Lexy
Mosott rongy. Ez volt a magamról alkotott kép csütörtök reggel. Nem mentem iskolába egész héten helyette a szállást és az utazást szerveztem. Örültem, hogy anyának vissza tértek az emlékei, így amiben tudott segített. Ő ment a tesómékért, én meg otthon maradtam, és az elmarad koncertre szervezkedtem.
Rengeteg embernek kellett megírnom email, hogy akik korábban megvették a koncertre a jegyeket azok annak felmutatásával ingyen tudnak bejönni. A többség boldog válasza ara utalt, hogy tényleg sajnálták, hogy lemondtuk a koncertet, de volt aki duzzogott.
Éjszakába nyúlóan szerveztem a végső simításokat, mivel a mi drága főnökünk a Pató Pál módszer híve volt, így sokk mindent az utolsó pillanatra tolt ki.
-Már megint nem aludtál valami sokat-jegyezte meg Lys a konyha ajtóban állva.
Hátra fordultam, majd halványan elmosolyodtam.
-Hogy vagy kora reggel ilyen penge?-kérdeztem álmosan.
-Veled ellentétben átalszom az egész estét. Holnap azért pihenj! Vasárnap indulunk, és még előtte szeretnék egy kicsit veled is lenni-mondta.
Mellém lépett, majd leguggolt előttem. Egy magasságba kerül a szemünk.
-Ma is aludhatok itt?-kérdezte.
-Tied az ágyam bal fele-mondtam, és átkaroltam a nyakát.
Lys felegyenesedett, majd húzott magával.Átkarolta a derekam és a nyakamba fúrta az órát, nem zavartatva magát.
-Oké tubicáim. Lex enged el a hős Rómeodat, mert elkésünk a suliból.
Mérgesen néztem anyára, de tudtam, hogy mosolygok. Elköszöntem tőlük, majd vissza ültem a gépemhez, hogy a háttér klipeket készítő program utolsó parancsait is elvégezzem.
Körülbelül dél körül anya rendelt pizzát, de alig ettem valamit belőle. Haragudtam a főnökre, és kezdtem megérteni, hogy a fiúk miért nem jutottak még ki a megyéből. A férfi aki a menedzserünknek mondta magát, egy trehány lusta alak volt aki igazából semmit nem csinált a koncert sikere érdekében. megfeszített erővel igyekeztem felhívni a régi embereimet akik megígérték, hogy majd segítenek.
Kettő körül végre mindent befejeztem, így felmentem a szobámba, és bevetettem magam az ágyba. Magamhoz húztam Lys páráját, majd elnyomott az álom.
Lysander
Órák teltek el, amióta Lexy anyukája haza vitt minket. A lányát nézve fel sem tűnt az idő múlása. Mikor megérkeztünk, én fel mentem a szobájába, és kis híján berontottam. Még jó hogy nem tettem. Lexy békésen aludt, abba a párnába fúrva az arcát amin én aludtam az este.
Elöntött az öröm, ahogy néztem. Csendesen bebújtam mellé az ágyba, majd miután óvatosan betakartam átkaroltam a derekát, és csak néztem ahogy alszik.
Kék haja a szemébe lógott, és mikor elhúztam onnan egy apró szív alakú anyajegyet vetem észre a szeme sarkában. Eddig mindig azt hittem, hogy az csak egy ügyesen kihúzott smink része, de tévedtem, ahogy közelebb hajoltam és kicsit felemeltem a fejét láttam, hogy ugyan ilyen anyajegy van a másik szeme sarkában is.
Lexy megmoccant, majd kinyitotta a szemét.
-Szia-köszönt nagyokat pislogva.
-Szia. Fel ébresztettelek?
-Aham, de nem baj. Tán fel akartál ébreszteni?-kérdezte huncutul csillogó szemmel, és a tenyerembe fúrta az állát.
-Ja nem, csak most tűnt fel az anya jegyed-mondtam.
-Hát ilyen apró szív alakú anyajegyből három van összesen a testemen. Kettőt felfedeztél, de a harmadik olyan helyen van ahol remélem csak te fogod látni-mondta kacsintva.
-Elmondod hol van?
-Majd ha megtalálod szólj.
Lexy hozzám bújt, fejét a vállamra téve.
-Akkor holnap áll a randi?-kérdezte a nyakamba motyogva.
-Naná.
Másnap nem mentem suliba, hogy ez koncertek előtt szokott lenni. Lexy édes anyja a nappaliban tevékenykedett, mikor elköszöntünk tőle.
-Csak óvatosan ifjak!-szólt utánunk.
-Vigyázok rá. Estére hozom haza!-mondtam, majd kiléptem Lexyvel a borongós őszi napba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése