, míg ők ették a pizzát. Démon fel ugrott hozzám, majd az ölembe hajtotta a fejét. A fiúk megnézték ugyan azt a vígjátékot amit mink néztünk, én meg csak írtam.
-Nem veszi fel valaki?-kérdeztem, mikor a telefon már tíz percen belül harmadjára szólalt meg.
-Mással vagyok elfoglalva-mondta Castiel, és vissza fordult Nathoz.
Démon nem igazán örült, mikor fel álltam, és bele szóltam a telefonba.
-Lysander-mondtam halkan.
-Lysander, de jó, hogy végre elértelek. Alu kórházba került, és szólni akartam, hogy a holnapi nap ne...
-Mi történt vele?-kérdeztem idegesen.
-Nem tudom pontosan, én is éppen úton vagyok a kórházba...
-Főnök el tud minket venni?-kérdeztem.
-Igen. Öt perc és ott vagyok.
Letettem a telefont.
-Fiúk öltözzetek! A főnök mindjárt jön értünk!
-Mi történt?-kérdezte Nathalien, de elkezdte felvenni a cipőjét.
-Alu kórházba került-mondtam idegesen.
Nem kérdeztek semmit, csak felöltöztek. Néhány perc múlva már a kórház felé tartottunk. A főnök, csak annyit tudott, hogy Lexyéket a saját otthonukban támadták meg. Idegesen doboltam a kocsi kéztámláján közben a várost néztem.
A kocsi szinte meg se állt a parkolóban, én már rohantam is kifelé, nyomomban a többiekkel. A portás nő eligazított minket, mi meg felmentünk az intenzívre. A folyóson egy padon ott ült a cseléd lány és idegesen szorongatta a műanyag poharat amit a kezében tartott. Mikor meghallotta a lépteinket fel állt, és bekopogott a vele szemben lévő kórterembe. Intett, hogy csendben menjünk be, majd beengedett minket.
Armin és Alexy idegesen álltak az ablak mellett, Lexy anyukája meg a lánya mellett ült az ágyon. Rögtön láttam, hogy egy meggyötört felnőtt nézz rám, nem egy ötéves. Tekintete könnyes volt, ahogy felnézett, majd vissza a lélegeztető gépre tett lányára.
Elakadt a lélegzetem, ahogy jobban megnéztem Lexyt. Bal keze be volt kötve, de még a friss kötésen keresztül is átütött a vére.Láttam, hogy a válla is be van kötve, sőt az egész bal karja. Nyakán egy kéz nyoma volt látható, mintha valaki fojtogatta volna.
Átszeltem a szobát, és óvatosan leültem az ágyra. A kezembe vettem Lexy kezét, és csak néztem rá.
-Armin, Alexy ti mit kerestek it?-kérdezte halkan Castiel.
-Nem lehetünk a nővérünk mellett, ha őt megtámadják?-kérdezett vissza Armin fagyosan.
-Mi történt?-felnéztem rájuk, de meglepődtem mikor az anyjuk szólalt meg.
-Miután haza kísérted Lexyt két alak tört be hozzánk. Teljesen lesokkoltam, hiszen a régi álmaim váltak valóra. Lee felráncigált a lépcsőn Lexy kérésére, majd bezárta ránk az ajtót. Miközben ő remegve átkarolt, hallottuk Lexy sikolyait, és hogy dulakodnak oda lent. Nem tudom, mi volt az a pont ami észhez térített, de az biztos, hogy a saját elmém gátja megtört, és az anyai ösztönök feltörtek belőlem, mikor valamelyik azt mondta, hogy övé a lányom teste először. Ezt mikor halottam, kitéptem magam Lee szoros öleléséből, majd lerohantam, közben megfogtam egy a kezem ügyébe kerülő vázát. A nappaliban az egyik férfi Lexy nyakát szorította, hogy ne sikítson a másik, meg próbálta megkaparintani magának, hogy...
A nő felzokogott, mire Alexy mellette termett, és átkarolta a vállát.
-Szerencsére a szomszéd néni az első sikolynál hívta a rendőrséget, így azok időben értek ki. Az orvosok azt mondják, hogy Lexy teljes bal karja eltör, valamint súlyos belső sérülései lehetnek, hiszen az a vadbarom rátérdelt a gyomrára, miután megütötte. Lexy valamikor nagyon csúnyám megkarmolta, mire az átszúrta a késével a bal kézfejét-mondta Alexy fal fehéren.
Megremegtem a gondolatra, hogy Lexy milyen közel járt a pokolhoz. Szemeimben könnyek gyűltek, ahogy felnéztem a plafonra, hogy lenyugodjak.Nem jött össze. A könnyek végig folytak az arcomon.

Az éjszakát a kórházban töltöttem. A fiúk haza mentek, miután Alexy elmesélte nekik, hogy Lexy miért volt kénytelen hazudni nekik. Nem tudom hányszor kellet kimennem, hogy a lány kötéseit kicseréljék, de nagyon idegesített. Vele akartam lenni.

Reggel a fiúk vissza jöttek, de Lexy még mindig nem tért magához. Kétségbe estem.

6.fejezet Csapaton belüli titkok

Lysander
Vidáman léptem be a házba. halkan fütyörésztem közben levettem a kabátom. Be akartam menni a napaliba a laptopomért, de megtorpantam az ajtóban.
-Hát ti?-kérdeztem halkan, de se Nath se Castiel nem hallotta (bár az utóbbi nehezen hiszen aludt).

-Öhh Nat szólj ha esetleg zavarok, de ugye nem az folyik itt amire gondolok?-kérdeztem hangosabban.

-Lys... Azt hittük még soká jössz ha...

-Hát nem... Haza fuvaroztak, de... NA jó úgy teszek mintha nem láttam volna semmit.

Felkaptam a laptopom, majd felsiettem a szobámba.

Mikor azt mondtam, úgy teszek, mintha mi sem történt volna komolyan is gondoltam. Nem volt jogom elítélni őket,főleg úgy hogy én is titkoltam előlük, hogy Lexy és Alu egy és ugyan az a személy.

Valaki kopogott, majd Nath és a még mindig kába Cast lépett be rajta.

-Oké fiúk ki vele mióta tart ez a viszony köztetek?-kérdeztem nyugodtan.

-Nem vagy kiakadva?

Hangosan nevettem, majd válaszoltam:-Miért lennék? Ha ti így vagytok boldogok akkor legyen. Attól még a két legjobb barátom vagytok. Meg aztán amíg egymással vagytok elfoglalva, hagytok írni, és mind a ketten boldogok vagytok. Figyelj eddig nem zavartatok a kapcsolatotokkal ezután se tegyétek rendben?

Mindketten meglepődtek. Nevettem, majd bejelentkeztem a chet felületre. Lexy már fenn volt, és éppen egy szívecskét küldött, mikor Nath újra megszólalt.

-Ugye nem mondod el senkinek se?...Hú...

-Szóval mióta van ez a kapcsolat?-kérdeztem, de nem is igazából figyeltem rájuk.

-Hát... amióta szakítottam Deborahval-mondta Castiel.

Felnéztem rájuk, és csak akkor tűnt fel, hogy Castiel kicsit elbújva ül Nath mögött, miközben az védelmezően kihúzza magát. Fura volt ez a testtartás mind kettőjüknek, de elfogadtam.

-Az nem most volt. Hát sok boldogságot-mondtam, majd vissza merültem a Lexyvel folytatott beszélgetésemhez.

-Amúgy kivel beszélgetsz ennyire?-kérdezte Nath egy kis idő múlva.

Most rajtam volt a pirulás sora, de nem válaszoltam. A fiúk kíváncsian fel álltak, de én gyorsan kiléptem. Azonban elfelejtettem, hogy a hátterem egy közös fotó amin Aluval együtt vagyunk. Persze a borítóra készült, de nekem akkor is nagyon tetszett, ahogy az ölemben ül, és ábrándozva nézz rám.

-Szóval Alu? Oké sokksikert hozzá-mondták, majd egymásra kacsintva kivonultak a szobámból.