2014. december 1., hétfő

13.fejezet Ugye csak vicc Szétszakított szívek

Lysander
-Ne már már megint?-kérdeztem lemondóan.
Lexy csalódottan szált le az ölemből, majd felvette az ingem. Hasra vágódtam az ágyán, majd duzzogva fordultam az ajtója felé. Lexy résnyire kinyitotta, majd kiment rajta. Hallottam a nevelő anyja hangját, ahogy beszél hozzá.
Még jó, hogy a cica naci rajta maradt, mert különben, most nagy bajban lennék. Két hete volt a koncert, de még azóta nem volt alkalmunk úgy ténylegesen együtt lenni. Nálunk nem lehettünk, mert Rosa folyton a bátyám nyakán lógott, így a szobánk el lett foglalva, a nappaliban, meg szívesen szeretkeztem volna Lexyvel, mikor Castielék is otthon voltak. Náluk a folyton bekopogó nevelőanyja, zavart meg minket.
Már kezdtem unni, hogy nem lehetek kettesben a szerelmemmel. Mikuo mindig a legjobbkor hívta, amit nem róhattam a számlájára, mivel ha nekem is lenne egy olyan testvérem akiről mindig is tudtam, de nem beszéltem vele, pedig ez volt minden vágyam én is folyton hívnám az illetőt. Magamhoz húztam Lexy párnáját, és félálomba merültem.
Fogalmam sincs mennyi idő telt el, de tompán éreztem, hogy Lexy bebújik mellém, és ránk húzza a takarót. Átkaroltam, majd a válla gödrébe temettem az arcom.
-Ébren vagy?-kérdezte halkan.
-Nem teljesen...-motyogtam az igazat.
-Akkor pihenjünk-mondta, majd átkarolt.
<3 <3 <3
-Nos fiúk itt a következő koncertetek menetrendje-mondta a főnök szombaton.
-Én nem kapok?-kérdezte Lexy.
-Te még itt vagy? Azt hittem, hogy a szerződésed le járt-mondta gúnyosan a férfi,
-Mi?-kérdeztük mi hárman fiúk.
-Ja persze még nem mondtak fel neked. Akkor most közlöm veletek, hogy Lexy már nem a csapat tagja.
Mind a négyen lesokkolva néztünk rá, végül Lexy találta meg a hangját.
-Tudtommal a szerződés csak akkor szűnik meg, ha én felmondok, vagy ha a stúdió vezetősége teszi ezt meg.
-Pontosan. Ők megtették, de nem tudom, mit keresel még egyáltalán az épületben. Szedd a cuccod és tűnés!
-Várjunk! Nem rúghatja ki csak úgy ki Lexyt!-emeltem fel a hangom.
-Igen. Lexynek köszönhetjük, hogy a csapatnak sikeres volt a koncertje.
-Lexy kell a csapatba-kontrázott Natra Castiel.
A menedzserünk vigyorogva hallgatta, ahogy egyre jobban kiabálunk.
-Még mindig itt vagy-mondta gúnyosan Lexynek.- Rendben. Ja elfelejtettem mondani. Hatsune Lexy bírósági úton kinyilvánították, hogy semmilyen kapcsolata nem lehet a bandámmal. Még párkapcsolati viszonyban sem, hiszen bármikor fontos információk juthattak ki a csapatból... Szóval, vagy el mész, vagy hívom a biztonságiakat-mondta.
Mind lefagyva néztünk rá. Lexy fel állt, majd fogta a táskáját, és elrohant.
-Lexy!-kiáltottam utána, de nem tudtam utána szaladni.
A főnök fogta a karom, két őr meg elállta Castiel és Nath útját. Nagyon sokáig dulakodtunk, mire végre elengedtek minket.
Mint a villám rontottam ki az épületből. Castiel,ésNath követett. Többször hasra vágódtam a csúszós jégen, de nem érdekelt. Lexyék háza előtt alig fékeztem, és már csöngettem is.
Armin nyitott ajtót. Szeme könnyes volt és láttam rajta, hogy elkeseredett.
-Elment-mondta halkan.-Megkaptuk a bírósági papírokat, és miután elolvasta összepakolt és elment.
-Hova?-kérdeztem fulladozva a kimerültségtől.
-Az apjához, és a vér szerinti testvéréhez. Soha nem fog vissza jönni. Sajnálom-mondta, majd becsukta az ajtót előttünk.
Döbbenten néztem magam elé, majd a földre rogytam, és ököllel ütöttem a lépcsőt.
Lexy
A repülő zökkenve szált le. Ismeretlen vidéken voltam, és ez fát. Lassan körbefordultam az érkező utasok hangárjában, majd megláttam egy kék hajú fiút aki intet nekem, hogy menjek oda hozzá.
-Szia biztos te vagy Lexy. A tesód kért meg, hogy jöjjek érted, mert ő neki még el kell rendeznie a szobátokat. Kaito vagyok-mondta halkan, mire csak biccentettem.
Mikor összepakoltam és elöntöttem, hogy az igazi családomhoz költözök Mikuot is felhívtam, aki boldogan kezdett kiabálni. Persze nem mondtam el neki, hogy miért döntöttem így hirtelen. Ő mondta, hogy a barátját küldi ki hozzám, mert gyorsan helyet csinál nekem is a szobájába.
-Baj van?-kérdezte Kaito, mire elfordultam tőle, és zokogásban törtem ki.
Kaito próbált vigasztalni, de nem sikerült neki. Igyekezett úgy kezelni, mintha ezer éve ismernék egymást, de még így sem tudtam megnyugodni.
-Na Mi a baj? Hallod? Nyugalom-próbálkozott a fiú, hiába.
(kommenteket kérek ha elolvastátok, Kérlek)

1 megjegyzés: