19.fejezet Egy őrült napkezdés

Lysander
Lexy átfordult az oldalára, majd ráfeküdt a mellkasomra. Belekapaszkodott a pizsama pólómba, és a fejét közelebb fúrta a nyakam hajlatához. Átfogtam a derekát, és össze kulcsoltam a kezeimet. Megcsókoltam a feje búbját, majd ráhajtottam az állam a fejére.
-Nagyon szeret téged-hallottam Mikuo halk hangját a szoba másik végéből.
-Én is szeretem őt.
Percekig nem szóltunk közben, én azon gondolkodtam, hogy vajon a félig rajtam fekvő lány mikor pihent rendesen. A szuszogásából arra következtettem, hogy, jó régen.
-Nem hallottam még ennyire nyugodtan szuszogni... Mikor ideköltözött két éjszaka folyamatosan zokogott. Utána már össze szedte magát, de még így is ha felriadtam hallottam, hogy szipog. Hetekig ment ez. Ahogy mászkált az iskolában néha azt vettem észre, hogy azt se tudja hol van. Gyakran kaptam rajta, hogy a két kulcstartóját szorítja magához, mikor azt hitte nem figyelek. A levelet amit küldtél neki minden este elolvasta. Ugye ha vissza mentek viszed magaddal?
-Ezt tervezem...
-Helyes. Nem bírná ki még egyszer ha elkélne válnia tőled. A Vocaloid befogadta ugyan, de nem ide tartozik.
Mikuo szavai elgondolkodtattak. Láttam a délután folyamán is, mikor Lexy a nyakamba ugrott, hogy mennyire örült nekünk. Nem tudom mennyire tört össze lelkileg, de elhatároztam, hogy nem fogom hagyni, hogy ez még egyszer megtörténjen vele.
Nem tudom mikor aludtam el, de az ébresztő óra hangos csörgésére riadtan ültem fel. Lexy mellettem a párnát a fejére húzta, majd hozzá vágta a ketyeréhez.
-Hé ez az órám marad!-kiáltotta a bátyja.
-Akkor végre változtasd meg az ébresztő hangját!-kiáltotta vissza a lány, majd az ölembe hajtotta a fejét.
-Húgi kelj fel! Apa kinyír ha nem érünk be zene elméletre!
-Szólj, hogy üssem le-motyogta Lexy, majd felült.
Arcon csókolt, majd kikelt az ágyból, és eltűnt a gardróbjában. Álmosan felvettem a kölcsön egyenruhát amit kaptam, majd vissza ültem az ágyra. Mikuo idegesen topogott, és majdnem felborította a húgát aki akkor lépett ki a gardróbból.
-Nyughass már, azért még lemegyek kajálni a menzára-mondta Lexy, majd mellém lépett.
Magamhoz húztam, mit sem törődve a bátyja rosszalló tekintetével, és belecsókoltam a nyakába. Jó volt érezni újra az illatát, és nem érdekelt semmi más.
-Na jó majd délután szánjatok egymásra időt, de tényleg mennünk kell!
-Szeretlek-súgta Lexy-majd hagyta, hogy a bátyja kirángassa a szobából.
Én is kimentem, és rögtön bele is futottam a skacokba.
-Az arcodra van írva, hogy jól aludtál-mondta Cast, majd mi is elindultunk az óráinkra.

18.fejezet Mindenhol jó, de a legjobb...

Lexy
Karba font kézzel ültem a könyvtárba. Mellettem a bátyám ült velem szemben, meg az exbarátom és a húga. Ikuto és Uta. Három hete próbálok megbarátkozni a gondolattal, hogy egy iskolába járok velük, de egyikőjük se könnyíti meg a dolgom.
Uta folyton beszól, Ikuto meg próbálkozik hátha összejövök vele. Persze ő tisztában vele, hogy Alu és Lexy ugyan az a személy volt, de ennek ellenére úgy csinál mint aki nem tudott a másik énemről.
-Cuki a kulcstartód-mondta csendesen Ikuto.
Ökölbe szorítottam a kezem nehogy megint balhét csináljak. Elvileg a házim kellett volna csinálnom, de miután ők beültek velünk szembe a "túlzsúfolt" könyvtárba esélyem se volt ezt a feladatom ellátni.
-Áhh megfogok bukni-mondta Mikuo.
-Mi az a klasszikus nem megy?-szólt be megint Uta.
-Nem erről van szó Szöszi. Az utóbbi időben sok dolgom volt így nem tudtam tanulni.
Uta nem mondott semmit, csak hallgatott-szerencséjére. Éppen azon voltam, hogy megint a tanulásra koncentrálok, mikor megéreztem Ikuto lábfejét a combomon.
-Ezt most fejezd be!-mondtam, és rá néztem.
-Nem tudom miről beszélsz...
Rávágtam a lábára, majd mit sem törődve a káromkodásával felálltam, és kimentem a könyvtárból. Végig rohantam a folyosón, majd az udvarra rohantam. Ott egy kisebb tömeg volt így jó nagy ívben kerültem meg őket.
Már majdnem elértem a kolesz bejárati ajtaját, mikor hangos kutya ugatásra lettem figyelmes. Az egész iskolában két diáknak van kutyája, de mind a kettő tacskó, így a mély hangra megfordultam.
A következő pillanatban egy nagy test zuhant rám, én meg a földre kerültem. Érdes nyelv nyalogatta az arcom, és hiába próbáltam elhúzódni tőle.
-Elég már-mondtam nevetve, majd a nyakörvénél fogva hátra toltam a nagykutyát.-Démon?-kérdeztem Döbbentem, mire a belga juhász ráült a hasamra, és boldog ugatásba kezdett.
-Démon szállj le róla össze nyomod-hallottam az ismerős hangot.
A következő pillanatban a kutyát lerángatták rólam, mire felugrottam és megtöröltem egyenruhám szélébe a arcom. Alig tértem magamhoz két oldalról a nyakamba ugrott két fiú, név szerint Armin és Alexi.
-Nővérke-mondta Al közben azon volt, hogy megfojtson a szeretetével.
-Nem kapok levegőt-mondtam összeszorított fogakkal, mire elengedtek.-Mit kerestek itt?
-Cserediákok vagyunk néhány hónapig itt. Meg aztán volt egy tervünk, hogy ide jöttünk-mondta Castiel egy kacsintás keretén belül.
-Mint pl?
-Elmondani neked, hogy az akit a menedzserünknek hittünk igazából egy nagy hamisító volt, aki jogtalanul tiltott el tőlünk...
-Mi van?!-kérdeztem Nathol.
-Jól hallottad kicsi lány. Soha nem volt semmilyen bírósági papír ami eltiltott volna a fiúktól. Szia én vagyok az új menedzserük-nyújtotta felém a kezét a nő.
Megráztam, de ő nem engedte el. Hallottam, hogy a többi akadémista kezd sugdolózni mögöttünk, de ettől eltekintve átnéztem a válla felett. Cast és Nath mögött Leight és Rosa állt, amit még annyira se értettem, mint a fogadott testvéreim jelenlétét. Azonban őt nem láttam sehol. Megint a nőre néztem, mire ő mosolygott és az állával a hátam mögé mutatott. Elengedte a kezem, én meg megfordultam.
A lábam a földbe gyökerezett, és a könnyek marták a szemem. Másodpercekig csak álltam ott mint egy hülye, majd a nyakába ugrottam.
Lysander
-Lysander!-kiáltotta boldogan, miközben elkaptam.
Nevetve körbepördültem vele, majd le tettem a földre.A két kezem közé fogtam az arcom, és a homlokához nyomtam az ajkam.
-Szia Életem-súgtam.-Nagyon hiányoztál.
-Te is nekem...
Oldalra kapta a fejét, majd elhúzódott. Jelentőségteljesen a bámuló diák társai felé mutatott, majd intett, hogy kövessük. Feljött velünk az igazgatói irodába, majd míg mi bent voltunk megvárt minket az ajtóban.
-Na gyertek felkísérlek titeket a koleszbe. Remélem nem bánod kicsi lány ha te is a fiú szinten fogsz aludni.
Rosa mosolygott, és még közelebb húzódott a bátyámhoz. Naná hogy nem bánta, hiszen akkor is vele lehet.
-Oh szia Lex... Látom már tudod kik a csere diákjaink. Pedig azt hittem tudok meglepetést szerezni neked úgy, hogy látom a reakciód-mondta Lexy apja.
Ő csak a szemét forgatta, majd megfogta a kezem. Megszorítottam finoman a kézfejét, majd megcsókoltam a kezét. Lexy elpirult, de nem mondott semmit. Néhány perc múlva már a fiú szinten sétáltunk.
-Na cica hoztál magaddal társat is?-kérdezte az egyik fiú ahogy elhaladtunk mellette.
-Ha egy ujjal is hozzá érsz a barátja fogja ellátni a bajod...Ja és ha Mikou megtudja, hogy megint lecicáztál...
-Nem mondtam semmit-szabadkozott a fiú.
Lexy apja megmutatta ki melyik szobába kerül. A lány még akkor is a kezem fogta, mikor beléptem a nekem kijelöltbe.
-Mia?-kérdeztem meglepődve.
-Ez csak a bátyám és az én szobám. Ugye nem bánod, de szoba társak leszünk.
-Nem amíg itt vagy mellettem.
Minden további nélkül átkaroltam, majd beszívtam az illatát, ami annyira hiányzott már.
-Mindenhol jó, de a legjobb a karjaidban-mondtam.

17.fejezet Öt helyett egy

Lysander
Na jó ha azt mondom csalódtam akkor nem mondok nagyot. Az első akadémián ültem már vagy két hete, de semmi jelentős nem történt. Az órák nagyon unalmasak voltak ráadásul a diákok többsége züllött és semmit nem ért a zenéhez. A kórusok nagyon rosszak voltak és szinte senki nem tudott egy dal részletet sem kotta nélkül. A kolesz borzalmas állapotban volt. Hatan voltunk egy kis szobába össze zsúfolva. Még szerencse, hogy Rosa és a főnökasszony külön szobát kaptak.
-Senkinek nincs érzéke a divathoz-panaszkodott a lány az ebédszünetben.
-Még a lányok között sincs senki? Hogy fogjuk mi ezt kibírni még másfél hónapig?-kontrázz rá a bátyám.
-Nekem mondod?-Castiel nyúzott arccal nyújtózkodik ki.
-Nem erre számítottam. Oké, hogy az öt közül ez a leggyengébb, de ez nagyon gáz. Még az Ambernek is jobb hangja van, mint az itteni legjobb lánynak.
-Hú Nath azt mondtad a húgod jobb valakinél?-kérdezte Armin, közben beleharapott a szendvicsébe, majd elfintorodott.
Egy méretes hajszálat húzott ki ami nem lehetett Rosa haja, hiszen vörös színű volt.
-Oké itt se veszek több kaját-mondtuk egyszerre.
Elment az étvágyam, és inkább elővettem a jegyzetfüzetem. Egy lap csúszott ki belőle, amit még éppen időben fordítottam meg, hogy rá jöjjek az egy fénykép. Lexy és én voltam rajta. Castiel készítette az egyik próbánk során. A technikusunk elrontott valamit ugyan is a reflektorok folyton ki be kapcsoltak, holott csak egy suli tetőt kellett volna érzékelnünk a hátunk mögött. Lexyvel azonos színű csukló melegítőt viseltünk. Ő csak azért vette fel, hogy eltakarja a heget a kézfején, én meg csak azért, hogy teljesen össze legyünk öltözve.

-Hiányzik igaz?-kérdezte váratlanul a menedzserünk.

-Borzasztóan-válaszoltam csendesen.
-Na kis csapat volna egy kis megbeszélni valónk-kihúzott egy széket mellőlem, majd leült rá.-Első holnap csomagolunk és az első géppel elutazunk.
-Hurrá hova megyünk?-kérdezte Alexy.
-Gondolom a következő akadémiára...
-Nem egészen. Nemrég beszéltem vezetőséggel, és azt tanácsolták, hogy hagyjuk a következő hármat. Igaz egy év volt nektek ígérve, de az öt akadémia közül csak egy éri el azt a szintet amire nektek szükségetek van. Igaz így nem két hónapot hanem négyet töltünk ott, de még így is hamarabb érünk haza majd. Azonban ha minden jól megy nem nyolcan hanem legalább tízen leszünk.
-Ezt, hogy érti?-kérdezte Castiel és kihúzta magát.
-Így.
A nő elénk rakott egy kis füzetet, mely egy nagy kastélyszerű épületet ábrázolt.
-Ez a fő épület. A koleszről és az iskola parkjáról többet olvashattok a füzetben. Ideje megmérkőzni a legjobbakkal! Irány a ... HATSUNE akadémia!
Mind felkaptuk fejünk. Castékra néztem, majd összepacsiztam a mellettem ülő Arminnal ás Alexyval.
A Hatsune akadémia egyet jelentett azzal, hogy végre Lexy közelébe lehettem.
(Vélemény)

16.fejezet Segítség!!!!!

Lexy
A tavasz elsöprő erővel robbant be apám akadémiájára. Hamar beilleszkedtem, és már csapatot is kaptam amiben énekelhetek. Igaz vannak akik nehezen viselték a csapatba érkezésem.
Ott van például Luka. Magas, nagyon jó alkatú bomba nő. Rózsaszín haját mindig kiengedve hordja, így az a bokáját súrolja. Mindig ideges volt ha azt látta, hogy a pasijával beszélgetek. Szerencsére  úgy két hét után sikerült tisztáznom vele, hogy nekem senki nem foglalhatja el a szívem, mert már másnak adtam.
Meiko már nehezebb esett. A rövid barna hajú és barna szemű lány féltékenységei nehezebbek voltak. Ahogy elnéztem örültül szerette Kaitot, de ahányszor csak hozzá szolt a fiú elfordította a fejét. Ezek után rosszul esett, ha elkezdett velem beszélni, mivel úgy jött ki, hogy én nem engedem meg neki, hogy beszéljen a lánnyal.
Lin és Rin az ikrek vidáman fogadtak. Nekik mindegy volt mit csinálok amíg nem bántom meg valamelyiküket. Gakupuval és Kaitoval folyton azon voltak, hogy eltereljék a figyelmem a fájdalmaimról. Igaz én már régen megtanultam, hogy hogyan kell színészkedni. Elrejteni a rajongóid elől, hogy fájdalmaid vannak, hogy a padlón vagy lelkileg kimerítő volt, főleg ha a családod miatt is titkoltad, mennyire rosszul érzed magad.
Egy plüss maci. Mindig csak ennyi jutott akinek elmondhattam a gondjaimat. Az a kis figura mindig meghallgatott, ha sírtam, vagy nevettem. Nekem egy plüss jutott, hogy elmondjam kibe vagyok szerelmes.
-Hé Lex!-szólongatott valaki mire vissza tértem a valóságba.
Mira volt az, az egyik frissen szerzett barátom. Neki is rózsaszín haja volt, de a szeme rikító arany fényű. Vidám lány volt, és volt egy báránya aki mindig mindenhova kísérte.
-Mond-mondtam vidáman.
-Csak azt akartam kérdezni, hogy ki ez a pasi?-kérdezte.

-Ja, hogy ő. Castiel. Egy jó barát egy fellépésen. Elszedte az énekesünktől a mikrofont és benyomott egy nagyon hülye poént, de a közönség imádta.

-Neked már volt fellépésed?

-Persze. Blue Sea-ként rengeteg koncertet lenyomtam egy évben, a Black Star tagjaként meg néhányat. Miért?

-Azért...

Mira behúzott egy üres terembe, és ott folytatta:-Azért, mert az akadémián a városon kívül nem énekelhetünk. Ez csak egyet jelent. Te vagy az első aki már megmérette magát igazi közönség előtt. Igaz nekünk is vannak fellépéseink, mikor megmérettetjük magunkat más iskolák előtt, de az nem ugyan az.

-Senki nem énekelt még tomboló közönség előtt? Azt hiszem beszélnem kell az igazgatóval...

-Nem hallgat senkire sem. Fél, hogy a fejünkbe szállna a dicsőség.

A szemem forgattam. Apámra valt ez az óvatosság, de valahol megértetem. Nehéz, úgy fegyelmezni, a diákokat, hogy közben nagyobb rangúnak képzelik magukat.

-Na és milyen ez a Castiel? Van barátnője?

Majd nem kitört belőlem a nevetés, amikor ezt feltette. Hogy mondjam el neki, hogy Castielnek nincs barátnője, de a szíve foglalt már?

-Nincs barátnője, de másnak adta a szívét-mondtam égül és kiléptem a folyosóra.

Mira csalódott volt az már biztos. Szerencsére a folyóson csendben volt és nem kérdezett semmit. Tudtam, hogy nem akarja nagy dobra verni, hogy nekem márt volt koncertem, mert akkor biztos, mindenki nyaggatna, és ezért hálás voltam neki.

A kolesznál elváltak útjaink. Ő ment a lány szintre, én meg a fiú szinten haladtam tovább. Mint most is lefelé néztem,és csak a bátyám alig észrevehető nyilainak köszönhetően tudtam, hogy merre megyek.

A szobánk a legfelső emeleten volt,és ott is az utolsó. Már kezdtem hozzá szokni, hogy én vagyok az egyedüli lány itt. Ha azt láttam Mikuot mennyire boldoggá tette, hogy velem volt egy szobába akkor én is boldog voltam, és vállaltam a fiúk füttyölését és hurrogását.

Mindenki úgy tudta, hogy beilleszkedési problémáim vannak, és néha kiverem a hisztit, így nem ragaszkodtak hozzá, hogy a lány szinten tartózkodjak. A lányok persze rögtön  kiközösítettek, kivéve a csapattársaim és Mirát.

Ők is kivetettek voltak, mint Mikuo és én. Ahogy beléptem a szobába, és becsuktam magam mögött az ajtót, az emlegetett testvérem a nyakamba ugrott.

-Már azt hittem, megint rád szálltak a fiúk... Gyere apa be akar minket mutatni két új diáknak.

Kelletlenül követtem a folyóson vissza felé. Ilyenkor mindig bunkó volt és rideg, de megértettem miért csinálja.

-Már azt hittem volt egy kis gondotok-nézett rám apa a székéből, mikor beértünk az igazgatóiba.

-Kivételesen nem-mondtam zavartan,és megvakartam a tarkóm.

-Akkor jó had mutassam be a két új diákunk.

Apa a könyvespolca felé mutatott és azt hittem rosszul leszek.

-Jaj-nyögtem, majd be is fogtam a számat, mivel mind ketten rögtön felém néztek.

15.fejezet Feltámad a remény

Lyander
A stúdió üvegén jégvirág díszelgett. Az ablakban ültem és nézem ahogy a város autói elsuhannak az épület előtt, miközben egy bögre teát ittam.

Armin és Alxey össze kuporodva ültek alattam a a radiátor előtt. Amióta Lexy elment minden próbára eljöttek. Az ö elmondásuk szerint nem bírják elviselni a Lexy nélküli csendes házat, én meg úgy voltam vele, hogy legalább hallok felőle valamit.
-Sziasztok fiúk, hogy vagytok?-lépett be az ideiglenes menedzserünk.
A nőt a vezetőség küldte, miután megtudták, hogy az előző mit tett a bandával. Nem lepődtem, meg rajta, hogy nem tudtak róla. Mint kiderült a bírósági papírok is csak jól sikerült hamisítványok voltak. Az ügyünk arra legalább jó volt, hogy letartóztatták a férfit, aki mint kiderült több országban köröztek már.
A tudat, hogy Lexy nevelő anyja mindent megtesz azért, hogy a lány vissza jöjjön, nem töltött el boldogsággal, mint ahogy kellett volna. A lány nem válaszolt a leveleinkre, és a telefon hívásainkra. A levelek többsége vissza került, amit neki címeztünk.
-Ma milyen programot talált ki?-kérdezte Castiel.
Hangja nem volt már ideges, de még érezhető volt a visszafojtott indulat a hangjában. A menedzser egy pillanatra meglepődött, de végül elénk tett egy csomó lapot. Városok nevei voltak rajta.
-Válasszatok!
-Mik ezek?-kérdeztem, közben letettem a lábam a földre.
-A legjobb zenei akadémiák. A vezetőség úgy gondolja, hogy jó lenne ha egy évig a legjobb akadémiákat bejárnátok. Persze négy embert magatokkal vihetek, csak úgy.
-Vihetem Démont?-kérdezte Castiel.
-Persze.
Megnéztem az előttem lévő kupacokat. Jól tudtam kiket vinnék magammal, bárhová is mennék. Lenéztem Alexyre. Szeme felcsillant ahogy tudatosult benne, hogy mit akarok kérdezni.
-Ugye veletek mehetünk?-kérdezte végül.
Nathra néztem aki megvonta a vállát, és tovább passzolta a labdát a párjának.
-Csak ha nem nyafogtok folyton. Főleg te ne bánts virág-mondta kicsit gúnyosan, de mosolygott.
-Akkor ezt megbeszéltük. Még kettő ember kell.
-Hívom Leightet és Rosát ha nem baj.
-Két divat majom minek nekünk?
-Jól jöhetnek még-mondtam, majd mit sem törődve velük felhívtam a bátyám.
Tudtam, ha szerelmeigent mond akkor ő is jön. Szerencsére nem nagyon kellett győzködnöm őket, mivel mind ketten elakartak szabadulni egy kicsit a városból.
-Jönnek-mondtam, majd újra kinéztem az ablakon.
Február végéhez képest nagyon hideg volt. Az utcán látszólag nagy erővel fújt a szél. Akarva-akaratlanul arra gondoltam, hogy az idő a hangulatom tükrözi. Kívül szép ,és sértetlen, belül pusztító fagy és szenvedés. A szívem helyén jégszilánkok voltak, és ez a hangulatom a dalainkra is rányomta a bélyegét. Még is a népszerűségünk folyton nőtt.
Látszólag a rajongóknak tetszett ez a hangulatom. Az is lehet, hogy nem a dalainkat szerették hanem csak minket "istenítettek". Nem igazán értettem, miért olyan nagy szám a depis dal, de ez van.
Míg én tűnődtem a fiúk megegyeztek, hogy az öt legerősebb zenei akadémiát válasszuk ki. Szinte már hallottam ahogy össze vesznek, hogy ha koliba kerülünk akkor ki kivel alszik egy szobába.
-Na és milyen akadémiák is vannak?-kérdezte Armin kicsit unottan.
Nathalien elkezdte sorolni, de én csak utolsóra emeltem fel a fejem.
-Hatsune? Azt mondtad?
-Igen...
-Lexy!-kiáltottuk mind az öten egyszerre, ahogy bevillant, hogy a lány oda ment.
-Az az a legerősebb akadémia. Oda megyünk utoljára-mondta a menedzserünk.
-Akkor találkozhatunk Leyvel-mondtam, ki halkan.
A nő rám kacsintott, majd elkezdtük az aznapi próbát.

14.fejezet L.S

Lexy
A fejem zsongott ahogy az ajtón kívül eső zajok beszűrődtek. Valaki nagyon mérgesen beszélt közben mások meg röhögtek rajta. Néhány perc múlva nyílt az ajtó, majd hangosan kattant a zár.
-Ne haragudj fel ébresztettelek?-kérdezte bátyám.
-Kicsit. Minden rendben?
Arca nyúzott volt, és sápadt, ajkai remegtek. Nem nézett a szemembe és nagyon szomorúnak tűnt.
-Jól érzed magad itt?-kérdezte.
-Igen, már amennyire a helyzet engedi-mondtam.
Mikuo zavartan nézett rám. Idegesen topogott előttem, és akarva akaratlanul Alexy jutott eszembe, ahogy idegesen áll előttem. Valahogy ösztönösen keltem ki az ágyból, és átkaroltam, mire meglepődött, de viszonozta az ölelésem. Nem is tudom kinek volt nagyobb szüksége az érintésre. Nekem vagy neki.
A sajátomat tudtam, hiszen így próbáltam Lys érintésének hiányát leküzdeni, de az övét csak annak tudtam, be, hogy rég várt már erre a pillanatra. Keze köröket rajzolt a vállamra, majd elhúzódott.
-Oké, ezt azért ne csináljuk az iskolában, és a kolesz falain kívül jó?-kérdezte zavartan.
-Oké, de miért?
 Mikuo zavartan túrt bele a hajába, majd kifújta a levegőt.
-Mindenki azt hiszi, hogy a fiúkat szeretem, és hogy a lányok felé nem tudok érzelmet kimutatni. Kaito tudja, hogy ez nem így van, de nem tudok megszabadulni a rossz pletykáktól, így elkezdtem fenntartani a látszatot. Ha észreveszik azonban, hogy a húgommal kedves vagyok akkor a lányok megint elkezdenek üldözni, hogy bizonyítsák a szerelmüket, ami csak apa vagyonának szólna. Ugye nem bánod?-kérdezte csendesen.
-Apa tudja ezt?-kérdeztem.
-Csak annyit, hogy a "fiúkat" szeretem. Azt nem tudja felfogni, hogy a lányokkal miért vagyok olyan bunkó. Mondhatom nagyon boldog volt amikor minden nap felhívtalak, hogy kicsit jobban megismerjelek-mondta.
Akaratom ellenére is elmosolyodtam, majd vissza ültem az ágyam szélére.
-Amúgy csomagod jött-mondta, majd a kezembe adott egy dobozt.
-Honnan veszed, hogy az enyém? Nincs rajta a nevem-mondtam.
-Csak ez is rajta volt.
A kezembe adott egy kártya lapot aminek az elején egy szépen díszített gravírozás volt a nevemmel. Óvatosan kinyitottam, és elolvastam ami benne van.
"Bár szabályt szegek, de nem érdekel. Nagyon hiányzol, és remélem nem egy nap megint itt leszel. L. S" 
A torkomba felgyülemlett a gombóc. Szinte feltéptem a doboz csomagolását, amiben egy szívecskét tartó kis nyuszi formájú kulcstartó volt. A karikáján egy apró tábla volt a Love felirattal. Magamhoz húztam, és éreztem, hogy a könnyek ellepik a szemem.
-Minden rendben?-kérdezte bátyám, mire megráztam a fejem.
Semmi nem volt rendben. Miután megérkeztem két hétig lázasan feküdtem az ágyamban. Nem bírtam felkelni, és a folyadékot se voltam lenyelni, nem hogy az ételt. Egyedül Mikuo volt az aki néhány kortyot belém tudott tukmálni, de még neki sem sikerült teljesen pótolnia a fogadott testvéreim, és szerelmem hiányát.
Hanyatt dőltem, majd a szívemre tettem a kulcstartót. Nem engedtem szabad folyást a könnyeimnek. Besüppedt mellettem az ágy, és a bátyám feküdt be mellé. Kezét összefonta a mellkasán, majd velem nézte a plafont.
-Az a fiú ugye?-kérdezte halkan, mire óvatosan bólintottam.- Tényleg nagyon szeretheted. Hogy lehet valaki ilyen arrogáns?-kérdezte mérgesen.
-Csak a fejébe szállt a dicsőség. Szerinte a fiúk nélkülem is boldogulnak. Nevetséges.
Mondtam, majd lehunytam a szemem, és a Tokyoban maradt szeretteimre gondoltam. Magamban jellemeztem őket, de minden harmadik Jellemzés visszatért Lyshoz. Mindig találtam valami újat amit annak idején meg se figyeltem igazán. Többek között ott volt az aláírása. L.S soha nem kérdeztem miért így ír alá.

13.fejezet Ugye csak vicc Szétszakított szívek

Lysander
-Ne már már megint?-kérdeztem lemondóan.
Lexy csalódottan szált le az ölemből, majd felvette az ingem. Hasra vágódtam az ágyán, majd duzzogva fordultam az ajtója felé. Lexy résnyire kinyitotta, majd kiment rajta. Hallottam a nevelő anyja hangját, ahogy beszél hozzá.
Még jó, hogy a cica naci rajta maradt, mert különben, most nagy bajban lennék. Két hete volt a koncert, de még azóta nem volt alkalmunk úgy ténylegesen együtt lenni. Nálunk nem lehettünk, mert Rosa folyton a bátyám nyakán lógott, így a szobánk el lett foglalva, a nappaliban, meg szívesen szeretkeztem volna Lexyvel, mikor Castielék is otthon voltak. Náluk a folyton bekopogó nevelőanyja, zavart meg minket.
Már kezdtem unni, hogy nem lehetek kettesben a szerelmemmel. Mikuo mindig a legjobbkor hívta, amit nem róhattam a számlájára, mivel ha nekem is lenne egy olyan testvérem akiről mindig is tudtam, de nem beszéltem vele, pedig ez volt minden vágyam én is folyton hívnám az illetőt. Magamhoz húztam Lexy párnáját, és félálomba merültem.
Fogalmam sincs mennyi idő telt el, de tompán éreztem, hogy Lexy bebújik mellém, és ránk húzza a takarót. Átkaroltam, majd a válla gödrébe temettem az arcom.
-Ébren vagy?-kérdezte halkan.
-Nem teljesen...-motyogtam az igazat.
-Akkor pihenjünk-mondta, majd átkarolt.

<3 <3 <3

-Nos fiúk itt a következő koncertetek menetrendje-mondta a főnök szombaton.
-Én nem kapok?-kérdezte Lexy.
-Te még itt vagy? Azt hittem, hogy a szerződésed le járt-mondta gúnyosan a férfi,
-Mi?-kérdeztük mi hárman fiúk.
-Ja persze még nem mondtak fel neked. Akkor most közlöm veletek, hogy Lexy már nem a csapat tagja.
Mind a négyen lesokkolva néztünk rá, végül Lexy találta meg a hangját.
-Tudtommal a szerződés csak akkor szűnik meg, ha én felmondok, vagy ha a stúdió vezetősége teszi ezt meg.
-Pontosan. Ők megtették, de nem tudom, mit keresel még egyáltalán az épületben. Szedd a cuccod és tűnés!
-Várjunk! Nem rúghatja ki csak úgy ki Lexyt!-emeltem fel a hangom.
-Igen. Lexynek köszönhetjük, hogy a csapatnak sikeres volt a koncertje.
-Lexy kell a csapatba-kontrázott Natra Castiel.
A menedzserünk vigyorogva hallgatta, ahogy egyre jobban kiabálunk.
-Még mindig itt vagy-mondta gúnyosan Lexynek.- Rendben. Ja elfelejtettem mondani. Hatsune Lexy bírósági úton kinyilvánították, hogy semmilyen kapcsolata nem lehet a bandámmal. Még párkapcsolati viszonyban sem, hiszen bármikor fontos információk juthattak ki a csapatból... Szóval, vagy el mész, vagy hívom a biztonságiakat-mondta.
Mind lefagyva néztünk rá. Lexy fel állt, majd fogta a táskáját, és elrohant.
-Lexy!-kiáltottam utána, de nem tudtam utána szaladni.
A főnök fogta a karom, két őr meg elállta Castiel és Nath útját. Nagyon sokáig dulakodtunk, mire végre elengedtek minket.
Mint a villám rontottam ki az épületből. Castiel,ésNath követett. Többször hasra vágódtam a csúszós jégen, de nem érdekelt. Lexyék háza előtt alig fékeztem, és már csöngettem is.
Armin nyitott ajtót. Szeme könnyes volt és láttam rajta, hogy elkeseredett.
-Elment-mondta halkan.-Megkaptuk a bírósági papírokat, és miután elolvasta összepakolt és elment.
-Hova?-kérdeztem fulladozva a kimerültségtől.
-Az apjához, és a vér szerinti testvéréhez. Soha nem fog vissza jönni. Sajnálom-mondta, majd becsukta az ajtót előttünk.
Döbbenten néztem magam elé, majd a földre rogytam, és ököllel ütöttem a lépcsőt.
Lexy
A repülő zökkenve szált le. Ismeretlen vidéken voltam, és ez fát. Lassan körbefordultam az érkező utasok hangárjában, majd megláttam egy kék hajú fiút aki intet nekem, hogy menjek oda hozzá.
-Szia biztos te vagy Lexy. A tesód kért meg, hogy jöjjek érted, mert ő neki még el kell rendeznie a szobátokat. Kaito vagyok-mondta halkan, mire csak biccentettem.
Mikor összepakoltam és elöntöttem, hogy az igazi családomhoz költözök Mikuot is felhívtam, aki boldogan kezdett kiabálni. Persze nem mondtam el neki, hogy miért döntöttem így hirtelen. Ő mondta, hogy a barátját küldi ki hozzám, mert gyorsan helyet csinál nekem is a szobájába.
-Baj van?-kérdezte Kaito, mire elfordultam tőle, és zokogásban törtem ki.
Kaito próbált vigasztalni, de nem sikerült neki. Igyekezett úgy kezelni, mintha ezer éve ismernék egymást, de még így sem tudtam megnyugodni.
-Na Mi a baj? Hallod? Nyugalom-próbálkozott a fiú, hiába.

(kommenteket kérek ha elolvastátok, Kérlek)

12.fejezet Ugye csak vicc?

Lexy
A koncert nagy sikert aratott. A közönség vissza tapsolt minket, mi meg kézen fogva mentünk vissza a színpadra. Lys fogta a bal kezem Na meg a jobbat. A szöszi másik kezét Cast fogta, miközben meghajoltunk, és vidáman lementünk a színpadról.
-Szép volt. Remélem a következő koncert is ilyen sikeres lesz-fogadott minket a főnök.
-Csapatmunka lényege.
Lys átvetette a vállamon a kezét, és hagyta, hogy az a mellkasomra lógjon. Nem zavart, hogy a tenyere súrolja a mellem, inkább még közelebb bújtam hozzá. Mindkettőnkről szakadt a víz, de ez nem akadályozott meg abban, hogy vágyjak a közelségére.
Alig értünk be az öltözőbe, már is átkaroltam a nyakát, és felhúztam magam a szájához. Belenevetett a csókba, de azért átkarolt, és felemelt.
-Várjatok a szobátokig-mondta Castiel vigyorogva.
-Fogd be-mondtam, mikor elvált az ajkam Lysétól.
Vöröske nevetett, én meg jól vállon ütöttem.
-Hé... Hú nem néztem volna ki belőled ekkora erőt-mondta a karját dörzsölve.
-Valakinek meg kell védenie a családját-mondtam, és Lys mellkasának dőltem.
-Most már itt vagyok, hogy megvédjelek-súgta a fülembe.
A szállodába vezető út nem volt éppen hosszú, de arra bőven elég volt, hogy kicsit elbóbiskoljak. A kérésünkre a személyzeti kapu nyitva volt, így a buszunk észrevétlenül mehetett be a hátsó udvarra. Udvarias hotel dolgozók segítettek felmennünk a lakosztályunkra, ahova az újságírók nem mehettek be. Igaz cserébe csak annyit kért, hogy a lánya kedvéjért adjunk neki egy a négyünk keze nyomát viselő plakátot.A főnök tovább ment egy szinttel, mi meg végre bemehettünk a szobánkba.
Castiel szinte azonnal maga felé rántotta Nathot amint becsukódott mögöttünk az ajtó. Egyikőjük se akart ellen állni vad állatias ösztönének, így hamarosan jó nagy csókcsata alakult ki köztük. Lys a szemét forgatta,majd behúzott a mi részünkre, és elhúzta a válasz falat, a két szoba között.
-Csodás voltál-mondta, majd gyors felém lépett. Összesimulva léptem hátra, és együtt zuhantunk az ágyra, mikor a lában neki ütközött annak szélének.
-Hm tudod,ez az ágy kicsit nagyobb, mint az enyém...
-Sajnos a válasz fal meg vékonyabb, mint a házatoké tehát nem lehet róla szó.
Lys morgott valamit, de végül csak a mellkasomra feküdt, és átkarolva tartott. Így aludtunk el.
Másnap a haza úton végig nevettünk. Steav a busz sofőr folyton ugratott. A régi bakijaimat hozta fel, mire a fejére borítottam egy fél flakon ásványvizet. Mindenki jót nevetett, kivéve a főnököt. Ő elgondolkodva nézte a szervezési adataimat, és a koncert sikerét tanulmányozta. Az arcára néha kiülő vigyor nem tetszett nekem, de nem említettem Lysnak.
A fiú keze végig a derekamon volt, és a hüvelykujja apró köröket rajólt  a testemre. Időnként megborzongtam, mikor illetlen helyre vándorolt a keze, ő meg csak kuncogott. Igaz nem cseréltem volna el ezt a pillanatot semmiért sem.
-Haza kísérhetlek?-kérdezte Lys, mikor megálltunk a stúdió előtt.
-Hm.... Had gondolkozzam.-húztam az időt közben átkaroltam a nyakát.-Ha kapok egy apró csókot akkor igen.
-Kaphatsz nagyobbat is.
Miután megcsókolt felhúzta a kapucnimat, majd napszemüveget vett fel, hogy eltakarja az arcát. Vidáman sétáltunk haza. Míg én az ajtóban vacakoltam a kulcsommal Lys folyton a nyakam csókolgatta.
Hangosan kacagtam és magam után húztam. Ahogy levettem a kabátom észre vettem, hogy anya a nappali ajtajában áll.
-Szia-köszöntem vidáman.
-Sziasztok. Lexy beszélnünk kell!
Hangja megrémített. Túl komoly volt az én mindig pörgős anyukámhoz képest. Lys megszorította a kezem és együtt léptünk be a nappaliba. Ott volt Armin ÉS Alexy és, valamint egy ugyan olyan kékes zöldes hajú fiú is mint amilyen én vagyok. Mellette egy barna hajú és rózsaszín szemű férfi állt, és engem figyelt.
Tüzetesen végig mért, majd elmosolyodott.
-Szia Lexy-mondta kedvesen.
-Jó napot-mondtam zavartan.
-Lexy az úr itt Brans Hatsune. Ő pedig itt Mikuo a fia. Lexy már régen el akartam mondani neked, de a baleset után nem voltam magamnál, így elmaradt. Nem én vagyok az édes anyád, és Arminék nem a testvéreid.
-Mi?-kérdeztem és hátrább léptem.
Hátam neki ütközött Lys hátak, ő meg bizonytalanul átkarolt.
-Régen örökbe fogadtunk téged. Brans egy jó barátunk volt már akkor is ránk bízott téged.
-Miért nem mondtad el?
-Lexy. Én kértem őket, hogy ne mondjanak neked semmit. Régen a családom nem fogadta el, hogy egy szegény családból származó nőt vettem el feleségül, ezért megfogadták, hogy ha lányom születik akkor megölik. El kellett rejtenem téged, de most már nincs senki aki megölhetne.
-ÉS azt várja, hogy adjam fel az itteni életem, és menjek magával?
-Nem természetesen nem, csak szeretném ha ezentúl tartanánk a kapcsolatot.Még ha nem is velem, de legalább a bátyáddal. Mikuo nagyon vágyott mindig arra, hogy megismerhessen téged.
A fiúra néztem aki reménykedve nézett vissza rám, de nem szólt semmit. Szóval ő tudta. A fejem, majd szét robban, de csak biccentettem.
-Rendben, majd megadom az elérhetőségem, de ha nem baj, most felmennék aludni. Hosszú volt a hétvége, és kicsit kifáradtunk-mondtam.
-Jó...
Ránéztem Lysra, mire ő megfogta a kezem és elindult ki a nappaliból. Azért még vissza néztem és láttam, hogy Mikuo engem figyel.

11.fejezet Első koncert előtti randi 2/2 (18+)

Lysander
Lexy vidáman kacagott, ahogy kijöttünk a moziból. Szívet melengető volt látni, hogy mennyire jó kedve lett egy egyszerű filmtől, de az is lehet, hogy csak tényleg jól érzi magát. A szeme csillogása elbűvölt, és teljesen bele merültem, így nem vettem észre, hogy állnak előttem.
-Bocsánat nem figyeltem-mondtam.
A lány akinek véletlenül neki mentem, csak hebegett habogott. Lexy hamarabb kapcsolt mint én, és megragadta a kezem, hogy elhúzzon. Néhány lépést tettünk meg, mikor a lány elkezdett sikítani, és a nevem kiáltani. Futásnak eredtem, magam után húzva Lexyt is, bár jött ő magától.
Fangirl-ök csoportja vett minket üldözőbe. A belvárosban szalonozni, úgy, hogy ne menjek neki senkinek, de Lexy kezét se engedjem el nehéz volt. Egy lámpánál éppen átszaladtunk, mielőtt az pirosra váltott volna, de még ott se lassítottam le.
-Lys ide-mondta Lexy, majd berántott egy sikátorba.
Beljebb húzódtunk a félhomályba, és lihegve vártuk, hogy az üldözőink elfussanak mellettünk.
-Ez meleg volt-mondta Lexy, mikor már eltűntek, még a kiabálásaik is.
-Az...
Kitört belőlünk a nevetés. Én átkaroltam a vállát, ő meg a mellkasomnak dőlt úgy nevetett. Lassan csillapodtunk csak. Mikor Lexy felnézett rám, még mindig egy kicsit gyorsan emelkedett mindkettőnk mellkasa. Egy kosza tincset félrehajtottam, a lány szeméből, majd lassan lehajoltam hozzá,és apró puszit nyomtam a szájára. Csak annyira húzódtam vissza, hogy a szemébe nézzek, de a következő pillanatban megint megcsókoltam, ezúttal tényleg.
Lehelete íze kellemes volt, és ismerős. Egész lénye átjárt, így nem csoda, ha többet akartam belőle. Átkaroltam a derekát, és a tarkórája csúsztattam a másik kezem, ő meg a nyakam köré fonta a karjait, és kicsit fel pipiskedett. Felemeltem, majd egy téglára tettem, de még így is kisebb volt pár centivel, mint én. A szívem vadul kalapált, közben igyekeztem türtőztetni magam. Végtére is csak az utcán voltunk.
-Várj...-szakította meg drágám a csókot, mikor a felsője alá csúszott a kezem.
-Bocs nem akartam-mondta, mentegetőzve.
-Tudom, csak érzékeny helyre csúszott a kezed... Legalább is nem nagyon akarom, hogy más is lássa, hogy milyen trikó van rajtam.
-Tényleg bocsi...
-Miért kérsz bocsánatot? Azért, mert teljesen kikapcsolsz ha velem vagy? Én nem bánom, ha ellazulsz, csak inkább ne csókolózzunk a nyílt utcán, mert elvesztem a fejem, és ki tudja melyik paparazzo kap le minket.
-Igaz. Akkor menjünk hozzánk. A bátyám nincs otthon, Casték meg úgysem zavarnának.
-Rendben, de akkor hívd fel anyát, hogy nem biztos, hogy haza megyek máma-mondta, majd megfogta a kezem.
Óvatosan léptünk ki a sikátorból. Lexy a fejére húzta a kapucniját, és meg vissza igazítottam a szemüvegem. Menet közben felhívtam az édesanyját, aki nevetett, de elengedte a lányát. Néha elbújtunk egy fa vagy oszlop mögé, mivel volt néhány lány aki furcsán nézett rám. Gyanítottam, hogy azon gondolkodnak, hogy honnan ismernek, de szerencsére nem volt több futás.
Nevetve nyitottam, ki az ajtót, és behúztam magammal Lexyt, aki szintén kacagott.
-Bakker ez Lys-halottam Castiel hangját a nappaliból, mikor megakartam csókolni Lexyt.
-Csak csukjátok be a nappali ajtaját! Nem van más elfoglaltságom-mondtam oda sem figyelve a kiszűrődő hangokra.
Megint közel hajoltam Lexyhez, de hirtelen Démon rontott a lábamnak. Szabályosan eltolt a páromtól, mire az kacagásba tört ki. Imádtam, mikor kacag, de hogy a kutya ki akarja sajátítani az egyetlen nőt a házban az már nem tettszett.
Minek után sikeresen kicsuktam a kutyát az udvarra levettem végre a kabátom. Lexy a lépcső aljában ült és éppen elmélyülten beszélgetett Castiellékkel (akik mind a ketten csak boxxert viseltek). Ha jól sejtettem, éppen tőle kértek valamiben tanácsot.
-Miről maradtam le?-kérdeztem.
-Csak a legújabb film ajánlóról. Na jól van én most felviszem Lyst, nehogy begerjedjetek rá... Amúgy szerintem menjetek el kicsit majd a városon kívülre. Ja majd elfelejtettem, a szállodába külön szobát kaptok majd-kacsintott a fiúkra, majd megragadta a karom, és felráncigált a lépcsőn. Alig értünk fel a tetejére, magam felé fordítottam, és már csókoltam is. Ő megbotlott, de sikeresen elkaptam, és felemelve léptem vele be a szobámba.
-Nem vagy egy kicsit perverz?-kérdezte Lexy, mikor véletlen a bátyám ágyára tettem le.
-Bocs. Könnyű nem odafigyelni, hogy a túlsó ágy az enyém ha velem vagy.
Megint fel emeltem, majd a helyes ágyra fektettem, és megtámaszkodtam a feje mellett két oldalt. Fele más szemei ragyogtak, ahogy felnyúlt az arcomért, és magához húzott.
Ajka édes volt és magával ragadó, ahogy csókolt. Bőre illata elragadott,és arra ösztökélt, hogy haladjak lejjebb a testén, és mindenhol csókoljam. Lexy nem tiltakozott, csak a vállaimra tette a a kezét, majd megfeszítette a testét, ahogy lejjebb haladtam. Igaz még csak éppen elértem a vállgödrét, (hiszen a felsője útban volt) de már perzselt bőre. Ujjaim becsúsztattam a felsője alá, majd elindultam lassan felfelé. Lexy felnyögött, és erősebben markolta a vállam, mire bele nevettem a bőrébe.
Minden gond nélkül hagyta, hogy lehúzzam a felsőjét. Utána telje testével hozzám simult, és még jobban magához húzott. Bőre a póló alatt hideg volt, így nem csoda ha még jobban magamhoz húztam én is.
-Szeretlek-súgta, mikor megint elvált az ajkunk.
-Én is téged... Lexy... Én...
-Tudom. Én is éppen annyira azt szeretném, mint te...
Elpirult, mire kezem lesiklott a testére, és kicsit a nadrágja alá. Ahogy a szemébe néztem megzavarodtam. A felemás sínű szemei most mind a kettő zöld volt.
-Ezt hogy csináltad?-kérdeztem, mire csak megvonta a vállát.
-A támadás óta, ha izgulok akkor van hogy bezöldül a szemem.
Lexy
Lys még egy kicsit nézte a szemem, majd lassan közelebb hajolt. Teste hozzá símúlt az enyémhez, én meg elkezdtem az ingét kigombolni. Éreztem ahogy szíve felgyorsul, vele együtt a lélegzete is. Izmai minden egyes érintésemre reagáltak, ahogy végig simítottam a hátán. Tompán érzékeltem, ahogy kigombolja a nadrágom, majd lehúzza rólam.
-Pillanat-mondta, és gyors lerángatta magáról is a nadrágot.
Már csak néhány fehérnemű választott el minket a teljes meztelenségtől, még sem zavart. Tudtam, hogy ennek így kell lennie. Ahogy Lys megcsókolt, egy majdnem elfeledett kép villant be.
Egy falburkolatú szobában éppen a lehető legszenvedélyesebben fonódom össze egy fehér hajú fiúval. Ez egy álmom volt csak, de most már tudtam, hogy ki volt az a fiú.
Lysander. Tudtam, hogy mi egy pár vagyunk, hiszen az előtt megjelent álmaimba, hogy ismertem volna személyesen.
A melltartóm pántja kicsatolódott, majd éreztem, hogy Lys óvatosan lehúzza rólam. Ez sem érdekelt. Szinte fel se fogtam, hogy a melltartóm volt az utolsó fehérneműm, ami még rajtam volt, egészen addig, míg Lys kemény teste nekem nem feszült. Levegőért kapkodta, mikor ő óvatosan a csípőm alá nyúlt, és felültetett az ölbe, hogy aztán a kulcscsontomon lefelé haladva, a mellemig végig csókoljon.
-Lys-súgtam rekedtem, mire megint a párnák között találtam magam.
Átkaroltam a lábaimmal a derekát, majd megcsókoltam.
-Biztos vagy benne?-kérdezte Lys.
-Benned vagyok biztos-mondtam.
-Akkor lazulj. Nem akarok fájdalmat okozni, és görcsölsz, csak neked fog fájni-mondta, majd finoman megcsikizett.
A nevetés hatására még könnyebbnek éreztem magam, de még így is fel szisszentem. Lys finoman végig simított rajtam, miközben lassan mozogni kezdett. Ahogy felvettem a ritmusát egyre jobban éreztem, hogy az övé vagyok.
A szívünk egy ritmust vert, és mindketten ugyan azt akartuk. Lys ajkai puhán lecsaptak, de nem érdekelt. nagy hévvel fogadtam, és közben észre se vettem, hogy hátába vájom a körmeimet.
Magam sem tudom miért, de kis sikoly hagyta a el a számat, ahogy testem megfeszült, és elértem a határomat. Lys csak felnyögött, de egy pillanatig az ő teste is megfeszült.
Én vissza zuhantam a párnára, Lys meg a mellkasomra fektette a fejét. Szorosan öleltem, közben éreztem, hogy remeg minden tagom.
-Jó vagy?-kérdezte csendesen Lys.
-Soha nem voltam jobban-mondtam.
Lysander feltámaszkodott a könyökére, majd finoman megcsókolt. Felsóhajtottam, mikor mellém feküdt, és ránk húzta a takarót. Hozzá simultam, mert még  mindig vacogtam, ő meg csak szorosan magához húzott.

10.fejezet Első koncert előtti randi1/2

Lexy
Mosott rongy. Ez volt a magamról alkotott kép csütörtök reggel. Nem mentem iskolába egész héten helyette a szállást és az utazást szerveztem. Örültem, hogy anyának vissza tértek az emlékei, így amiben tudott segített. Ő ment a tesómékért, én meg otthon maradtam, és az elmarad koncertre szervezkedtem.
Rengeteg embernek kellett megírnom email, hogy akik korábban megvették a koncertre a jegyeket azok annak felmutatásával ingyen tudnak bejönni. A többség boldog válasza ara utalt, hogy tényleg sajnálták, hogy lemondtuk a koncertet, de volt aki duzzogott.
Éjszakába nyúlóan szerveztem a végső simításokat, mivel a mi drága főnökünk a Pató Pál módszer híve volt, így sokk mindent az utolsó pillanatra tolt ki.
-Már megint nem aludtál valami sokat-jegyezte meg Lys a konyha ajtóban állva.
Hátra fordultam, majd halványan elmosolyodtam.
-Hogy vagy kora reggel ilyen penge?-kérdeztem álmosan.
-Veled ellentétben átalszom az egész estét. Holnap azért pihenj! Vasárnap indulunk, és még előtte szeretnék egy kicsit veled is lenni-mondta.
Mellém lépett, majd leguggolt előttem. Egy magasságba kerül a szemünk.
-Ma is aludhatok itt?-kérdezte.
-Tied az ágyam bal fele-mondtam, és átkaroltam a nyakát.
Lys felegyenesedett, majd húzott magával.Átkarolta a derekam és a nyakamba fúrta az órát, nem zavartatva magát.
-Oké tubicáim. Lex enged el a hős Rómeodat, mert elkésünk a suliból.
Mérgesen néztem anyára, de tudtam, hogy mosolygok. Elköszöntem tőlük, majd vissza ültem a gépemhez, hogy a háttér klipeket készítő program utolsó parancsait is elvégezzem.
Körülbelül dél körül anya rendelt pizzát, de alig ettem valamit belőle. Haragudtam a főnökre, és kezdtem megérteni, hogy a fiúk miért nem jutottak még ki a megyéből. A férfi aki a menedzserünknek mondta magát, egy trehány lusta alak volt aki igazából semmit nem csinált a koncert sikere érdekében. megfeszített erővel igyekeztem felhívni a régi embereimet akik megígérték, hogy majd segítenek.
Kettő körül végre mindent befejeztem, így felmentem a szobámba, és bevetettem magam az ágyba. Magamhoz húztam Lys páráját, majd elnyomott az álom.
Lysander
Órák teltek el, amióta Lexy anyukája haza vitt minket. A lányát nézve fel sem tűnt az idő múlása. Mikor megérkeztünk, én fel mentem a szobájába, és kis híján berontottam. Még jó hogy nem tettem. Lexy békésen aludt, abba a párnába fúrva az arcát  amin én aludtam az este.
Elöntött az öröm, ahogy néztem. Csendesen bebújtam mellé az ágyba, majd miután óvatosan betakartam átkaroltam a derekát, és csak néztem ahogy alszik.
Kék haja a szemébe lógott, és mikor elhúztam onnan egy apró szív alakú anyajegyet vetem észre a szeme sarkában. Eddig mindig azt hittem, hogy az csak egy ügyesen kihúzott smink része, de tévedtem, ahogy közelebb hajoltam és kicsit felemeltem a fejét láttam, hogy ugyan ilyen anyajegy van a másik szeme sarkában is.
Lexy megmoccant, majd kinyitotta a szemét.
-Szia-köszönt nagyokat pislogva.
-Szia. Fel ébresztettelek?
-Aham, de nem baj. Tán fel akartál ébreszteni?-kérdezte huncutul csillogó szemmel, és a tenyerembe fúrta az állát.
-Ja nem, csak most tűnt fel az anya jegyed-mondtam.
-Hát ilyen apró szív alakú anyajegyből három van összesen a testemen. Kettőt felfedeztél, de a harmadik olyan helyen van ahol remélem csak te fogod látni-mondta kacsintva.
-Elmondod hol van?
-Majd ha megtalálod szólj.
Lexy hozzám bújt, fejét a vállamra téve.
-Akkor holnap áll a randi?-kérdezte a nyakamba motyogva.
-Naná.
Másnap nem mentem suliba, hogy ez koncertek előtt szokott lenni. Lexy édes anyja a nappaliban tevékenykedett, mikor elköszöntünk tőle.
-Csak óvatosan ifjak!-szólt utánunk.
-Vigyázok rá. Estére hozom haza!-mondtam, majd kiléptem Lexyvel a borongós őszi napba.

9.fejezet Egy kis csipetnyi elmaradt múlt

Lexy
Leültem az ágy szélére közben, hallgattam a mai felvételünket. Bár még mindig tartott a két hónapig tartó némasági szabályzatom, örültem, hogy a két varrat ellenére tudok gitározni és hegedülni, így legalább azzal haladtunk. Hamar híre ment, hogy miért maradt el a koncert, és a rajongóimtól sorra kaptam a jókívánságokat tartalmazó leveleket a postafiókomra.
A felvétel nagyon jól sikerült. Lys hangja tökéletesen illett a balladához amit írtak a zene szerzőink. A gitár és a dob hangja csendes volt és inkább a hegedűmé volt a fő szerep, de engem az nem érdekelt igazán. Hanyat feküdtem az ágyon, és lehunytam a szemem. Megnyugtató volt a demó felvételt hallgatni, így észre se vettem, hogy Lys mikor jött fel a konyhából. A dal vége felé az ajtó felé fordultam, és csak ekkor tűnt fel az ajtófélfának támaszkodó mosolygós fiú.
-Birtokba veszed az ágyam? Ugye nekem is marad ott hely még?-kérdezte, és közelebb lépett.
A nagy ágyon még bőven volt hely, de tudtam, hogy mit szeretne. Kinyújtottam felé a karjaimat, majd mikor fölém hajolt átkaroltam a nyakát. Szólásra nyitottam a számat, de ő befogta.
-Ma még nem. Holnaptól már beszélhetsz-mondta, majd megcsókolt.
Átgördült felettem, majd magához húzva álomba ringatott.
Lysander
-Lys...Ébresztő-súgta valaki a fülembe.
A párnába fúrtam a fejem, és próbáltam még aludni. Vasárnap reggel van! Akárki is az hagyjon aludni, főleg úgy, hogy az este sokáig dolgoztunk.
-Lys-a hang kicsit sértődött volt és csilingelő.
Valahonnan nagyon is ismerős, de próbáltam kint tartani hiszen megint Lexyvel álmodtam, és nem akartam, hogy vége legyen.
 Mind két vállamon nyomást éreztem, majd valami a hátamra nehezedett. Halk dúdolást hallottam, ami egy ismerős szövegű dallá állt össze. Erre már kénytelen voltam felemelni a fejem. A dal abba maradt, majd valaki megpuszilta az arcom.
-NA végre-mondta a hang tulajdonosa vidáman.
-Lexy?-kérdeztem kábán.
-Ki más ülhet büntetlenül a hátadon?
A nyomás a vállamon enyhült, majd két apró kéz finoman masszírozni kezdte a görcsös vállaimat. Majdnem vissza zuhantam az álomba olyan jól esett a masszírozás, mikor eljutott a tudatomig, mit is hallok.
-Lexy!-mondtam, majd fel ugrottam.
-Aucs... NA!
Megfordultam az ágyban, majd a lány felé fordultam. Döbbenten néztem rá. Tudtam, hogy beszélni akar amint le telik a két hónap, de hogy ne legyen berekedve az meglepett.
Lexy az ágy szélén ült és láthatólag nagyon beütötte a lábát annak szélébe.
-Megszegted a szabályt?-kérdeztem idegesen.
-Csak az elmúlt két hét éjjelein, de csak azért, mert rosszat álmodtál, és nem bírtam elviselni...
Bűnbánóan lesütötte a szemét, mire minden haragom elszállt. Ismertem már annyira, hogy tudjam, ha neki fontos valaki akkor nincs senki aki megtilthatna neki bármit, ha az ellen szegül annak amit a szerette érdeke kíván.
Megragadtam a vállait, majd magamhoz húztam, majd vissza feküdtem az ágyba. Lexy meglepődött, de azért a vállamba fúrta a fejét. Egyik kezével a tarkómnál a hajamba túrt a másikkal, meg a szívem fölött körözött. Kicsit lejjebb csúsztattam a kezem a derekára, mire elakadt a lélegzete. Valamiért még lejjebb csúsztattam a kezem, mire megfeszültek az izmai, és a keze ökölbe szorult.
-Azt hittem szereted ha cirógatlak-súgtam.
-Úgy is volt-mondta, majd elhúzódott tőlem.
Csak néztem ahogy az ágy sarkán egyensúlyoz miközben felhúzza a térdeit és átkarolja azokat. Fejét a térdére hajtotta, és kicsit hintáztatta magát.
-Mi a baj?-kérdeztem és felé nyúltam.
-Ne!-mondta rémülten, és azt hittem mindjárt le esik az ágyról.
Megálltam a mozdulat kellős közepén. Ahogy összébb húzódott a pólója felcsúszott és megláttam a kötszert a derekán.
-Mi történt a derekaddal?
Lehúzta a pólóját, de már ő is tudta, hogy mindegy. Megrázkódott, majd felém emelte a tekintetét.
-Azon a ponton még mindig feketés zúzódásaim vannak...
Elhallgatott, majd megint maga elé nézett.
Mikor azon az éjszakán megtámadtak minket nem csak a hangom sérült meg...Gondolom az orvosoktól és anyától tudod, hogy elég csúnyán össze verekedtem mind kettőjükkel, de még így is gyenge voltam...Egyikőjük lefogott, miután a társa belém rúgott a bakancsával. Annak a nyomát látod itt. Mivel a haverja fogott, és azt hitte, hogy a fájdalom megbénít, nem számított arra, hogy kiszabadítom a bal karom és megkarmolom az arcát... Ezután lépet rá a karomra, és szúrta át a kézfejem...Annak a férfinak elborult az agya és kis híján...kis híján...
Nem bírta befejezni. egész testében megremegett, majd feltört belőle a zokogás.Egy mozdulattal átkaroltam, és szorosan magamhoz húzva. Teste remegett, és láttam rajta, hogy még most is nagyon fél az emlékektől. Halkan suttogtam a fülébe, közben ő szembefordult velem, és átkarolva zokogott. Az állam a fejére tettem, és tovább mormoltam neki. Óvatosan kinyílt a szoba ajtó, és a fiúk kukkantottak be rajta, de egy Lexy számára felismerhetetlen fejrázással jeleztem nekik, hogy most feleslegesek.
Hússzú percek teltek el mire megnyugodott. Ahogy összehúzta magát az ölemben láttam mennyire törékeny és megtört is valójában.
-Jobban vagy életem?-kérdeztem a hosszú csend után halkan.
-Nem teljesen... Lys...Lehetek egy kicsit kisgyerek?-kérdezte.
Lenéztem rá, majd hátra nyúltam, és a vállára tettem a takaróm.
-Ha szeretnél lehetsz egy kicsit gyerek, de közben menjünk le reggelizni. A fiúk biztos aggódnak már érted.
-Oké leviszel?-kérdezte a nyakamba csimpaszkodva.
Nem válaszoltam, csak felálltam, és lementem vele a konyhába. Castiel és Nath éppen lelkesen beszélgettek, hogy hogyan derítsék jobb kedve Lexyt, mikor beléptünk.
Valamit láthattak a lány arcán amit én nem, mert elkerekedett a szemük.
-Mikor lett Lexy ilyen ártatlan kislány?-kérdezte Cast végül.
Megvontam a vállam, majd leültettem az asztalhoz. Boci szemekkel nézett rám, miközben azt taglaltam neki, hogy mi a választék a reggelire. Senki nem szólt egy szót sem, de én magamban jót mosolyogtam. Bár nem kérte tudtam, jól esne neki ha én etetném, és igazam is volt. Lexy pajkosan nevetett, ahogy a falatokat adtam a szájába. Láttam rajta, hogy most tényleg egy olyan korosztálynak megfelelően viselkedik ami kimaradt az életéből. Nem bántam, hogy velem kicsit betudta pótolni ezt a hiányzó részt.

8.fejezet Szem a lélek tükre

Lysander
Szerdán megint mérgesen mentem be az iskolába. A tanárok nem kérdezték mi bajom, hiszen a jól hazudó vöröske sikeresen hárította a problémámat. Armin és Alexy letörten ült a padban, és ez a mellettük levőknek is feltűnt.Szerencsétlen kék hajú annyira nem bírta idegileg, hogy a nővére nem tér magához, hogy szerda délután az utolsó órán hangos zokogásba tört fel. A bátyja kísérte ki a teremből, miközben tő mondatokban elmondta, hogy a nővérük nagyon beteg, és most kórházban van.
Nem mondta el a teljes igazságot, de a tanár így is nagyon megijedt. Inkább haza engedte őket. Részemről mentem volna velük, de nem tehette, mert akkor lebukunk, hogy Lexy és Alu egy és ugyan az. Castielék próbáltak belém némi ételt tuszkolni, amikor gyors haza mentem, de ez csak hiú ábránd voltam. Átöltöztem, majd rohantam a kórházba.
Lee a francia kislány fogadott a folyóson. Tekintete csillogott, és tartása is megváltozott, ahogy rám nézett.
-Fel..ebredt-mondta az egyetlen szót japánul,és bár törte megértettem.
Gyors berohantam a szobába, mire mind rám néztek. Lexy erőlködve az ajtó felé fordult, és láttam rajta, hogy nem lát rendesen. Közelebb léptem, és csendesen a nevén szólítottam.
-Lexy...
-Nem reagál semmire se-mondta az öccse halkan.
-Már állítólag három órája fel ébredt, de semmire nem reagál. Még anya hangjára se-mondta Armin.
Az említett személy felnézett rám. Tekintete vörös volt az álmatlan éjszakáktól, és a friss könnyektől, de még is láttam rajta a kétségbe esést.
Lexyre néztem, és nem akartam elhinni, hogy nem reagál semmire. Álmomból jól ismertem ezt a tekintett. A néma odaadás, mely ha nem szól is kifejező. Hát nem látják?
Míg a szemébe nézetem leültem az ágyszélére, majd megfogtam a kezét. A kötése megint friss volt, de már nem vérzett. Csak egy csillanás, volt a tekintetében, de értettem a célzást. Közelebb hajoltam hozzá, majd gyengéden megcsókoltam. Éreztem ahogy megremeg, de ezt csak jó jelnek vettem.
-Pihenj-mondta, majd kihúztam magam.
Apró és erőtlen nyomást éreztem a kezemen, mire a szeme könnybe lábadt, de még mindig nem szólt semmit.
-Nyugi maradok-mondta, mire bizalmatlanul rám nézett.
Bár a szemébe néztem , még is láttam az anyja furcsálló tekintetét.
-Mintha kommunikálnál vele-mondta.
-Mivel kommunikál is-válaszoltam.
Az anyja értetlenül nézett rám, de én csak Lexyt figyeltem. Pillái lassan leereszkedtek, majd csuka maradtak. Újra elaludt, de ez úttal látszódott rajta, hogy nyugodtabb. Nem sokkal később az egyik orvos leellenőrizte, hogy jól van e, majd miután meg állapította, hogy minden rendben vele levette a kézfejéről a kötést.
Csúnya seb fogadott, ami megrémített. Tudtam, hogy szeret hegedülni, és gitározni, mi lesz ha nem tudja ezt tovább csinálni?
-Nos nem sokára begipszeljük a karját, de ezt a sebet továbbra se tudjuk normálisan összevarrni. Ha ma még legalább egyszer felébred akkor vasárnap haza is mehet-mondta az orvos.
Alig mondta ezt ki Lexy szeme megrebbent, majd fel is pattant. Kétségbe esetten siklott végig a szobában lévőkön, majd meglátott, és kicsit megnyugodott.
-Hogy vagy kicsi lány?-kérdezte az orvos, de nem felet.-Hát nem nagyon reagál.
-Lexy megtudod mozdítani a kezed?-kérdeztem a szemébe nézve.
-Hoppá! -kiáltott fel az orvos, mire a lány össze rezzent.
-Oda mehetek mellé?-kérdeztem, mire az orvos át adta a helyét.
Finoman megfogtam sérült kezét, közben a szemébe néztem. Csak úgy ragyogott a hálától a tekintete. Lemosolyogtam rá, és hirtelen elfogott a megkönnyebbülés fáradt hulláma. Naná észre vette, hogy kitűnt az arcomra a fáradság.
Ajkai megremegtek, és próbált valamit mondani, de csak egy halk nyögés jött ki a torkán, mire megremegett.
-Csak nyugodtan. Ne erőltesd a beszédet kicsi lány. Ha hihetünk édesanyádnak akkor olyan szinten károsodtak a hangszálaid, hogy lehet abba kell hagynod az éneklést-mondta az orvos.
Lexy rémülten nézett rá, majd rám.
-Van valami kilátás arra, hogy a hangja rendbe jöjjön?-kérdeztem halkan, de a tekintetem nem vettem le a lányról.
-Igen van, ha legalább két hónapig nem beszél. HA sikerül be tartania, akkor vissza térhet a hangja, de előre szólok, hogy valószínűleg megint mutálódni fog.
Lexy nyitotta a száját, de befogtam, mielőtt megpróbálta volna a tiltakozását kimutatni. Mindenki ránk nézett, de én csak az ő szemét figyeltem
-Figyelj drágám. Mind kettőnknek nagyon fontos, hogy a hangod vissza jöjjön. Neked lehet, hogy csak egy eszköz, hogy pénzt keress vele, de nekem ennél azért többet is jelent. Nyugodj bele, hogy most két hónapig nem fogsz beszélni. És mielőtt tiltakoznál! Tudom egy hónap múlva lenne a bemutatkozó koncertünk, de ezt el kell halasztanunk. Nem nincs vita! Ha kell beköltözöl hozzánk, és leláncolva leszel két hónapig közben a szád be lesz kötve. Persze az egészben az lesz a legjobb, hogy csak én fogom tudni hogy hol vagy, és csak én adhatok, majd neked enni-mondtam nevetve, de komolyan gondoltam, és ezt Lexy is tudta.
Ahogy elpirult láttam rajta, hogy talán még élvezné is ha megcsinálnám. NA igen ez volt az a kis perverz lány akire emlékeztem az álmomból. Nevetnem kellett, mire még pirosabb lett.
Nem érdekelt, hogy kik vannak a szobában közelebb hajoltam hozzá, úgy hogy a homlokunk össze ért.
-Csak gyere minél hamarabb rendbe oké? Szeretném újra hallani, majd hogy nevetsz. Még az se érdekel ha nem lesz olyan az ének hangod, mint korábban. Nekem csak az fontos, hogy te rendbe legyél-súgtam neki.
A kezem elvettem a szájáról, majd a tarkójára csúsztattam. Bár illatát elnyomta a kórház házi szappan illata, enyhén éreztem azt a kellemes illatot ami fahéj, és vanília keverékére emlékeztetett. Finoman megpusziltam az arcát, majd a jobb vállára hajtottam a fejem. A pulzusa normális maradt, ezt éreztem a bőrömön keresztül, de még is izgatottság futott át rajta.
-Szerintem, jobb ha itt hagyjuk őket. Gyertek menjünk ki- mondta az anyukája.
Hallottam ahogy mindenki ki megy a szobából. Rögtön feltámaszkodtam, majd finoman megcsókoltam Lexyt.
-Szeretlek-súgtam neki-Aludj jól én itt maradok.
Lexy kicsit lehunyta a szemét, majd várakozóan rám nézett.
-NA jó, de utána aludj-mondtam, majd megint megcsókoltam ezúttal hosszabban.

7.fejezet Rémálom

Lysander
Idegesen topogtam a park bejárata előtt. Lexy sehol sem volt. Az órámra néztem és rá kellett jönnöm, hogy túl korán értem ide. Mérgesen kifújtam a levegőt, majd sietős lépteket hallottam közeledni.
A hang irányába fordultam, és megláttam, ahogy Lexy rohan felém. Nagy léptekkel elindultam felé, majd mikor elég közel értem hozzá nevetve felkaptam, és megpörgettem. Lexy átkarolta a nyakam és velem kacagott, majd megcsókolt. Nem akartam megszakítani a csókját, ezért a magasban tartottam.
-Mai fiatalok-mondta egy idős néni mögöttünk.
Szét rebbentünk, majd letettem Lexy a földre. A derekán nyugtattam a kezem,miközben ő beletúrt a hajamba.
-Hiányoztál-mondtam halkan, miközben közelebb hajoltam hozzá, hogy megpusziljam az arcát.
-Csak két órája, hogy elhagytuk a sulit-mondta, és felemelte a fejét, hogy a nyakát is megpuszilhassam.
-Az lehet, de egész nap csak ülünk egymás mellett,és közben próbálunk nem egymáshoz érni, hogy nehogy az legyen, hogy felfedjük a kapcsolatunkat. Az nem ugyan az, ha egész nap látlak, mintha szorosan magamhoz húználak.
Szavaimnak úgy adtam nyomatékot, hogy még közelebb vontam magamhoz. Lexy felpipiskedett, majd megint megcsókolt. Ajkai annyira puhák voltak, és a lehelete, olyan édes volt, hogy ha meglettem volna levegő nélkül akkor soha nem szakítom meg vele a csókot.
-Akkor megyünk... vagy itt maradunk a parkban?-kérdezte levegő után kapkodva.
-Na jó menjünk.
Megfogtam a kezét, és lassú kiszámított léptekkel elindultam hozzánk. Egy hónapja jártunk, és mivel mindkettőnknek veszélyes volt ha az utcán elkapnak minket a rajongók, így általában valamelyikőnk házában találkozgattunk. Szerencsére a fiúk nem vették zokon, hogy elmondtam Lexynek az ő kis kapcsolatukat, a lány meg nem nézett furcsán rájuk hiszen az öccse is olyan volt mint ők.
Míg sétáltunk Lexy folyamatosan lehajtott, hogy senki ne lássa szemét, de éreztem, hogy összekulcsolt ujjainkat nézi. Démon kicsattanó őrömmel fogadta, hogy haza érek, majd mikor meglátta Lexyt vidáman rá ugrott.
-Elég Démon! Hagyd abba!-nevetett a lány, miközben a kutya a mellkasomnak szögezte.
-Castiel! A kutyád zaklatja a csajom! Csinálj valamit mert az este kint alszik!-kiáltottam a Vörösnek.
Dübörgő léptek hangzottak fel, majd Castiel rohant le egy száll farmerben, aminek a gombja ki volt gombolva.
-Bocsesz. Szia Alu.
Castiel elrángatta Démont, majd felrohant az emeletre.
-Ugye most zavartuk meg?-kérdezte Lexy felém fordult.
-Lehet. Hm mit csinálunk ma?
-Pizza és film?
-Talán jó...
Lehajoltam hozzá, majd megpusziltam a homlokát. Édes illata megint magával ragadott volna ha a gyomrom meg nem kordul.
-Romantikus-kacagott Lexy, majd finoman megcsókolt.- Na rendelünk pizzát. Mi jót nézzünk?
Megvontam a vállam, majd behúztam a nappaliba. Míg én rendeltem négy pizzát, addig ő valami vígjátékot választott ki. Csendesen mögé léptem, majd mikor felegyenesedett átkaroltam a derekát.
-Nagyon szeretlek-súgtam a fülébe, és megcsókoltam  a halántékát.
-Én is szeretlek-mondta elpirulva.
Olyan jó ezt hallani, hogy elfelejtkeztem magamról, és azon kaptam magam, hogy felkapom, majd elkezdem csókolni ott ahol érem. Mikor kicsit lehiggadtam, lassítottam a csókjaimon, végül levegőért kapkodva elhúzódtam tőle.
-Na- morogta, és vissza húzott magához.
Kezem besiklott a pólója alá, majd feljebb, ahogy közelebb símúlt hozzám. Csókunknak a csengő vetett végett.
-A pizza-mondtam, majd kimentem a pizzafutárhoz.
A srác aki kihozta meg is jegyezte, hogy nagyon kipirult vagyok, mire csak annyit mondtam, hogy meleg van. Kifizettem a négy pizzát, majd vissza mentem a nappaliba. Lexy kedvesen rám nézett, majd széles mosolyra húzódott a szája. Leültem mellé a földre, majd egy doboz pizzát adtam neki.
-Négysajtos?-kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Nem szereted?-kérdeztem rémülten.
-Nem... Imádom. Honnan tudtad?-kérdezte.
-Titok-mondtam.
Még mindig nem mondtam el neki, hogy megálmodtam vele egy alternatív jövőt. Én csak sima gombás kukoricás pizzát ettem. Jobb karommal megtámaszkodtam Lexy jobb oldalán, miközben ő nekem dőlt. Lábait felhúzta, és időnként felnézett rám azokkal a gyönyörű fele más szemeivel. A film alig maradt meg bennem, még a címére se emlékszem.
Miután véget ért a film Lexy maradt még egy kicsit. Az a kis idő még amit nálunk töltött azzal telt, hogy én a hátán simogattam, miközben ő a szívemhez hajtotta a fejét, és hallgatta annak verését, közben szívecskéket rajzolt fölé.időnként nyomtam egy puszit a feje búbjára. Sajnos nagyon hamar ért végét ez a meghitt pillanat. Igaz elhúztam, míg haza kísérem, de akkor is nagyon hamar ért véget.
-Holnap mello. Érted jöjjek?-kérdeztem a kapujukban.
-Gyere, de én vezetek-mondta.
Még egyszer átkarolt, majd miután elköszönt bement a házba. Az ajtóból, még vissza nézett, és dobott egy puszit, amit viszonoztam, majd becsukta az ajtót.
-Köszi a pizzát-mondta Nath ahogy beléptem az ajtón.
-Szívesen.
Leültem a kanapéra, és elkezdtem írni a jegyzetfüzetembe, míg ők ették a pizzát. Démon fel ugrott hozzám, majd az ölembe hajtotta a fejét. A fiúk megnézték ugyan azt a vígjátékot amit mink néztünk, én meg csak írtam.
-Nem veszi fel valaki?-kérdeztem, mikor a telefon már tíz percen belül harmadjára szólalt meg.
-Mással vagyok elfoglalva-mondta Castiel, és vissza fordult Nathoz.
Démon nem igazán örült, mikor fel álltam, és bele szóltam a telefonba.
-Lysander-mondtam halkan.
-Lysander, de jó, hogy végre elértelek. Alu kórházba került, és szólni akartam, hogy a holnapi nap ne...
-Mi történt vele?-kérdeztem idegesen.
-Nem tudom pontosan, én is éppen úton vagyok a kórházba...
-Főnök el tud minket venni?-kérdeztem.
-Igen. Öt perc és ott vagyok.
Letettem a telefont.
-Fiúk öltözzetek! A főnök mindjárt jön értünk!
-Mi történt?-kérdezte Nathalien, de elkezdte felvenni a cipőjét.
-Alu kórházba került-mondtam idegesen.
Nem kérdeztek semmit, csak felöltöztek. Néhány perc múlva már a kórház felé tartottunk. A főnök, csak annyit tudott, hogy Lexyéket a saját otthonukban támadták meg. Idegesen doboltam a kocsi kéztámláján közben a várost néztem.
A kocsi szinte meg se állt a parkolóban, én már rohantam is kifelé, nyomomban a többiekkel. A portás nő eligazított minket, mi meg felmentünk az intenzívre. A folyóson egy padon ott ült a cseléd lány és idegesen szorongatta a műanyag poharat amit a kezében tartott. Mikor meghallotta a lépteinket fel állt, és bekopogott a vele szemben lévő kórterembe. Intett, hogy csendben menjünk be, majd beengedett minket.
Armin és Alexy idegesen álltak az ablak mellett, Lexy anyukája meg a lánya mellett ült az ágyon. Rögtön láttam, hogy egy meggyötört felnőtt nézz rám, nem egy ötéves. Tekintete könnyes volt, ahogy felnézett, majd vissza a lélegeztető gépre tett lányára.
Elakadt a lélegzetem, ahogy jobban megnéztem Lexyt. Bal keze be volt kötve, de még a friss kötésen keresztül is átütött a vére.Láttam, hogy a válla is be van kötve, sőt az egész bal karja. Nyakán egy kéz nyoma volt látható, mintha valaki fojtogatta volna.
Átszeltem a szobát, és óvatosan leültem az ágyra. A kezembe vettem Lexy kezét, és csak néztem rá.
-Armin, Alexy ti mit kerestek it?-kérdezte halkan Castiel.
-Nem lehetünk a nővérünk mellett, ha őt megtámadják?-kérdezett vissza Armin fagyosan.
-Mi történt?-felnéztem rájuk, de meglepődtem mikor az anyjuk szólalt meg.
-Miután haza kísérted Lexyt két alak tört be hozzánk. Teljesen lesokkoltam, hiszen a régi álmaim váltak valóra. Lee felráncigált a lépcsőn Lexy kérésére, majd bezárta ránk az ajtót. Miközben ő remegve átkarolt, hallottuk Lexy sikolyait, és hogy dulakodnak oda lent. Nem tudom, mi volt az a pont ami észhez térített, de az biztos, hogy a saját elmém gátja megtört, és az anyai ösztönök feltörtek belőlem, mikor valamelyik azt mondta, hogy övé a lányom teste először. Ezt mikor halottam, kitéptem magam Lee szoros öleléséből, majd lerohantam, közben megfogtam egy a kezem ügyébe kerülő vázát. A nappaliban az egyik férfi Lexy nyakát szorította, hogy ne sikítson a másik, meg próbálta megkaparintani magának, hogy...
A nő felzokogott, mire Alexy mellette termett, és átkarolta a vállát.
-Szerencsére a szomszéd néni az első sikolynál hívta a rendőrséget, így azok időben értek ki. Az orvosok azt mondják, hogy Lexy teljes bal karja eltör, valamint súlyos belső sérülései lehetnek, hiszen az a vadbarom rátérdelt a gyomrára, miután megütötte. Lexy valamikor nagyon csúnyám megkarmolta, mire az átszúrta a késével a bal kézfejét-mondta Alexy fal fehéren.
Megremegtem a gondolatra, hogy Lexy milyen közel járt a pokolhoz. Szemeimben könnyek gyűltek, ahogy felnéztem a plafonra, hogy lenyugodjak.Nem jött össze. A könnyek végig folytak az arcomon.

Az éjszakát a kórházban töltöttem. A fiúk haza mentek, miután Alexy elmesélte nekik, hogy Lexy miért volt kénytelen hazudni nekik. Nem tudom hányszor kellet kimennem, hogy a lány kötéseit kicseréljék, de nagyon idegesített. Vele akartam lenni.

Reggel a fiúk vissza jöttek, de Lexy még mindig nem tért magához. Kétségbe estem.

6.fejezet Csapaton belüli titkok

Lysander
Vidáman léptem be a házba. halkan fütyörésztem közben levettem a kabátom. Be akartam menni a napaliba a laptopomért, de megtorpantam az ajtóban.
-Hát ti?-kérdeztem halkan, de se Nath se Castiel nem hallotta (bár az utóbbi nehezen hiszen aludt).

-Öhh Nat szólj ha esetleg zavarok, de ugye nem az folyik itt amire gondolok?-kérdeztem hangosabban.

-Lys... Azt hittük még soká jössz ha...

-Hát nem... Haza fuvaroztak, de... NA jó úgy teszek mintha nem láttam volna semmit.

Felkaptam a laptopom, majd felsiettem a szobámba.

Mikor azt mondtam, úgy teszek, mintha mi sem történt volna komolyan is gondoltam. Nem volt jogom elítélni őket,főleg úgy hogy én is titkoltam előlük, hogy Lexy és Alu egy és ugyan az a személy.

Valaki kopogott, majd Nath és a még mindig kába Cast lépett be rajta.

-Oké fiúk ki vele mióta tart ez a viszony köztetek?-kérdeztem nyugodtan.

-Nem vagy kiakadva?

Hangosan nevettem, majd válaszoltam:-Miért lennék? Ha ti így vagytok boldogok akkor legyen. Attól még a két legjobb barátom vagytok. Meg aztán amíg egymással vagytok elfoglalva, hagytok írni, és mind a ketten boldogok vagytok. Figyelj eddig nem zavartatok a kapcsolatotokkal ezután se tegyétek rendben?

Mindketten meglepődtek. Nevettem, majd bejelentkeztem a chet felületre. Lexy már fenn volt, és éppen egy szívecskét küldött, mikor Nath újra megszólalt.

-Ugye nem mondod el senkinek se?...Hú...

-Szóval mióta van ez a kapcsolat?-kérdeztem, de nem is igazából figyeltem rájuk.

-Hát... amióta szakítottam Deborahval-mondta Castiel.

Felnéztem rájuk, és csak akkor tűnt fel, hogy Castiel kicsit elbújva ül Nath mögött, miközben az védelmezően kihúzza magát. Fura volt ez a testtartás mind kettőjüknek, de elfogadtam.

-Az nem most volt. Hát sok boldogságot-mondtam, majd vissza merültem a Lexyvel folytatott beszélgetésemhez.

-Amúgy kivel beszélgetsz ennyire?-kérdezte Nath egy kis idő múlva.

Most rajtam volt a pirulás sora, de nem válaszoltam. A fiúk kíváncsian fel álltak, de én gyorsan kiléptem. Azonban elfelejtettem, hogy a hátterem egy közös fotó amin Aluval együtt vagyunk. Persze a borítóra készült, de nekem akkor is nagyon tetszett, ahogy az ölemben ül, és ábrándozva nézz rám.

-Szóval Alu? Oké sokksikert hozzá-mondták, majd egymásra kacsintva kivonultak a szobámból.

5.fejezet Csendesen ketten

Lysander finoman megbökött a könyékével. Egész első órán ezt csinálta, de próbáltam inkább a matekra figyelni. Végül meg adtam magam, és kicsit felé fordultam. Lys kicsit elégedetten mosolygott, majd egy lapot csúsztatott az ölembe.
"Ma a próba után rá érsz egy kicsit vagy nagyon rohansz haza?"
"Mennyi volna az a kicsi?"
"Csak míg haza nem kísérlek. Persze gyalog nem a motoron."
"Attól függ anya milyen állapotban lesz :-("
Lys bólintott, majd a padjában kezdett el kotorászni. A matek tanár semmit nem vett észre, de persze Alexy igen. Tekintetünk találkozott, majd rám kacsintott. A szemem forgattam, és a tábla felé mutattam, hogy figyeljen, mert megint le fog maradni. Ő csak megvonta a vállát.
Apró nyomást éreztem a combomon. Egy papírba csomagolt valami volt rajta. Lysra néztem, de ő csak mosolygott. Kíváncsi voltam, hogy mit rakott az ölembe, de mikor kiakartam bontani Lys meleg keze ráfonódott az ujjaimra. Nem nézett rám (még jó), de a kezem nem engedte el. Csak kicsöngőkor engedte, hogy kibontsam a kis csomagot.
Ő látványosan elvonult a fiúkkal beszélni, de láttam, hogy azért fél szemmel engem figyel. Egy apró kulcstartó volt amin egy L betű volt az egyik oldalán, a másikra meg egy idézet volt gravírozva.
"Mindig mosolyog, ha erre nézel"
Éreztem hogy elmosolyodom, és kicsit el is pirultam talán. Mindenesetre Lys elérte amit akart. Egész nap nem szolt semmit, de mikor rá néztem önkéntelenül is elmosolyogtam.
-Te szerelmes vagy-jegyezte meg Armin halkan, mikor haza felé vezettem.
-Mi a szerelem? Még mindig nem tudom.
-Mit érzel, mikor vele vagy?-kérdezte Alexy.
-Megnyugszom-mondtam őszintén.
-Akkor nagy a valószínűleg, hogy szereted. Jaj nővérkém! Olyan jó volt látni, hogy egész nap mosolyogtál. Milyen érzés volt mikor megfogta a kezed?
Elpirultam, mire ő és Armin is felnevetett. Szóval mind ketten rajtam tartották a tekintetüket, egész nap. Na szépen vagyunk. Otthon az fogadott minket, hogy anya a nappaliban ül és néz egy mesét, közben az én takarómba bugyolálta magát, és az én plüss macimat szorongatja. Mikor meglátott minket rögtön hozzánk rohant ahogy szokott. Lelkesen ugrált körülöttünk, miközben én próbáltam levedleni magamról az iskolai álcámat. Már láttam, hogy az este nagyon hosszú lesz, mivel teljesen fel volt pörögve.
Munkába menet teljesen elgondolkodva vezettem a motort, és alig vettem észre, hogy valaki vár a parkolóban.
-Na milyen hangulatban volt anyud?-kérdezte Lys ahogy levettem a bukósisakot.
-Totálisan fel van pörögve. Lee szerint egész nap forrócsokit volt csak hajlandó inni. Azért egy kis nyugtató teát sikerült bele tukmálni, remélem öcsiék bírnak, majd vele.
Megálltam vele szembe, és csak néztem fele más színű szemébe. Nem tudtam eldönteni, hogy mit érzek iránta. Volt már pasim, de valahogy csak úgy voltam mellette. Ikutot soha nem szerettem igazán, így nem is tudtam, mit jelent a szerelem.
-Na jó mára ennyi elég. Alu ügyes voltál-mondta órákkal később a főnök.
Fáradtan mosolyogtam, és szedtem fel a kabátomat. Castiel és Nathalien elköszönt, de Lysandert nem láttam sehol. Hát akkor marad a motor gondoltam, és elindultam kifelé a nagy épületből. Míg a kulcsomat kerestem megakadt a tekintetem a kulcstartón, amit a fiú adott. Mosolyognom kellett, hiszen olyan aranyos, volt míg piszkált, hogy figyeljek rá.
-Nagyon aranyos vagy mikor mosolyogsz-szólalt meg valaki előttem.
Lys a motornak támaszkodva várt rám, én meg már azt hittem haza ment.
-Köszi.
Örültem, hogy sötét van és nem látja az arcom. Rá néztem, ő meg arrább állt, hogy a motort tolhassam. Nem szóltunk semmit, csak sétáltunk egymás mellett. Éreztem, hogy végig rajtam tartja a tekintetét.
Otthon csendesen betoltam a motort a garázsba, majd mikor vissza mentem a bejárathoz kipirulva álltam meg Lys előtt. Az álcáját biztosító szemüvege megcsillant a hold fényében, nekem meg a szívem nagyot dobbant.
-Hát én azt hiszem ideje haza mennem-mondta Lys hosszú hallgatás után.

-Nem akarsz maradni?-kérdeztem halkan, de nem tudom miért.

-Maradnék, de nem lehet. Viszont...

Megfogta a kezem és össze kulcsolta az ujjainkat. Másikkal átkarolta a derekam, mire én ösztönösen a karja után nyúltam, hogy bele kapaszkodjak. Elpirultam, de csak mosolygott, és teljesen higgadtan megcsókolt.

4.fejezet Közös titok

Csendesen néztem ahogy Lexy lemondóan nézett maga elé. Féltem,hogyha megölelem csak megbántom,így csak néztem.Hogy is jutottunk el idáig?
Pénteken szokás szerint figyeltem az iskolába. Láttam rajta,hogy nagyon fáradt. Lexy alig beszélt valamit,és látszólag nagyon elgondolkodott.
-Ma délután szabad vagyok. Átmehetek hozzátok?-kérdeztem.
-Aha ma én sem dolgozom.
-Akkor ha négyre megyek az jó?
Lexy bólintott,én meg majd kiugrottam a bőrömből. Láttam,hogy Alexy majd kiugrik a bőréből,bár sejtettem,hogy ez nem annak szól,hogy átmegyek a nővéréhez hanem,hogy ott vagyok. Kicsit tartottam tőle,hogy kijön rajta az az énje,amit szívesen elkerülnék.
-Akkor négy-mondtam köszönés képen.
Lexy sután mosolygott,majd beszállt a kocsijukba,és várta a testvéreit.
-Már megint csajozol? Ha ezt Alu megtudja ki fog akadni-nevetett Castiel.
-Aluval semmi nincs köztünk.
-Azért vannak olyan képek rólatok mintha járnátok?
-Nat ne kezd te is!
A fiúk imádtak ugratni Aluval. Már annyira untam a vicceiket (amit a bátyám is fel vett ),hogy kimenekültem a házból ha elkezdték.
Mikor elindultam Lexyékhez megint be mentem a boltba rágcsáért.
-Szia- köszönt a lány,miután a cseléd lány beengedett.
-Szia. Egy nasit?
Fáradtan nevetett,majd elvette a zacskót. Megint csak a sós maradt nálunk a nappaliba ,a többi meg felment a testvéreinek.
-Ha nem láttam volna,hogy szoktál csokit enni,azt hinném nem szereted az édességet. Nézz csak ide-mondtam,majd a pulóverem zsebéből ki vettem egy kis epres csokit.
-Az epres a kedvencem-csusszant ki a száján,mire elpirult.
-Nekem is az a gyengém.
Kibontottam a csokit,majd eltörtem. Lexy pirongva elvette a felét,majd lassan meg ette. A tévé hallkan szólt. Néha szóltunk egymáshoz,de ennyi volt.
Meglepődtem,mikor a lány feje  vállamra bukott,de nem bántam. Illata pont olyan volt mint az álmomban. Szuszogása nem volt egyenletes és időnként felriadt.
A fejére akarta hajtani a fejem,mikor az emeletről hangos sikítás hallatszott.
Lexy rugóként ugrott fel,és kezdett el rohanni az emeletre,ahol több láb dobogása hallatszott. Kicsit lassabban,de követtem,azonban nagyon fura látvány fogadott.
Alexi és Armin tétovázva állt a lépcső tetején,míg Lexy a lépcső fordulóban éppen egy nőt ölelt magához.
-Megint itt vannak-mondta zavartan.
-Semmi baj nem bánthatnak. Nyugi anyu semmi baj.
Anyu? Alig mondta ki a nő felnézett rám.
-Megint rossz voltam?
-Nem ideje lefeküdni. Finom volt a csoki?
-Igen. Köszönöm.
-Lysander hozta neki köszönd.
A nő felé nézett,majd megköszönte. Lexy felkísérte az emeletre és ott a testvérei gondjaira bízta.  Csendesen néztem ahogy Lexy lemondóan nézett maga elé. Féltem,hogyha megölelem csak megbántom,így csak néztem.
-Tudom,mire gondolsz. Gondolom,most össze zavarodtál. Bemehetnénk a nappaliba?
Lexy
Lys követett a nappaliba,majd leültünk a kanapéra.
-Sajnálom,hogy láttad,de ugye nem mondod el senkinek se?-kérdeztem halkan.
-Nem fogom elmondani,de jól sejtem,hogy nem csak emiatt vagy ilyen szomorú?
Fel sóhajtottam,majd a hajamhoz nyúltam. Kihúztam a fehér hajtűket,majd lehúztam a fehér parókát a fejemről. Hosszú kék hajam a hátamra omlott. Lys jól hallhatóan levegő után kapott.
-Alu?
-Nem még mindig Lexy vagyok. Az igazi Alu az ikertestvérem volt. Ugye nem bánod ha a contact lencsét nem veszem ki?
Megrázta a fejét,de válaszolt.
-Ugye nem mondod el senkinek se?
-Nem megnyugodhatsz. Ez a mi kis titkunk.
-Köszi.
A vállára tettem a kezem,majd arcon pusziltam,mire nagyon meglepődött.

3.fejezet Fótok az albumhoz

Finoman megbököm Lexy oldalát, mire felriad. Nem is néz körbe, csak kihúzza magát, mintha mindig is ébren lett volna. Ennek ellenére nem voltam elég gyors.
A tanár felszólítja. A lány kimegy és felel, de amint vissza ül már alszik is vissza. Tisztára olyan mint Castiel. Nagyon kimerültnek tűnik. Ahogy a két testvérére nézek rajtuk nem látok ilyet. Egész nap figyelem, majd mikor végre ébren találom halkan megkérdezem.
-Ikutoval gondok voltak?-kérdezem.
Össze rázkódik a gondolatra, majd bólint.
-Mit csinált, ha gondolod megverhetem. Nem vagyunk túl jóba-mondom.
-Nem kell köszi. Az az igazság, hogy szakítottam vele, mert rá jöttem, hogy mindenkivel megcsal akivel csak tud.
-Értem...-nem tudok mit mondani, de ekkor eszembe jut valami.-Nincs kedved ma eljönni velem, megnézni, hogy dolgozom?
-Ne haragudj, de nem megy. A tesóimra és egy rokonomra vigyázok. Ráadásul nekem is dolgozni kell előtte mennem.
-Oh azért is vagy ennyire kimerülve?
-Aham-próbál mosolyogni, de látom rajt, hogy nem nagyon megy neki.
Mikor becsöngetnek a tanár egy pillanatra kihívja, majd miután vissza jön az arca holt sápadt. Minden szó nélkül felkapja a táskáját, majd int a testvéreinek, hogy maradjanak. A kék hajún (azt hiszem Alexy) látom, hogy menne vele, de a bátyja megállítja.
Az utolsó két órán próbálok rá jönni, hogy mi lehet az ok, hogy a testvérei nem mennek, de aztán rá jövök, hogy nem is az én dolgom A délután gyors megcsinálom a leckém, majd felveszem a kabátom és elmegyek a stúdióba. Egész hétvégén, az új albumunk bemutatkozó koncertjére gyakoroltunk, így kicsit elcsúsztunk a plakátokhoz készülő fényképekkel. Castielről és Nahról rengeteg kép készült, de Alu és én kimaradtunk, mivel nekünk közösen kell szerepelni a képen, és a lánynak sietnie kellett haza édesanyját ellátni, és a testvéreihez.
Mikor lassan ballagtam az épület felé, egy kék motoros ment el mellettem. Nem tudom, hogy ki volt, de megállt, majd csak nézett rám néhány percig-mint aki fel akar venni, de végül csak a csuklójára mutatott, mintha késésben lennék.
Az órámra néztem, és rá jöttem, hogy egy ideje már megállt. Sietve indultam el, a motoros meg tovább hajtott. Lihegve érkeztem a stúdióba.
Alu éppen énekelgetett, csak úgy magának, közben a hajával vacakoltak. A ruháját nem láttam, mert hosszú köpeny takarta, gondolom attól, hogy az estlegesen le hulló hajszálai ne koszolják össze a ruháját. A lábánál a táskája volt, és egy bőrdzseki.
-Te voltál az a motoros?-kérdezem meglepődve.
Csak biccent, majd hagyja, hogy be fejezzék a haját. Mikor fel áll viktoriánus stílusú ruha van rajta. Meglepődve nézek a főnökre, de ő már is lök a kamerás elé. Alu fel áll mellém, majd bizonytalanul mér végig. Haját  feltűzték, így olyan mintha mindig is rövid lenne. Sok fotót készítettek velünk, végül Alunak át kellett öltöznie. Míg őt fekete lollitta ruhába öltöztették, mesterséges éjszakát, és tengerpartot csináltak nekünk.
A feladat egyszerű volt. A média felkeltése érdekében egy szerelmes párt kellett alkotnunk, akik éppen a tengerparton beszélgetnek. Mivel ez nem jött össze a jó képek részéről, így kicsit szenvedélyesebb képek kellettek.  Persze a hiteleséség érdekében le kellett vennem a felsőm, és csak az ingem maradhatott rajtam, de az is úgy kellett, hogy álljon, mintha éppen csókolóztunk volna.
-Na most csinálj úgy mintha szerelmes szavakat súgnál neki, közben megakarnád csókolni-mondta a főnök.
Miközben a feladatott teljesítettem, arra gondoltam, hogy majd egyszer Lexyit is elhívom egy ilyen estére.
-Tökéletes-mondta a főnök, majd megmutatta az utolsó képet.

-Hú te még el is pirultál?-kérdezem, de Alu addigra már rég a motoros szerelésében van, és éppen akkor megy ki az ajtón. Hangosan köszön, majd becsukja maga után az ajtót.

Utána rohanok, közben felkapom a holmijaim. Mire le érek az épület aljába, már éppen a motorjára ül fel.

-Várj!-kiáltok utána, de nem hallotta meg.

Elment, anélkül, hogy beszéltünk volna.

2.fejezet Kellemetlen

-Nos a következő pároknak kell megcsinálniuk az ének házit. Castiel Nathalien...-a két barátom össze paciztak.-Rosa és Melody. Lysander te meg...
A tanárnő körbe nézett a teremben. Azok a lányok akik nem kaptak házit, mind reménykedve néztek rám hátha ők lesznek a szerencsések.
-Bocsának mi is a neved?-kérdezte Lexytől.-Rendben Lexy te leszel Lysander párja. Jövőhétre kérem a dolgozataitokat.
A szívem ezerrel zakatolt, még akkor is amikor a lány egy cetlit nyújtott felém. Apró betűs írása volt, de ennek ellenére ki bírtam olvasni a kérdést.
"Nálad vagy nálam csináljuk meg a dogát"
"Inkább nálad, mert nálunk négy pasi lakik ráadásul ebből egy divattervező, aki jelen pillanapban az égész lakást felforgatva tartja, a különböző ruha anyagokkal. Nem baj?"
Lexy megrázta a fejét, bár láttam, hogy a szájába harap. Leírta a címét, majd oda adta a lapot. Azon gondolkodtam, hogy hova rakjam, hogy ne felejtsem el, mikor azt vettem észre, hogy a lány valamit ír a kezemre. A címe volt, hogy nehogy elfelejtsem.
"Annyit kérek, hogy három után gyere"-Írta.
 Biccentettem, majd akartam még kérdezni tőle, de ekkor megláttam, hogy kiről kell írnunk.
Merry Srarfire Alu anyukája volt a témánk. Köztudott, hogy nagyon híre, de nagyon nagy gondba leszek, hogy ezt kell írnom, főleg, hogy a lány kért minket, hogy mindenkinek azt mondjuk, hogy az anyja meghalt. Elakartam rakni, de ekkor megláttam, hogy Lexy menyire elfehéredett a név hallatán.
-Rokonom volt-mondta, mikor meglátta, hogy figyelem.
Hamar össze szedte magát, majd az ő lapját is elrakta. A nap további rézében nem sokat láttam, ha igen akkor éppen valakivel beszélt telefonon keresztül.
Mikor vége lett az óráinknak haza mentünk a srácokkal. Leight holmijait kerülgetve mentünk fel az emeltre. Hát igen, mivel nagyon siet soha nem rak rendet. Előkerestem a selyem és szatén halom alól a laptopomat, majd, felkaptam a sulis táskám és elindultam megkeresni a megadott címet.
Menet közben vettem egy kis nasit, majd mikor megérkeztem kicsit lesokkolva álltam. Lexyék háza hatalmas volt. Kétszintes, és nagyon gazdag pazar ház. A kocsi feljárón a már megszokott fekete kocsijuk fogadott (ezzel jártak iskolába). Mikor csöngettem, egy eléggé francia akcentussal beszélő szoba lány nyitott ajtót.
A lány csinos volt, de nagyon butus. Kétszer mondtam el neki, hogy kit keresek, mire felment az emeletre Lexiért.
A lány hamar lejött, majd eb invitált a nappaliba.
-Bocs a kupiért. Még nem volt időm elrakni azokat a ruhákat amiket még nagynéném vart nekem-mondta.
A nappali szekrényébe éppen akkor tett be egy VIKTORIÁNUS stílusú hófehér ruhát.
-TE is szereted?-kérdeztem a ruha felé mutatva.
-Aham. Figyi mennyire tudsz gyorsan gépelni? Ha gondolod diktálhatom ami fontos Starfireről.
-Felőlem. Ja hoztam egy kis nasit ha nem baj.
Elfogadta a zacskót, majd kérte, a cselédlányt FRANCIÁUL, hogy hozza be nekünk a chipszet és a fantát. A csoki biztos az ikreknek ment fel, mert az nem került ki egy tálba se, amit behozott a cselédlány.
A délután gyorsan telt. Lexy elég sokat tudott a nőről, de nem csodálkoztam, mivel a rokona volt. Miután végeztünk a fogalmazással átellenőriztük, majd elküldtük a tanárnőnek.
-Látom érdekelnek a tárok világa. Nem jönnél el velem holnap megnézni, hogy hogyan dolgozunk a fiúkkal?-kérdeztem.
Pillanatra zavarba jött, de nem tudott felelni, mivel csengettek. Az órájára nézett, majd felcsillant a szeme. A cseléd egy velem egymaga fiút kísért be, de láttam rajta, hogy jóval idősebb.
-NA már megint annyira tanulsz, hogy nem te nyitsz ajtót, mikor eljön őt órakkor a lovagod?-kérdezte nevetve.
-Ikuto!-kiáltotta a lány, majd a fiú nyakába ugrott.
A kékes hajú srác nevetve magához húzta, majd mit sem törődve azzal, hogy ott vagyok megcsókolta a lányt. Ez kellemetlenül ért, de mikor megláttam, hogy kis valójában még rosszabb volt az egész.
Tsukiyomi Ikuto volt a Black Diamond hegedűse. Mindenki tudta róla, hogy perverz, és néha elég beképzelten beszél az emberekkel. Volt benne valami ami visszataszított, és undort keltett bennem.
-Hali Ikuto vagyok, de szerintem ismerjük egymást-mondta a szokásos stílusától eltérően szelíden.
-Lysander. Igen a ti bandátok nyerte az országos vetélkedőt tavaly.
-Ja igaz is.
Fentről kiabálás szűrődött le, majd Lexy felment pár percre.
A fiú viselkedése rögtön megváltozott velem szembe. Ellenséges és figyelmeztető lett.
-Nehogy azt hidd, hogy mert az osztály társa vagy hagyom, hogy megszerezd magadnak. Lexy az én párom, és még az anyja se tudott közénk állni. Remélem érted, hogy mire gondolok-mondta a fogai között.
Nem bírtam válaszolni, csak néztem rá.
-Bocsi én most megyek. Holnap találkozunk a suliban. Szia Lexy-mondtam és már indultam is.

1 fejezet Új munkatárs

Lexy
Furcsa egy fiú. Ez volt az első gondolatom az új padtársamról. Ahogy elhallgattam nem volt túl bőbeszédű, de az nagyon zavart, hogy amint rám néz elpirul, és elkapja a fejét. Maga a stílusa nem zavart hiszen viktoriánus stílusban öltözködött, ahogy én is szoktam, és nem volt az se zavaró, hogy fele más színű a szeme, és a haja fehéres szürke, de a viselkedése velem szemben zavart.
Nem tudom, miért jött zavarba, valahányszor felém fordult, de a hét végére nagyon meguntam. Pénteken sietve hagytam el a termet, hogy ne kelljen tovább ott lenni mellette, aminek láttam, hogy nem igazán örül, de ez van. Engem idegesít ez a viselkedése.
Lysander
A lány sebesen távozott a teremből. Egész héten próbáltam vele beszélni, de mikor a csillogó rózsaszín szemébe néztem zavarba jöttem, és akarva akaratlanul eszembe jutott az álmom, amiben mi egy pár voltunk. Igaz fehér haja volt,és nem kék, de attól eltekintve, ugyan az a lány volt mint az álmaimban.
Castiel megkocogtatta a vállam, majd miután sikerült magára vonnia a figyelmem elindultunk megkeresni Nathalient. A sok tanulás mellett meg kellett küzdenünk a rengeteg próbával is amit az ügynökség vart a nyakunkba. Hát igen. Nathnak (az iskola szőke DÖK elnökének) és nekem nem okozott a tanulás, de a haveromnak Castielnek már igen. A vörös soha nem volt hajlandó tanulni inkább gitározott.
Mikor felkerültünk a gimibe, nagyon nem bírtuk egymást, és ez érthető volt.
A rockker Castiel a stréber Nathalien és a viktoriánus srác ( vagyis én) nem igazán jött ki. Csak az igazgató nő büntetése volt, hogy álljunk össze egy bandába az iskolai kimit-tudon, amit nagy siker követett. Egy menedzser a lánya szereplését jött megnézni, de mi is felkerültünk a kis listájára.
Azóta eltelt három év és legalább négy CD-t adtunk, és jó barátok lettünk.
-Csak én hallom ezt a zenét?-kérdezte Nath a stúdió szobánk előtt megállva.
-Nem. Valakinek oda adták a szobánkat?-kérdezte Castiel is.
Bentről lassú zene szólt, és gyönyörű női hang.
-Lehet most hallgatják meg az új tagunk-mondtam, majd halkan benyitottam.
Bent egy csodaszép hang fogadott minket, bár kicsit szívszorító volt ahogy énekelt az ismeretlen nő. Csendesen hallgattuk végig. (zene ez )
-Hű hát, te kicsi lány most se hazudtoltad meg magad. Biztos, hogy a fiúk mellett megállod majd a helyed, és az eladási lista élén maradtok, sőt akár elsők is lesztek majd... Áh már itt is vannak a mi fiúink is-mondta a főnök.
Oda léptünk a főnök mellé, és azt hittem ott leszek rosszul. Mellette egy fiatal lány állt nekünk háttal. Hosszú kék hajáról felismertem az álmaimban szereplő Lexyt, de mikor megfordult, és rezzenéstelen fehér arcában megláttam az eltérő színű szempárt már tudtam, hogy nem az akinek hittem.
-Skacok hadd mutassam be nektek Alu Starfire-t. A női topplisták vezető éneknőjét. Ha ti is benne vagytok akkor a szintlépésbe, akkor ezentúl kilépnénk a a megye határon kívülre, és az eladási listáinkat kiterjesztjük az országra.
A főnök nagyon felpörgött, mi meg csak álltunk és néztünk a lányra. Az mereven állt, és semmit nem olvastunk le az arcáról.
-Nos mivel a hallgatás beleegyezés, akkor megmutatom az új borítóképet. Ez a rajongók kedvenc képei amit küldtek a legtöbben. Ez még csak egy vázlat.

-Miért fekete óceán az album neve?-kérdezte Castiel.

-Ha te ezen agyalsz akkor a rajongóitok is, és akkor megveszik. Nos akkor mikor kezdhetjük a közös melótokat?

-Ma nem. Késő van és a két tesóm aggódni fog értem, ha nem megyek hamarosan haza. A kisebbik ráadásul fél otthon-mondta a lány.

-Ez érthető hiszen mondtad, hogy miattuk dolgozol annyit, amellett, hogy tanulsz.

-A szüleitekkel mi van?-kérdezte Cast.

-Mondanám, hogy semmi közöd, de mivel munkatársak vagyunk elmondom, hogy apám halott, anyám meg egy ötéves szintjén van agyilag, mivel az agya megtérült. Ha nem haragszotok mennék is mivel hárman várnak rám és ebből kettő nem tudja, hogyan kell egy sérülttel bánni-monda, majd biccentett a főnöknek, és ment is.

-Legközelebb szóljatok, hogy fogjam be a számat-mondta Cast mi meg csendben voltunk, mert minket i sokkolt, hogy mit nem mond el a lány a sajtónak.