Lexy
Leültem az ágy szélére közben, hallgattam a mai felvételünket. Bár még mindig tartott a két hónapig tartó némasági szabályzatom, örültem, hogy a két varrat ellenére tudok gitározni és hegedülni, így legalább azzal haladtunk. Hamar híre ment, hogy miért maradt el a koncert, és a rajongóimtól sorra kaptam a jókívánságokat tartalmazó leveleket a postafiókomra.
A felvétel nagyon jól sikerült. Lys hangja tökéletesen illett a balladához amit írtak a zene szerzőink. A gitár és a dob hangja csendes volt és inkább a hegedűmé volt a fő szerep, de engem az nem érdekelt igazán. Hanyat feküdtem az ágyon, és lehunytam a szemem. Megnyugtató volt a demó felvételt hallgatni, így észre se vettem, hogy Lys mikor jött fel a konyhából. A dal vége felé az ajtó felé fordultam, és csak ekkor tűnt fel az ajtófélfának támaszkodó mosolygós fiú.
-Birtokba veszed az ágyam? Ugye nekem is marad ott hely még?-kérdezte, és közelebb lépett.
A nagy ágyon még bőven volt hely, de tudtam, hogy mit szeretne. Kinyújtottam felé a karjaimat, majd mikor fölém hajolt átkaroltam a nyakát. Szólásra nyitottam a számat, de ő befogta.
-Ma még nem. Holnaptól már beszélhetsz-mondta, majd megcsókolt.
Átgördült felettem, majd magához húzva álomba ringatott.
Lysander
-Lys...Ébresztő-súgta valaki a fülembe.
A párnába fúrtam a fejem, és próbáltam még aludni. Vasárnap reggel van! Akárki is az hagyjon aludni, főleg úgy, hogy az este sokáig dolgoztunk.
-Lys-a hang kicsit sértődött volt és csilingelő.
Valahonnan nagyon is ismerős, de próbáltam kint tartani hiszen megint Lexyvel álmodtam, és nem akartam, hogy vége legyen.
Mind két vállamon nyomást éreztem, majd valami a hátamra nehezedett. Halk dúdolást hallottam, ami egy ismerős szövegű dallá állt össze. Erre már kénytelen voltam felemelni a fejem. A dal abba maradt, majd valaki megpuszilta az arcom.
-NA végre-mondta a hang tulajdonosa vidáman.
-Lexy?-kérdeztem kábán.
-Ki más ülhet büntetlenül a hátadon?
A nyomás a vállamon enyhült, majd két apró kéz finoman masszírozni kezdte a görcsös vállaimat. Majdnem vissza zuhantam az álomba olyan jól esett a masszírozás, mikor eljutott a tudatomig, mit is hallok.
-Lexy!-mondtam, majd fel ugrottam.
-Aucs... NA!
Megfordultam az ágyban, majd a lány felé fordultam. Döbbenten néztem rá. Tudtam, hogy beszélni akar amint le telik a két hónap, de hogy ne legyen berekedve az meglepett.
Lexy az ágy szélén ült és láthatólag nagyon beütötte a lábát annak szélébe.
-Megszegted a szabályt?-kérdeztem idegesen.
-Csak az elmúlt két hét éjjelein, de csak azért, mert rosszat álmodtál, és nem bírtam elviselni...
Bűnbánóan lesütötte a szemét, mire minden haragom elszállt. Ismertem már annyira, hogy tudjam, ha neki fontos valaki akkor nincs senki aki megtilthatna neki bármit, ha az ellen szegül annak amit a szerette érdeke kíván.
Megragadtam a vállait, majd magamhoz húztam, majd vissza feküdtem az ágyba. Lexy meglepődött, de azért a vállamba fúrta a fejét. Egyik kezével a tarkómnál a hajamba túrt a másikkal, meg a szívem fölött körözött. Kicsit lejjebb csúsztattam a kezem a derekára, mire elakadt a lélegzete. Valamiért még lejjebb csúsztattam a kezem, mire megfeszültek az izmai, és a keze ökölbe szorult.
-Azt hittem szereted ha cirógatlak-súgtam.
-Úgy is volt-mondta, majd elhúzódott tőlem.
Csak néztem ahogy az ágy sarkán egyensúlyoz miközben felhúzza a térdeit és átkarolja azokat. Fejét a térdére hajtotta, és kicsit hintáztatta magát.
-Mi a baj?-kérdeztem és felé nyúltam.
-Ne!-mondta rémülten, és azt hittem mindjárt le esik az ágyról.
Megálltam a mozdulat kellős közepén. Ahogy összébb húzódott a pólója felcsúszott és megláttam a kötszert a derekán.
-Mi történt a derekaddal?
Lehúzta a pólóját, de már ő is tudta, hogy mindegy. Megrázkódott, majd felém emelte a tekintetét.
-Azon a ponton még mindig feketés zúzódásaim vannak...
Elhallgatott, majd megint maga elé nézett.
Mikor azon az éjszakán megtámadtak minket nem csak a hangom sérült meg...Gondolom az orvosoktól és anyától tudod, hogy elég csúnyán össze verekedtem mind kettőjükkel, de még így is gyenge voltam...Egyikőjük lefogott, miután a társa belém rúgott a bakancsával. Annak a nyomát látod itt. Mivel a haverja fogott, és azt hitte, hogy a fájdalom megbénít, nem számított arra, hogy kiszabadítom a bal karom és megkarmolom az arcát... Ezután lépet rá a karomra, és szúrta át a kézfejem...Annak a férfinak elborult az agya és kis híján...kis híján...
Nem bírta befejezni. egész testében megremegett, majd feltört belőle a zokogás.Egy mozdulattal átkaroltam, és szorosan magamhoz húzva. Teste remegett, és láttam rajta, hogy még most is nagyon fél az emlékektől. Halkan suttogtam a fülébe, közben ő szembefordult velem, és átkarolva zokogott. Az állam a fejére tettem, és tovább mormoltam neki. Óvatosan kinyílt a szoba ajtó, és a fiúk kukkantottak be rajta, de egy Lexy számára felismerhetetlen fejrázással jeleztem nekik, hogy most feleslegesek.
Hússzú percek teltek el mire megnyugodott. Ahogy összehúzta magát az ölemben láttam mennyire törékeny és megtört is valójában.
-Jobban vagy életem?-kérdeztem a hosszú csend után halkan.
-Nem teljesen... Lys...Lehetek egy kicsit kisgyerek?-kérdezte.
Lenéztem rá, majd hátra nyúltam, és a vállára tettem a takaróm.
-Ha szeretnél lehetsz egy kicsit gyerek, de közben menjünk le reggelizni. A fiúk biztos aggódnak már érted.
-Oké leviszel?-kérdezte a nyakamba csimpaszkodva.
Nem válaszoltam, csak felálltam, és lementem vele a konyhába. Castiel és Nath éppen lelkesen beszélgettek, hogy hogyan derítsék jobb kedve Lexyt, mikor beléptünk.
Valamit láthattak a lány arcán amit én nem, mert elkerekedett a szemük.
-Mikor lett Lexy ilyen ártatlan kislány?-kérdezte Cast végül.
Megvontam a vállam, majd leültettem az asztalhoz. Boci szemekkel nézett rám, miközben azt taglaltam neki, hogy mi a választék a reggelire. Senki nem szólt egy szót sem, de én magamban jót mosolyogtam. Bár nem kérte tudtam, jól esne neki ha én etetném, és igazam is volt. Lexy pajkosan nevetett, ahogy a falatokat adtam a szájába. Láttam rajta, hogy most tényleg egy olyan korosztálynak megfelelően viselkedik ami kimaradt az életéből. Nem bántam, hogy velem kicsit betudta pótolni ezt a hiányzó részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése