Idegesen topogtam a park bejárata előtt. Lexy sehol sem volt. Az órámra néztem és rá kellett jönnöm, hogy túl korán értem ide. Mérgesen kifújtam a levegőt, majd sietős lépteket hallottam közeledni.
A hang irányába fordultam, és megláttam, ahogy Lexy rohan felém. Nagy léptekkel elindultam felé, majd mikor elég közel értem hozzá nevetve felkaptam, és megpörgettem. Lexy átkarolta a nyakam és velem kacagott, majd megcsókolt. Nem akartam megszakítani a csókját, ezért a magasban tartottam.
-Mai fiatalok-mondta egy idős néni mögöttünk.
Szét rebbentünk, majd letettem Lexy a földre. A derekán nyugtattam a kezem,miközben ő beletúrt a hajamba.
-Hiányoztál-mondtam halkan, miközben közelebb hajoltam hozzá, hogy megpusziljam az arcát.
-Csak két órája, hogy elhagytuk a sulit-mondta, és felemelte a fejét, hogy a nyakát is megpuszilhassam.
-Az lehet, de egész nap csak ülünk egymás mellett,és közben próbálunk nem egymáshoz érni, hogy nehogy az legyen, hogy felfedjük a kapcsolatunkat. Az nem ugyan az, ha egész nap látlak, mintha szorosan magamhoz húználak.
Szavaimnak úgy adtam nyomatékot, hogy még közelebb vontam magamhoz. Lexy felpipiskedett, majd megint megcsókolt. Ajkai annyira puhák voltak, és a lehelete, olyan édes volt, hogy ha meglettem volna levegő nélkül akkor soha nem szakítom meg vele a csókot.
-Akkor megyünk... vagy itt maradunk a parkban?-kérdezte levegő után kapkodva.
-Na jó menjünk.
Megfogtam a kezét, és lassú kiszámított léptekkel elindultam hozzánk. Egy hónapja jártunk, és mivel mindkettőnknek veszélyes volt ha az utcán elkapnak minket a rajongók, így általában valamelyikőnk házában találkozgattunk. Szerencsére a fiúk nem vették zokon, hogy elmondtam Lexynek az ő kis kapcsolatukat, a lány meg nem nézett furcsán rájuk hiszen az öccse is olyan volt mint ők.
Míg sétáltunk Lexy folyamatosan lehajtott, hogy senki ne lássa szemét, de éreztem, hogy összekulcsolt ujjainkat nézi. Démon kicsattanó őrömmel fogadta, hogy haza érek, majd mikor meglátta Lexyt vidáman rá ugrott.
-Elég Démon! Hagyd abba!-nevetett a lány, miközben a kutya a mellkasomnak szögezte.
-Castiel! A kutyád zaklatja a csajom! Csinálj valamit mert az este kint alszik!-kiáltottam a Vörösnek.
Dübörgő léptek hangzottak fel, majd Castiel rohant le egy száll farmerben, aminek a gombja ki volt gombolva.
-Bocsesz. Szia Alu.
Castiel elrángatta Démont, majd felrohant az emeletre.
-Ugye most zavartuk meg?-kérdezte Lexy felém fordult.
-Lehet. Hm mit csinálunk ma?
-Pizza és film?
-Talán jó...
Lehajoltam hozzá, majd megpusziltam a homlokát. Édes illata megint magával ragadott volna ha a gyomrom meg nem kordul.
-Romantikus-kacagott Lexy, majd finoman megcsókolt.- Na rendelünk pizzát. Mi jót nézzünk?
Megvontam a vállam, majd behúztam a nappaliba. Míg én rendeltem négy pizzát, addig ő valami vígjátékot választott ki. Csendesen mögé léptem, majd mikor felegyenesedett átkaroltam a derekát.
-Nagyon szeretlek-súgtam a fülébe, és megcsókoltam a halántékát.
-Én is szeretlek-mondta elpirulva.
Olyan jó ezt hallani, hogy elfelejtkeztem magamról, és azon kaptam magam, hogy felkapom, majd elkezdem csókolni ott ahol érem. Mikor kicsit lehiggadtam, lassítottam a csókjaimon, végül levegőért kapkodva elhúzódtam tőle.
-Na- morogta, és vissza húzott magához.
Kezem besiklott a pólója alá, majd feljebb, ahogy közelebb símúlt hozzám. Csókunknak a csengő vetett végett.
-A pizza-mondtam, majd kimentem a pizzafutárhoz.
A srác aki kihozta meg is jegyezte, hogy nagyon kipirult vagyok, mire csak annyit mondtam, hogy meleg van. Kifizettem a négy pizzát, majd vissza mentem a nappaliba. Lexy kedvesen rám nézett, majd széles mosolyra húzódott a szája. Leültem mellé a földre, majd egy doboz pizzát adtam neki.
-Négysajtos?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Nem szereted?-kérdeztem rémülten.
-Nem... Imádom. Honnan tudtad?-kérdezte.
-Titok-mondtam.
Még mindig nem mondtam el neki, hogy megálmodtam vele egy alternatív jövőt. Én csak sima gombás kukoricás pizzát ettem. Jobb karommal megtámaszkodtam Lexy jobb oldalán, miközben ő nekem dőlt. Lábait felhúzta, és időnként felnézett rám azokkal a gyönyörű fele más szemeivel. A film alig maradt meg bennem, még a címére se emlékszem.
Miután véget ért a film Lexy maradt még egy kicsit. Az a kis idő még amit nálunk töltött azzal telt, hogy én a hátán simogattam, miközben ő a szívemhez hajtotta a fejét, és hallgatta annak verését, közben szívecskéket rajzolt fölé.időnként nyomtam egy puszit a feje búbjára. Sajnos nagyon hamar ért végét ez a meghitt pillanat. Igaz elhúztam, míg haza kísérem, de akkor is nagyon hamar ért véget.
-Holnap mello. Érted jöjjek?-kérdeztem a kapujukban.
-Gyere, de én vezetek-mondta.
Még egyszer átkarolt, majd miután elköszönt bement a házba. Az ajtóból, még vissza nézett, és dobott egy puszit, amit viszonoztam, majd becsukta az ajtót.
-Köszi a pizzát-mondta Nath ahogy beléptem az ajtón.
-Szívesen.
Leültem a kanapéra, és elkezdtem írni a jegyzetfüzetembe, míg ők ették a pizzát. Démon fel ugrott hozzám, majd az ölembe hajtotta a fejét. A fiúk megnézték ugyan azt a vígjátékot amit mink néztünk, én meg csak írtam.
-Nem veszi fel valaki?-kérdeztem, mikor a telefon már tíz percen belül harmadjára szólalt meg.
-Mással vagyok elfoglalva-mondta Castiel, és vissza fordult Nathoz.
Démon nem igazán örült, mikor fel álltam, és bele szóltam a telefonba.
-Lysander-mondtam halkan.
-Lysander, de jó, hogy végre elértelek. Alu kórházba került, és szólni akartam, hogy a holnapi nap ne...
-Mi történt vele?-kérdeztem idegesen.
-Nem tudom pontosan, én is éppen úton vagyok a kórházba...
-Főnök el tud minket venni?-kérdeztem.
-Igen. Öt perc és ott vagyok.
Letettem a telefont.
-Fiúk öltözzetek! A főnök mindjárt jön értünk!
-Mi történt?-kérdezte Nathalien, de elkezdte felvenni a cipőjét.
-Alu kórházba került-mondtam idegesen.
Nem kérdeztek semmit, csak felöltöztek. Néhány perc múlva már a kórház felé tartottunk. A főnök, csak annyit tudott, hogy Lexyéket a saját otthonukban támadták meg. Idegesen doboltam a kocsi kéztámláján közben a várost néztem.
A kocsi szinte meg se állt a parkolóban, én már rohantam is kifelé, nyomomban a többiekkel. A portás nő eligazított minket, mi meg felmentünk az intenzívre. A folyóson egy padon ott ült a cseléd lány és idegesen szorongatta a műanyag poharat amit a kezében tartott. Mikor meghallotta a lépteinket fel állt, és bekopogott a vele szemben lévő kórterembe. Intett, hogy csendben menjünk be, majd beengedett minket.
Armin és Alexy idegesen álltak az ablak mellett, Lexy anyukája meg a lánya mellett ült az ágyon. Rögtön láttam, hogy egy meggyötört felnőtt nézz rám, nem egy ötéves. Tekintete könnyes volt, ahogy felnézett, majd vissza a lélegeztető gépre tett lányára.
Elakadt a lélegzetem, ahogy jobban megnéztem Lexyt. Bal keze be volt kötve, de még a friss kötésen keresztül is átütött a vére.Láttam, hogy a válla is be van kötve, sőt az egész bal karja. Nyakán egy kéz nyoma volt látható, mintha valaki fojtogatta volna.
Átszeltem a szobát, és óvatosan leültem az ágyra. A kezembe vettem Lexy kezét, és csak néztem rá.
-Armin, Alexy ti mit kerestek it?-kérdezte halkan Castiel.
-Nem lehetünk a nővérünk mellett, ha őt megtámadják?-kérdezett vissza Armin fagyosan.
-Mi történt?-felnéztem rájuk, de meglepődtem mikor az anyjuk szólalt meg.
-Miután haza kísérted Lexyt két alak tört be hozzánk. Teljesen lesokkoltam, hiszen a régi álmaim váltak valóra. Lee felráncigált a lépcsőn Lexy kérésére, majd bezárta ránk az ajtót. Miközben ő remegve átkarolt, hallottuk Lexy sikolyait, és hogy dulakodnak oda lent. Nem tudom, mi volt az a pont ami észhez térített, de az biztos, hogy a saját elmém gátja megtört, és az anyai ösztönök feltörtek belőlem, mikor valamelyik azt mondta, hogy övé a lányom teste először. Ezt mikor halottam, kitéptem magam Lee szoros öleléséből, majd lerohantam, közben megfogtam egy a kezem ügyébe kerülő vázát. A nappaliban az egyik férfi Lexy nyakát szorította, hogy ne sikítson a másik, meg próbálta megkaparintani magának, hogy...
A nő felzokogott, mire Alexy mellette termett, és átkarolta a vállát.
-Szerencsére a szomszéd néni az első sikolynál hívta a rendőrséget, így azok időben értek ki. Az orvosok azt mondják, hogy Lexy teljes bal karja eltör, valamint súlyos belső sérülései lehetnek, hiszen az a vadbarom rátérdelt a gyomrára, miután megütötte. Lexy valamikor nagyon csúnyám megkarmolta, mire az átszúrta a késével a bal kézfejét-mondta Alexy fal fehéren.
Megremegtem a gondolatra, hogy Lexy milyen közel járt a pokolhoz. Szemeimben könnyek gyűltek, ahogy felnéztem a plafonra, hogy lenyugodjak.Nem jött össze. A könnyek végig folytak az arcomon.
Az éjszakát a kórházban töltöttem. A fiúk haza mentek, miután Alexy elmesélte nekik, hogy Lexy miért volt kénytelen hazudni nekik. Nem tudom hányszor kellet kimennem, hogy a lány kötéseit kicseréljék, de nagyon idegesített. Vele akartam lenni.
Reggel a fiúk vissza jöttek, de Lexy még mindig nem tért magához. Kétségbe estem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése